Tájainkon szokatlan dolgot indított el a múlt század hatvanas éveinek második felében Németh Pál (szül. 1939) nyárasdi biológia-kémia szakos tanító: labdát adott a helyi lányok kezébe, hogy a futballozó fiúk mellett nekik is legyen közös szórakozásuk szabadidejükben. Nem várt sikertörténet kerekedett a nyárasdi próbálkozásból, európai hírű csapattá nőtte ki magát a semmiből a csallóközi falu együttese. Mikor 1998-ban eltűnt az élvonalból, és még jóval később is sok visszapillantás látott napvilágot a sikereikről, tájainkon egyedülálló feltörésükről, köztük honlapunkon is (Sportághonosító sorozatunkban itt olvashatnak Németh Pálról). Ezúttal egy olyan monológot adunk közre a mester szájából, melyet bő egy évvel az élvonalból eltűnésük után nyilatkozott a Šport napilapnak.
„Hogy mire vagyok büszke? Bár befejeztük a legjobbak között, mégis úgy vélem, volt értelme annak a harminc évnek. Mert sok gyönyörű dolgot éltem át a nyárasdi kézilabdával. Örültem annak, ahogyan az itteni gyerekek irányításom alatt mind jobbak lettek. Máig büszke vagyok arra, hogy a csallóközi falu kézilabdaköréből olyan csapatot tudtunk nevelni, amely képes volt kiváló meccseket játszani a legerősebb ellenfelekkel Európában. Akkoriban nem volt sportcsarnokunk, aszfaltpályán kézilabdáztunk. Öt évig próbáltunk feljutni a legmagasabb osztályba. Öt kemény esztendeig hangadói voltunk a nemzeti ligának. Az 1977/1978-as bajnoki évadban az utolsó fordulóig harcoltunk a Partizánskéval az elsőségért, hogy aztán a sorsdöntő mérkőzést elveszítsük ellenük. Amikor túl voltunk rajta, a cipőgyári Iskra klubvezetői sörözés közben elárulták nekem, hogyan »tisztelték meg« a bírókat. Nem róttam fel nekik. Sajnos, az ilyen sportdiplomáciában Nyárasd mindig lemaradt. Soha nem felejtem el azt a hangulatot, ami a következő bajnokság zárómérkőzésén uralkodott. Egész kiírásban fej fej mellett harcoltunk a vágsellyeiekkel. Négy góllal kellett nyernünk. Az egész falu kijött a bajnokira, egyetlen hely sem maradt üres a lelátón. A mérkőzés fontosságán túl az is növelte a feszültséget, hogy a kijelölt Móza és Korec játékvezetők elkéstek. Mivel út közben elromlott az autójuk, tizenöt perccel a kezdés kijelölt időpontja után érkeztek. Csodálatos játékkal végül tíz gólos vereséggel küldtünk haza a Duslót, és feljutottunk az élvonalba.”
Ki ő?
Németh Pál a nyárasdi női kézilabda elindítója és cselekvő részese, kisebb-nagyobb megszakításokkal állandó edzője volt. 1969-ben helyi tanítóként egy addig arrafelé ismeretlen labdajátékot, a kézilabdát honosította meg a 3000 lakosú csallóközi faluban. A következő három évtizedben sikertörténet lett a nyárasdi csoda, a női csapat 17 évig szerepelt a csehszlovák, majd szlovák élvonalban. Utolsó mérkőzését 1998 májusában játszotta a szlovák első ligában. Kontinensünk második legrangosabb klubsorozatában, a Kupagyőztesek Európa-kupájában egyszer a második, kétszer a harmadik helyen végzett, hogy csak a legnagyobb nemzetközi sikereket említsük. Abban az időben a DAC focicsapata mellett a nyárasdi női kézisek voltak a dél-szlovákiai magyarok kedvencei, különösen a Csallóközben voltak nagyon népszerűek. Pali bácsi később Szívügyem a kézilabda, majd és „Hejrá Nyározsd!” címmel könyvekbe foglalta össze a három évtizedről gyűjtött észrevételeit.