Ritkán fordul elő, hogy egy éljátékos harmincon innen egyik napról a másikra úgy dönt, hogy befejezi. Ráadásul úgy, hogy játékra alkalmas, de mégsem érzi jól magát a bőrében, mert olyan akarna lenni, mint korábban, fénykorában volt. S ha megítélése szerint ez nem adatik meg neki, szépen elköszön, és abbahagyja.
Ilyen élsportoló (volt) Slama Angelika (szül. 1994), akit válogatott kosárlabdázóként jegyez a sportvilág. Két műtét utáni hosszúra nyúlt felépülését követően ősszel újra visszatért a pályára. Előbb a lengyel második vonalba, majd a januártól a besztercebányai Sláviába, három bajnoki és három kupameccs erejéig. Ezután döntött a visszavonulásáról, még a sportág honi bennfenteseit is meglepve. Előbb jobbnak találta néhány napot még Somorján tölteni, majd visszatérni a pályafutása utolsó külföldi állomáshelyére, a lengyelországi Gdyniába, ahol barátja várja. Már családalapításon gondolkodnak. Dióhéjban ennyi lenne a történet, de Angi ennél sokkal többet érdemel, ha már a visszavonulás mellett döntött.
Nyilatkozataiból, róla szóló idézetekből kínálunk az alábbiakban.
1.
„Az osztálytársnőim jártak kosarazni, s úgy gondoltam, hogy én is kipróbálom. Mindjárt az első alkalommal megtetszett, és azóta sem tudtam tőle elszakadni Nyolcéves koromban kezdtem, s jó kis csapat alakult ki: a serdülőbajnokságot is megnyertük, tornákon győztünk, szép emlékeim vannak, volt motiváció. Igazán jó edzőm is volt, Dalibor Hlivák sok mindenre megtanított. A kosarasok között az alacsonyabbakhoz tartozom, de az én posztomra megfelel. Irányító/szélső vagyok.”
(A kezdetekről, forrás: Vasárnap)
2.
„Ó, ennek nagyon örülök, nem is tudtam róla. Elég kevesen vagyunk a somorjai csapatban, így muszáj is sokat játszanom, és több a pontom is. De nekem nem ez a fontos, hanem hogy minél többet segítsek a fiataloknak.”
(Amikor 21 évesen először vezette a legeredményesebb pontszerzők extraligás listáját, Új Szó)
3.
„A kosarasok eredményességét tripláik ékesítik. Slama Angelika, a somojai ŠBK és a szlovák válogatott 21 éves irányítója is kitűnik ebben a mutatóban. Azon felül, hogy az extraliga és klubcsapata legeredményesebb dobói közé tartozik, triplaszóró napjaival is felhívta magára a figyelmet a 2015/2016-os bajnoki évadban. Decemberben hatot dobott a pozsonyi Slovannak (88:65-re nyert csapata, s ő összesen 28 pontot szerzett). Csak egy triplával kevesebbet szórt a poprádiaknak, még szeptemberben, amikor a somorjaiak 85:67-re győztek, s Angelika egy bajnokin a legtöbb pontját (29) szerezte az időszerű bajnokságban. Triplázásával mégis a februári pécsi magyar–szlovák Eb-selejtezőn (65:64) tűnt ki a leginkább: hat hármasa talált a vendéglátó válogatott gyűrűjébe, s kosarai az utolsó tíz percben még izgalmasabbá tették a drámai és roppant szoros párharcot.”
(Tripláiról, www.szlomasport.sk)
4.
„Nem feküdt nekem a stílusa. Nekem fontos, hogy az edző részéről folyamatosan érezzem, hogy megbízik bennem. Ha nem kommunikál velem, nem tudom a megszokott teljesítményemet hozni. Nekem ez hiányzott, a felkészülés alatt is csak kerestem magam emiatt.”
(Egyetlen Eb-szerepléséről, amikor a cseh Marian Svobodával, a szlovák válogatott vezetőedzőjével nem találta meg a közös hangot, Új Szó)
5.
„Kicsit félelmetesek is voltak azok a meccsek, mert olyan kosarasok ellen kellett hirtelen játszanom, akiket addig csak a tévéközvetítésekben láttam. Sokszor gondoltam arra, hogy Úristen, én most tényleg itt vagyok? Itt fogok játszani ezek ellen a játékosok ellen? Ez volt az első szezonom az Euroligában, nagyon sokat adott, nagyon sokat tanultam belőle.”
(Amikor az Arka Gdyniával kilépett az európai klubporondra, Új Szó)
6.
„Korosztályos szlovákiai bajnoki aranyai is vannak, a nemzetközi színtéren azonban csak az utóbbi három évadban örülhetett csapata bajnoki elsőségének. Első külföldi klubjában, a romániai ACS Sepsi-SIC Sfantu Gheorghe csapatában az 2018/2019-es évadban ért a csúcsra, egy izgalmas bajnoki döntőben társaival 3:2-re nyerte a párharcot. Utána útja jóval északabbra, Lengyelországba vezetett, ahol az Arka Gdynia kosarasa volt. 2020-ban, mikor a pandémia miatt félbeszakadt a bajnokság, a kikötői város csapatának adták az aranyérmet. Persze nem a pályán hirdettek bajnokot, s az Arka klubelnöke nagy hirtelenjében papírból készített aranyérmet adott át a játékosoknak a klub évadzáró összejövetelén. A 2020/2021-es évadban is bajnok lett az Arka Gdynia, és Slama Angelika megint nem lehetett mindvégig a győztes menetelés közvetlen részese. A döntő második találkozóján megsérült, műteni kellett a lábát, de a bajnoki aranyérmet mégis megkapta. Addigi játékáért érdemelte ki.”
(Bajnoki címeiről, www.szlomasport.sk)
7.
„Számomra a magyarság az egyik legbecsesebb örökségem, amit szüleimtől kaptam és amit én is szeretnék továbbadni a gyermekeimnek. Mindig is büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Szüleim mindig arra tanítottak, hogy becsüljem és szeressem az anyanyelvemet, hagyományainkat, történelmünket és kultúránkat.”
(A 2021-es népszámlálás előtt, Új Szó)
8.
„Nemrég elkezdtem edzeni egy I. ligás lengyel csapattal. A térdemmel szerencsére minden rendben van, nem fáj. Játszani azonban még nem játszom, először a fejemet kell legyőznöm. Még félek sok játékszituációtól. Az egész rehabilitáció alatt dolgoztam sportpszichológussal. Most leginkább arról van szó, hogy át kell élnem mindenféle játékhelyzetet, hogy elhiggyem, azokban sem történik semmi rossz.”
(Hosszan tartó felépülése után, Új Szó)
9.
„A lengyelországi mérkőzések nem tettek igazán próbára. Magasabb szinten akartam kosárlabdázni, igényesebb próbatételekre vágytam. Szlovákiában kerestem lehetőséget, és akkor jutottam a besztercebányai Sláviába. Befogadott a társaság, jól éreztem magam köztük, de nem voltam elégedett a teljesítményemmel. Hasznosabb akartam lenni, úgy játszani, mint korábban… Úgy mérlegeltem, hogy az egy hónapos próbajáték nem az elvárásaimnak megfelelően végződött. A közepesnél is alacsonyabb szintű játékos voltam, nem olyan, aki a múltban az Euroligában is érvényesült.”
(Meglepő visszavonulásáról, Šport)
10.
„Ugyan a visszavonulás gondolata már nyáron, amikor a térdem már teljesen rendben volt, a fejembe volt. Visszatértem. Játszottam a lengyel második osztályban és nálunk az extraligában is. Fokozatosan kialakult bennem az érzés, hogy már nem fogok tudni visszafejlődni arra a szintre, ahol voltam pár éve. Nem leszek már gyorsabb, fordulékonyabb, nem fogok tudni annyi pontot dobni.”
(A befejezés okáról, Somorja és Vidéke)