Gyászol a gútai labdarúgás: elhunyt Ondrej Hudák András (1943–2023), akiről kevés azt mondani, hogy a sportág megszállottja volt. Annál jóval több: együtt élt vele. Mint mondogatta: „A futball az életem. Mit lehet csinálni?” Nemrégen, 80. születésnapja alkalmából még játszott egyet társaival, hogy aztán koccintsanak az egészségére. Egyikük sem gondolta, hogy utoljára. Mert Bandi edzett, korához képest fürge, sporttal testileg-lelkileg összefonódott ember volt.
Negyven év után
Még 1982-ben megismertem, amikor náluk játszottunk egy futballtornán. Ellene is. Szinte negyven évesen úgy száguldott a pályán, hogy időnként csak szemmel tudtuk követni mozgását, s közben esze és gólzsákja volt csapatának. Nem csoda – neki is köszönhetően – a gútaiak megnyerték azt a tornát. Aztán negyven évig nem találkoztunk. Tavaly a gútai futball 100 évfordulójára rendezett visszaemlékező beszélgetésen jöttünk össze újra. Ő is a három focimúltjára visszapillantó riportalanyom között volt. És jócskán kitárulkozott, felvázolta tanulságokkal teli életét (itt olvasható az interjú). Nemegyszer jelezve, mennyire összetartozik a gútai focival.
Morvaországi repülőrajt
A magyarországi Mezőberényből idetelepült szlovák családból származott. Négyen voltak testvérek, és nagyon szerény körülmények között éltek. „De mikor hazajöttünk az iskolából, eldobtuk a táskát, és futballoztunk” – árulta el sportágszeretete kezdetéről. Tizenöt évesen elment Észak-Morvaországba dolgozni. Focizni szoktak ott is mindennap. „Borzasztóan szerettem a futballt, és ma is szeretem” – adta tudtunkra. Az ottani ificspatban játszott, nagyon sok gólt rúgott. Tehetségére felfigyeltek, és elhívták Ostraváról, hogy menjen Bohumínba játszani. Örömmel elfogadta. Ott munkába járt, az akkori viszonyok között nagyon jól keresett, még haza is küldhetett belőle. Tizenhat évesen a felnőtt csapatban találta magát, és gyorsan beépült a kezdő tizenegybe. Katonaéveit aztán Vsetínben töltötte, ahol divíziós együttesben futballozott.
203 gólt rúgott
Utána került haza Gútára. És akkortól kezdve kisebb megszakításokkal a város labdarúgását szolgálta: játékosként, edzőként, sportvezetőként. Játékvezetőként is tevékenykedett. Képességei alapján magasabb osztályba is mehetett volna, de ő inkább otthon maradt. Negyvenhárom éves koráig a felnőtt csapatban futballozott. Egyik barátja összeszámolta: 203 gól rúgott pályafutása során. Mikor rákérdeztem, mennyi ideje erősíti a gútai öregfiúcsapatot, ezt a választ kaptam: „Tegnap is fociztam. Tíz évet lehúztam a DAC öregfiúival, és ugyanannyit a gútaiakkal. Ameddig volt csapat. Most már alig jövünk össze. Vannak már fiatalabbak is köztünk. Ameddig bírjuk, csináljuk.”
Nem maradt ideje befejezni
A gútai futball nagy alakja megérte a város sportklubjának 100. születésnapját is. A centenárium kapcsán mondta, hogy a falu, majd a város rangjának megfelelően alakultak a dolgok, voltak jobb meg rosszabb időszakok. „Nem emlékszem arra, hogy szégyent hozott volna településünkre a foci. Mindig megálltuk a helyünket, attól függően, milyen játékoskeretünk volt” védte meg szíve csücskét, életének olyan velejáróját, ami a legtermészetesebb módon kísérte végig megnyújtott pályafutásán.
Olyan hirtelen elment, hogy nem is maradt ideje befejezni...
Bandi, futballszereteteddel nyugodj békében!
J. Mészáros Károly
Hudák Bandi búcsúsztatása 2023. november 16-án 13 órakor lesz a gútai temetőben.