Belepillantva az 1983-as csehszlovák ifjúsági síkvízi kajak-kenubajnokság (Prága-Slapy) eredménylistájába bukkantam rá arra, hogy milyen előkelő helyezéseket értek el a komáromi Szabó fivérek. Attila (szül. 1966) jóval ismertebb, hiszen 1989-ben világbajnoki címet is szerzett (az első komáromit), abban az évben Csehszlovákia legjobb sportolójának választották, további sikereiről nem is beszélve. De mit lett Zoltánnal (szül. 1966), vagyis Picivel, ahogy a kajakosvilágban ismerik? Milyen sportolói pályafutás van mögötte? Hogyan élte át Attila sikereit ikertestvére árnyékában? Sporttörténeti kalandra indultunk az egykori kajakossal, aki szinte élő lexikonként szórta magából a hajóegységeket, neveket, helyezéseket… Alig győztem hallgatni.
1983-ban Prága-Slapyban az idősebb ifik között Attilával 10 kilométeren megnyerték a csehszlovák bajnokságot, s ugyanott két ezüstöt és egy bronzot is szereztek. Előbbiből a K2 1000 és a K4 500 méteres, utóbbiból a K2 500 méteres számban...
Ez pontosan így van. Vannak fényképeim is róla. Mi akkor léptünk a köztudatba közösen, ifisként, 17 évesen. Minden számban indultunk. És mindenhol érmet is szereztünk. Én inkább csak a párosra és a négyesre szakosodtam, míg Attila ment egyest is. Ő ott verte meg először a teljes csehszlovák mezőnyt ezren, de ötszázon még kikapott a Havelkától. Tehát ikeröcsémnek van Slapyról a közös érmeken kívül pluszban egy aranya és egy ezüstje is.
Első közös bajnoki címüket szerezték 10 km-en?
Nem is tudom, mert mi a fiatalabb ifiknél is nyertünk, de abban nem vagyok annyira biztos. Ha volt is, nem biztos, hogy hivatalos csehszlovák bajnokságnak hívták, mert voltak különböző versenyek, csak abban a korosztályban még nem rendeztek országos bajnokságot. Mi azonban hosszú távon már akkor is jók voltunk, nem vertek meg mindig minket. Vékonyabbak voltunk, legalábbis én, s nekem inkább a hosszú távok kedveztek. Azért tudtunk mindig hamarabb tízezret nyerni. Még nem voltam izmos, kirobbanó külsejű, az már csak később jött.
És következett 1984. Akkor jutottak ifiként a csúcsra?
Egy hajóban a Szabó fivérek, elől Pici, hátul Ati (Szabó Zoltán archívumából)
Abban az évben fejeztük ebben a korosztályban, és már mindent megnyertünk.
Vagyis K2-ben mind a három: az 500, az 1000 és a 10 000 méteres távot?
Az első kettőt igen. Én a tízezret már Hodek Oszkárral mentem, Attila meg egyesben indult. A klub úgy döntött, hogy legyen két érmünk a távon, ezért különválasztottak minket, s nekem egy fiatalabb klubtárs jutott a párosban. Megnyertük a három párost, meg a négyest is, Attila pedig a két egyest is pluszban. Akkor nagyot arattunk.
Összegezzük a versenyszámokat, hogy egyértelmű legyen: K2 1000 méteren és K2 500 méteren Attilával, K2 10 km-en Hodekkal lett bajnok. Ült az 500 méteren elsőséget szerző kajaknégyesben is, amelyben még fivére, Attila, Hodek Oszkár és Viszlay Igor evezett. Vagyis teljes komáromi egység volt…
Ezután egy héttel következett a felnőtt csehszlovák bajnokság, és oda is elmentünk. Én három érmet nyertem, Attila, úgy emlékszem, ötöt.
Mely számokban volt érmes?
Megnyertük a K4 tízezret, mi ketten, Viszlay István és a somorjai Bittera Mihály alkotta az egységet. Csallóközi négyes volt, később sokat jártam a Viszlay Pityuval és a Bittera Misivel is párost, Attila már inkább egyesben versenyzett. Mikor K4-ben megnyertük a csehszlovák bajnokságot, én már a pozsonyi Slávia UK-ban voltam, mert főiskolára akartam menni. És ezért nem Attilával indultam a párosban, hanem klubtársammal, Gustáv Schmiedllel K2 ezren, és másodikok lettünk. Ugyancsak második lett K4 ötszázon a Slávia UK-s hajó, melyben rajtam kívül Gustáv Schmiedl, Roman Buček és VladimírTrepák ült.
Egyéniben is volt csehszlovák bajnok?
Nem. Az ifi évek után kimaradt egy időszak a kajakos életemből, utána a Duklában folytattam 1987-ben és 1988-ban. Akkor a legjobb eredményem K1-ben a 10 km-en elért második hely volt.
Miért hagyta ideiglenesen abba?
Felvettek Pozsonyba a testnevelési főiskolára, de nem fejeztem be. Három évet kallódtam a Dunán, nem tudtam edzeni, a nagyvárosi élet kicsit elkábított, tanulni se volt kedvem. Apám egy picit haragudott is rám, hazahozott, és újra elkezdtem kajakozni Komáromban. Viszlay Pityu lett a párom. Ismét sikeres voltam, akkor már a prágai Dukla színeiben. Mind 1988-ban, mind 1989-ben kijutottam a világbajnokságra is. Számomra az 1988-as év volt a legsikeresebb, mert akkor hatszoros felnőtt csehszlovák bajnok lettem.
Erről többet is mondhatna…
Egyéniben nem nyertem, csak második helyem volt. A Duklában egy jó csoportba, Souček edzőhöz kerültem. Hat első és egy második helyem volt az országos bajnokságon. K4-ben ötszázon és ezren nyertünk Havelka, Boháč, Szabó, Szabó összetételben, K2 ezren Attilával. Külön volt egy hosszútávbajnokság is, ahol K1-ben második voltam, K2-ben Bittera Misivel győztem, és K4-ben a duklásokkal. Rá egy hétre Pozsonyeperjesen a Kis-Dunán volt a maratoni bajnokság, amit Pavel Blahóval szintén megnyertem. A szlovák válogatott későbbi szakvezetője már befejezni készült versenyzői pályafutását, és megkért, nem mennék-e vele párost. Én nemet mondtam Viszlaynak és Bitterának is, ezért ők együtt mentek, mi meg őket is megvertük a csehszlovák bajnokságon. Palo is örült, én is örültem. A mai napig emlegeti, hogy velem nyerte az utolsó csehszlovák bajnoki címét.
Mikortól meddig kajakozott versenyszerűen?
1976-tól 1993-ig.
Milyen eredményességgel büszkélkedhet?
Tizenhétszeres csehszlovák bajnok vagyok, hétszer ifiben, tízszer felnőttben.
És ilyen eredmények után alig tud valaki Szabó Zoltán sikeres versenyzői pályafutásáról…
Mert én Attila árnyékában voltam, és egyszer sem egyéniben lettem bajnok. Mindig csapathajóban.
Hogyan élte át, hogy ikertestvére, Attila világbajnok lett, s az akkori média csak vele foglalkozott, hiszen 1989-ben az Év sportolója is volt Csehszlovákiában?
Eszembe jutott ennek kapcsán egy történet. Akkoriban az év elején az összes kajakost összehívták tesztversenyre. Az új račicei pályára. Ötszázat, ezret és tízezret kellett menni. És mindenkinek egyéniben. Vékony dongájú fiúként ötszázon és ezren talán csak döntős voltam. Tízezren úgy alakult, hogy Attilával és Viszlayval elszakadtunk a mezőnytől. A végére csak ketten maradtunk Attilával a körözés közben. Nekem a második hely óriási siker lett volna. A cél előtt megkérdezte tőlem Attila: „Meg akarod nyerni?” Azt válaszoltam: „Nem Ati, mert így a második hely az enyém, és ha megnyerném, úgyis tudnák, hogy átadtad nekem, s mindenki azt gondolná, hogy ajándékba kaptam.” És aztán beérünk a célba, ő megnyerte, én második voltam. Ez 1989-ben történt, amikor Attila aztán világbajnok lett ezen a távon. Irreális lett volna, hogy én nyerjem meg a válogatót, vagy ahogy mi hívtuk: tesztversenyt. Katonai alapképzésen voltam akkor, számomra ez óriási sikernek számított. Mindjárt szabadságot kaptam, s mindent, ami ezzel jár. Szóval ilyen is előfordult, hogy ketten értünk a célba, de ő nyert, nem én.
Attila akkoriban aratott, Pici pedig az árnyékában vitézkedett. Hogyan birkózott meg ezzel a helyzettel?
Megszoktam. 1976 óta elvétve fordult elő, hogy előtte végeztem. Nem csöppentem ebbe bele, mi abban nőttünk fel, hogy ő mindig jobb volt nálam. Nekem ezzel nem kellett foglalkoznom. Nem számított sikertelenségnek. Kétszeresen szurkoltam, egyszer magamért, s egyszer ő érte. Ikrek vagyunk, én nem irigyeltem Attila sikereit. Sőt edzőpartnere voltam. Ezért nekem is részem volt a sikereiből. Reggel hatkor, az iskola előtt mentem vele edzeni, hogy ne legyen egyedül. Ő nagyobb munkát tett bele, mint én, még kiskorunkban is. Sikeressége ebből adódott, meg az alkati, fizikai adottságaiból, melyek sokkal jobbak voltak, mint az enyéim. Aztán a sikere érdekében párosban is együtt mentünk. Olyan is volt nemegyszer, hogy mellette mentünk Viszlay Pitsyuval párosban, mert nem volt egyenrangú edzőpartnere, s legyen kivel edzenie. Mi aztán már az ő sikeréért dolgoztunk.
Hogy egy hajóba ült Attilával, az olyan természetes volt, minthogy ikrek és együtt kell evezniük, vagy valami más is közrejátszott?
Testvérek lévén, bennünket nemigen mertek szétszedni. Igazán ritkán fordult elő, hogy egymás ellen mentünk párost. Talán ilyen nem is volt. Ha én indultam párosban, ő nem is indult. Mikor 1988-ban megnyertük K2 ezren a csehszlovák bajnokságot, az akkor komoly olimpiai szám volt. Nekem meg remegett a kezem a rajt előtt. Ezt időnként előhozzuk, hülyéskedünk, mikor megiszunk egy pár sört, és Attila meséli a többieknek: „Remegett a gyerek keze, de mondtam neki »Nyugodjál meg, megnyerjük! Egyedül is megnyerném, nem még veled.«” Nekem felelősségérzés volt vele menni, mert azt mondták, ha ő vele nem nyerek, akkor kivel nyernék. Annyira kimagaslott. Én mindig elöl ültem a hajóban.
Szóval egybetartoztak…
Sokat nyertünk együtt. A diákoktól a fiatalabb és idősebb ifikig minden versenyen egy hajóban indultunk, és mindig elsők lettünk. A felnőttben, mikor egyesben evezett, én találtam magamnak társat, Viszlay Pistát, vagy Bittera Misit. Egyszer kijutottunk Viszlayval a vb-re is. Mikor Attila Plovdivban megnyerte a K1 tízezret, én ott tizenkettedik lettem Viszlay Istvánnal K2 tízezren. Ő Attilával kezdett párosban, aztán mikor fivérem főleg egyéni versenyző lett, egymásra találtunk K2-ben.
Máig kitartott a kajak-kenu mellett?
Mindennap kijárok a csónakházba.
És vízre is száll?
Már nem. Amatőr teniszező vagyok, kajakoskarrierünk után falun focizgattunk Attilával. Már régebben is teniszeztem, mostanában a szenior+ magyarországi megyei bajnokságban ütöm a labdát. Meg biciklizek. Bátyánknak, Mikinek mind a két fia a profi kerékpársportban tevékenykedik: az egyik a Jumbo-Vismában szerelő, a másik egy spanyol cégnél vezető. Előtte elvégezték a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség menedzseri képzését. Azóta mi is kicsit rákaptunk a úti biciklizésre. Abban az a jó, hogy gondolok egyet, és elmegyek tekerni. Egy-másfél órát kihajtani magam. Közben nem a tájat nézem, hanem rendes tempóban edzek, 30 km/órás átlagsebességgel. Mostanában tehát inkább biciklizem és teniszezem. De a csónakház mindig belefér az életembe, mert közel lakom meg a bicikliút is arra vezet. Megállok, beszélgetünk. Mindennap.
Azon kívül, hogy időnként Attilának segít – most is éppen festés közben értem utol – , mivel foglalkozik?
A Vág parton van egy nádfedeles csárdám. Már harminc én, most már csak az enyém, és abból élek.
Sokáig legény volt. Már megnősült?
Későn érő típus vagyok. Ötvenévesen nősültem. Volt magyar válogatott kézilabdázó, Kovacsicz Mónika a feleségem, aki innen, Ímelyről származik. Hatéves kisfiunk van, most lett elsős. Nejem magyar Komáromban négy ikszel a háta mögött még játszik a második osztályú NB1 B-ben. Huszonhat éve profi. Tizenhét éve vagyunk együtt. Külföldön is vele voltam, mikor a legjobb éveiben Dániában kézilabdázott. A naszvadi kézilabda neveltje. Tizenöt évesen ment el Békéscsabára, és onnan lett magyar válogatott. Győrben is játszott, a Fradiban is sokat. Eb- és vb-érmes, valamint olimpiai negyedik is a magyar válogatottal, amelynek kulcsjátékosa volt.
Vígkedélyű trió 2018-ban a 60. Komárom Nagydíján, jobbról: Szabó Zoltán, mellette Soós Tibor (egyik volt edzőjük) és Szabó Attila kajakvilágbajnok (szlomasport-felvétel)
Adalék a Pici becenévhez
Szokatlannak tűnik, ha azt írja-mondja az ember interjúalanyomról, hogy Szabó Zoltán. Ő az, de mégis környezetének, ismerőseinek Pici. Vajon miért? „Mikor gyerekként kimentem a komáromi csónakházba, s jött velem a tesóm is, aki egy fejjel nagyobb volt, őt Attilának szólították, meg hozzátették, az a pici gyerek is jöjjön ide. Úgy emlékszem, Polhammar Laci, vagy Soós Tibi volt, aki megszólított. Sokkal kisebb voltam ikertesómnál, ebből a becenév. Már rám ragadt rögtön az elején, amikor 1976-ban feltűntünk a csónakházban. Akkor még nem volt száz gyerek, mind mostanában, megjegyezték az edzők a neveket... Én azóta is Pici vagyok. Néha bemutatkozom a telefonba, hogy Szabó Zoltán, és azt mondja a hívó, hogy bocsánat, téves. És leteszi. Újra visszahív, és azt kérdezi: »Pici, te vagy? Miért nem úgy mondod?« Nem is tudják, hogy én Zoli vagyok” – mesélte e sorok írójának.
J. Mészáros Károly
Ki ő?
Szabó Zoltán 1966. február 19-én született Észak-Komáromban. Szabó Attila kajakvilágbajnok ikertestvére. Tizenhétszeres csehszlovák bajnok, mindannyiszor csapathajóban. Hétszer ifiben, tízszer felnőttben. Két vb-n szerepelt. 1989-ben K2 tízezer méteren 12. volt kajakpárosban Viszlay Istvánnal. Klubjai: Komáromi KK, Slávia UK Bratislava, Dukla Praha. Edzői: Komáromban Polhammer László és Soós Tibor, Pozsonyban Štefan Lukačovič, Prágában Ladislav Souček.