Bécsi nyitány (Rapid), majd hat megállós magyarországi kitérő közben 2007-ben a pozsonyi Slovan labdarúgója lett Szabó Ottó (szül. 1981). Két év alatt egy híján negyven bajnokit játszott le a fővárosi csapatban. Kiváló balhátvéd lévén gyorsan beilleszkedett új állomáshelyén, s olyannyira kitűnt a szlovák élvonalban, hogy a válogatottba is bekerült, és három meccsen szerepelt a címeres mezben.
Bal lábáról egymás után küldte a kapu előterébe a veszélyesebbnél veszélyesebb beíveléseket, amelyekből aztán csatártársai lőhették a gólokat. Kiváló beadásai nem maguktól lettek olyan jók, szorgalmas gyakorlás eredményei. „Végzem a dolgomat a pályán, és igyekszem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani csapattársaim között – mesélte egyszer a Šport napilapnak. -- A beíveléseket hetente kétszer-háromszor külön gyakorolom. Időnként még többször is. Attól függően, milyen nehéz edzések vannak a lábamban. Ha fáradtnak érzem magam, megyek regenerációra. Különben máskor mindig szorgalmasan csiszolom beadási tudásomat. Igyekszem a felfutó játékostárs fejére irányítani a labdát. És néha olyan rúgás is összejön, hogy a kapuban landol a laszti. A ligeti Artmedia ellen nekem is sikerült ilyen gólt szereznem.”
Ki ő?
A příbrami születésű csallóközi sportember, Szabó Ottó labdarúgó pályafutása a felnőttek között a bécsi Rapidban indult. Ausztriai megállói után Magyarországon (MTK, Sopron, Debrecen, Vasas, Rába ETO Győr, Pápa) is játszott, két évre a pozsonyi Slované volt, közben az Artmediában szerepelt. Nevelőegyesületébe, a DAC-ba, nemegyszer visszatért, onnan vonult vissza. Tartós sérülése miatt 2015-ben fejezte be aktív pályafutását, rehabilitációs edzőként tevékenykedik, a dunaszerdahelyi SZABO REHAB központ megalapítója.
(Forrás: Šport, Wikipédia, DAC 1904.sk, szlomasport-archívum)