Tejfalu 2024. július 13-án a helyi labdarúgás létezésének, a Tejfalusi Tornaegylet megalakulásának 90. évfordulóját ünnepelte. A közigazgatásilag Somorjához tartozó és vele szinte összeolvadt településen büszke lokálpatrióta emberek éltetik a világ legelterjedtebb labdajátékát. Méltató beszédek is elhangzottak. Honlapunk ezúttal Orosz Péter tejfalui klubelnök múltidéző gondolatait közli, felfigyeltető köztes címekkel.
Asztalosmester az első elnök
A múlt század elején Tejfalun is kezdte éreztetni hatását a labda varázsereje. Lökést adott mikor a közbirtokosság 1933 február 12-én a temető előtti teret a labdarúgók rendelkezésére bocsátotta. A teret áldozatos munkával elegyengették, és így 1934 március 12-én 30 taggal megalakult a Tejfalusi Tornaegylet. Első elnöke Csiba Lajos asztalosmester lett.
Öltöző a tűzoltószertárban
A két világháború közötti időszak spontánul szervezett, barátságos mérkőzésekkel telt el. Biciklivel és lovaskocsival jártak a mérkőzésekre, öltözőként a falu közepén lévő tűzoltószertár szolgált. Érdemes megemlíteni, hogy Tejfaluról ebben az időben Hajdú János kapus a Ferencváros csapatának játékosa lett.
1954-ben adták át, 1981-ben így nézett ki a jelenlegi futballpálya (Forrás – Ozogány Ernő: A labdarúgás 75 éve Tajfalun, szlomasport-repró)
Átadták a futballpályát
Közvetlen a II. világháború után Holics József aktivitásának köszönhető, hogy folytatódott a foci Tejfalun a megszokott barátságos mérkőzésekkel. Az 1950-es évek vége felé lett szervezettebb a labdarúgás településünkön, mely időszakot Bíró Gyula neve fémjelzi, szinte egytagú vezetőként, edzőként szervezte a csapat életét. 1954-ben adták át a jelenlegi futballpályát, mely méreteiben megfelelt a szabályoknak.
Az első aranykor
A szervezett járási bajnokságban – két kisebb megszakítással – szerepel Tejfalu különböző név alatt. A tejfalusi futball első aranykora az 1960-as évek elején alakult ki. A pálya mellé öltöző épült és tehetséges fiatal focisták kerültek a csapatba. 1965-ben a mindig szivarozó Szalai József lett az edző, és vezetésével a csapat sikert sikerre halmozott. Visszaesés után újra az 1970-es évek elején stabilizálódott a játékoskeret, és a folyamatot sikerült fenntartani az 1980-as évek végéig.
A második aranykor
A következő aranykor az 1990-es évekre datálódik. A pár évvel korábban jelentősen kibővített szociális épület – öltözők, zuhanyzó – is segített ebben. Az edzői feladatokat elismert szakemberek végezték, mint Kovács József vagy Školek Gustav. A 2000-es év közepétől Fiedler József lett a tejfalusi futball meghatározó alakja, aki fiatalokat nyert meg a focinak. Edzett, intézkedett, szervezett.
Nagy József, a tejfalusi foci egyik kiemelkedő egyénisége is szólt az egybegyűltekhez a jubileumi ünnepségen (Szinghoffer Mátyás felvétele)
Akik a legtöbbet tették
Ikonikus alakjai a tejfalusi focinak Szamaránszky János és Vasi Lajos. Az eltelt évtizedekben sokan voltak meghatározó szereplői községünkben e labdajátéknak. A teljesség igénye nélkül felsorolom azokat, akik az említetteken kívül a legtöbbet tették: Lengyel István, Csiba László, Hraška Jozef, Sárközy Lajos, Fiedler József, Kovács Dezső, Nagy József, Csibri Károly. Ők futballistaként, vezetőként, edzőként és támogatóként vitték előre a labdarúgást Tejfalun. Itt vannak közöttünk a múlt század 90-es éveinek aranycsapatából, és az ezredelő együtteséből sokan, akik megérdemlik a méltatást. Képtelenség visszaemlékezni a több mint 1000 névre, akik valamilyen formában aktívan tevékenykedtek a tejfalusi futballban. Köszönet mindenkinek. Jelenleg újra magasan lobog a labdarúgás zászlaja Tejfalun. Több ifjúsági csapatunk van, és a felnőttek is kitesznek magukért. Újra jó tejfalusi drukkernek lenni.
A fanatikusok szerepe
A labdarúgásban az a legszebb és legizgalmasabb, hogy nem mérhető idővel, távolsággal, súllyal. A sportban talán itt érvényesül leginkább a szubjektivitás. Csak az a gól, amit a bíró megad! Vagy a VAR? Generációkon keresztül hányszor, de hányszor éreztük ennek igazságát, vagy még inkább az igazságtalanságát! Azonban mindig akadtak közöttünk fanatikusok, akik nem adták fel, akik erőt öntöttek csüggedő társaikba, és csodával határos módon valahonnan előkaparták a minimálisan szükséges anyagiakat.
Szerény körülmények között
A tejfalusi futball 90 éve nem a gazdagságról vagy a pénzbőségről szól. A helybeli, majd a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve somorjai srácok, fiatalemberek szerény körülmények között, mindig ingyen rúgták a csapatban a bőrt. A szív és a lelkesedés volt mindig is tejfalusi futball mozgatórugója, és jelenleg is ennek köszönhető, hogy fociznak még a pályánkon.
Az 1958-as tejfalusi csapat egy korabeli felvételen. Felső sor, balról: Vasi Lajos, Orosz Sándor, Zöld Árpád, Kovács József, Kovács László, Orosz István. Alsó sor, balról: Molnár Lajos, Patonyi József, Czucz Kálmán, Molnár István, Hložán Pál (Forrás – Ozogány Ernő: A labdarúgás 75 éve Tejfalun, szlomasport-repró)
Eltűntek a régi ellenfelek
Merjünk büszkék lenni arra, hogy volt, van és lesz foci Tejfalun. Nem szabad feledni, hogy a környékbeli régi nagy ellenfelek már nincsenek: Vajkán, Doborgazon, Bacsfán, Bodakon, Sárosfán, Gombán és Úszoron is megszűnt a foci, ráadásul szinte semmi remény sincs a feltámadására.
Kapcsolat az STK-val
Sportszervezetünk mindig is a tejfalusi társadalmi élet alappillére volt és most is az. Nagyon jó az együttműködés a többi szervezettel és az iskolával több közös rendezvény keretén belül. Voltak hosszabb, rövidebb időszakok mikor STK Somorja B név alatt futballoztunk. Mára az együttműködés és az egymás respektálása határozza meg kapcsolatunkat. Fő támogatónk Somorja város vezetése, mely azon túl, hogy fedezi a pálya fenntartási költségeit, hozzájárul a működéshez is. Több kisebb támogatónk van és mindnyájuknak köszönöm a segítséget.
Egészséges lokálpatriotizmus
Büszkeséggel tölt el, hogy látszik a következő nemzedékben, így bennünk is az egészséges lokálpatriotizmus, a tenni akarás. Ez igen jó jel és optimizmusra ad okot a tejfalusi labdarúgás jövőjét illetően. Kívánom mindannyiunknak, kik szeretjük ezt a csodálatos játékot, hogy még sokáig drukkolhassunk csapatainknak, a tejfalusi focistáknak.
(Elhangzott 2024. július 13-án a tejfalusi foci 90. évfordulójára rendezett ünnepségen)