Kajakos pályafutása 1991-ben a párizsi világbajnoki regattán csúcsosodott ki. A Somorjáról indult Botló Richárd (szül. 1970) tagja volt a vb-bronzérmes csehszlovák hajónak, melyben mögötte a szintén Somorjáról indult Matus Mihály, valamint Karol Becker és Karel Hrudík evezett. Mielőtt 1994-ben kiutazott volna negyedik világbajnokságára a mexikói Xochimilcóba, kisportré jelent meg Botlóról a Vasárnapban. Ebben elárulta, miért maradt ki életéből az 1992-es barcelonai olimpia?
„Egész évben készültünk rá, sőt még előtte is. Közben a négyes két tagja megbetegedett, nem épültek fel időre, és a válogatón kikaptunk. Matus, Becker, Hrudík és én ültünk a hajóban. Váratlanul ért a dolog, mert kilencvenegyben Párizsban bronzérmet szereztünk ebben az összetételben, és méltán vártuk a sikeres folytatást. Csalódottságomban a visszavonulás tűnt megoldásnak, aztán mégis maradtam, mert itthon újra jöttek a jó eredmények, s ez megnyugtatott.”
Xochimilcóba a kajaknégyes tartalékembereként utazott ki, de abban a hajóban nem jutott szóhoz. A komáromi Turzával azonban elindultak K2-ben mind ötszázon, mind kétszázon, és nem sok hiányzott döntőbe kerülésükhöz.
Egykori nevelőedzője, a somorjai Székely István, aki 2023-ban töltötte be 90. életévét, J. Mészáros Károly: Pista bácsi és a somorjai kajak-kenu című könyvében rá is kitért. „Nagyon jó szívvel emlékszem rá. Paramétereit tekintve igazán tehetséges fiú volt. A testi felépítése meg általában a versenyzése szempontjából mindenképpen. Nála az akarattal volt baj. Nem volt annyira céltudatos, mint például akkori klubtársai közül Orosz Csaba, Ricsi könnyebben vette a dolgot. Nem csinált nagy problémát abból, ha esetleg nem sikerült valami. Vagy nem mutatta. Azért is hagyta abba korán. De nagyon jó versenyző volt! Nemigen láttam aztán köztünk a klubban.”
