Egy hónapon át lehetett megnézni a tardoskeddi faluházban a mátyusföldi nagyközség 100 éves, főleg focimúltját felelevenítő kiállítást. 1923-ban indult útjára a szervezett sportélet a faluban, ekkortól jegyzik a Tardoskeddi Sport Clubot. Az összeállítás elkészítése Rybár Sipos Csilla és Ruzsik Katalin érdeme. Honlapunkat Bara Mihály, a helyi futballtörténések legjobb ismerője kalauzolta. Kár, hogy a vártnál kevesebben találtuk utat a tárlat megtekintésére. Kárpótlásféle az alábbi összeállítás.
Egy tabló a stadionban bemutatott képanyagból (szlomasport-felvétel)
Tablók a múltból
„1950-ben a tardoskeddiek megnyerték a kerületi II. osztályt, s erről a gárdáról is megmaradt egy felvétel. Olyan kivitelezésben készült, mintha iskolai tabló lenne. És ez nem volt egyedi. Mindegyik győztes, vagy jó csapat meg lett így örökítve. Olyan is született, hogy több volt a vezető a felvételen, mint a futballista. Fontosak a vezetők is. Egy sportklub nem csak a játékosokból áll. Sőt! Elsősorban nem a játékosokból, hanem a közösségből. Azokból az emberekből, akik kimennek a mérkőzésekre, aztán jön, aki szervezi, bebiztosít mindent, hogy legyen labda, legyen felszerelés. Régen is kellett. A klub változó nevei árulkodnak arról, kik voltak a támogatói. Legrégebbi felvételeink a focipályáról maradtak fenn. A hatodik a mostani stadion, mely 2026-tól viseli falunk nagy szülöttjének, Szikora Györgynek a nevét…”
Minden poszton
„1972/73-ban még az ifjúsági csapatban szaladgáltam, és másik kép arról árulkodik, hogy egy évaddal később már a felnőttek között voltam. Hogy milyen poszton játszottam? Mindegyiken, ami létezik. Középcsatárként kezdtem, s most kapus vagyok. Az öregfiúknál.”
A szövetkezet szárnyai alatt
„Nem az volt a cél, hogy kronológiailag összeálljanak az évek, évtizedek, hanem vegyes volt a válogatás. Aki bejött nézegetni, és korábban futballozott, megtalálhatta magát, még a jéerdés öregfiúk is. Az egyik képen a legtermetesebb ember, Bogyó Géza, aki egy időben volt a sportklub és a szövetkezet elnöke is. Akkor TJ Družstevník néven élt a foci. Az egyik erős időszak volt, évtizedekben mérve. Volt buszuk, és azzal vitték a csapatot idegenbe. Akkor még nem volt olyan pénzigényes a foci, már az is elég volt, ha adták a buszt.”
Akik a legtöbbre vitték a tardoskeddiekből. A kiállításon külön mutatták be Szikora Györgyöt, Gyurek Istvánt, Móder Lászlót és Móder Józsefet. (szlomasport-felvétel)
A négy legismertebb
„A külvilág a tardoskeddi focit négy legnagyobb alakján – Szikora Györgyön, Móder Józsefen, Móder Lászlón és Gyurek Istvánon – keresztül látja. Például Szikora Gyuriról az olvasható, amit mindenki megtalál a stadion bejáratánál, rövid ismertető róla. De a többiek is be voltak mutatva. Külön-külön.”
Könyvecske, műsorfüztek
„Nem csak képek, kordokumentumok is szépen összegyűltek. Megvan a 40 éves évfordulóra kiadott könyvecske egyetlen példánya is. Féltve őrzöm. Egy időben műsorfüzetek is készültek, azokból is maradt az utókornak. Volt ami félévenként készült, volt ami egy év összefoglalójaként.”
Pap vette az első asztalt
„Nem csak a futball él Tardoskedden. 1950-ben a helyi pap, Petro tiszteletes vette az első pingpongasztalt a ministránsoknak. Ez a játék nem volt elterjedve a könyéken, csapatok se voltak, de annyira megtetszett a falunkban, hogy 1960-ban már csapatot is alakítottak, és az a gárda a következő évben, 1961-ben megnyerte a járási bajnokságot. Négyen voltak, kaptak aranyérmeket és egy pingpongasztalt. És felkerültek a kerületibe. Ott azonban feltétel volt a női csapat létezése. Nagyon jól jött az új asztal, mert az egyiken játszhattak a nők, a másikon meg a férfiak. Egy pár évig létezett a női együttes, játékosai ügyesebbek lettek, mint a férfiak, sorra nyerték a meccseket. Aztán megszűnt az asztalitenisz falunkban, és 2000-ben újraalakult. Ez is két egykori alapító tag – egyikük Spevák Antal volt, aki sokáig focizott is – érdeme, ők mozgatták ezt a sportágat nálunk. Mindig kellenek mániákusok, akik hajlandók a szabadidőt ráfordítani valamire. Én az ilyenek napszámosoknak hívom. Jelenleg is létezik férficsapat, női már nincsen. Játékosai a Tardoskeddi Sport Club asztalitenisz szakosztályában tevékenykednek. Mikor Spevák Antal végleg visszavonult, ütőjét a klubnak adományozta. Készült egy vándorplakett, amit minden évben házi rangsorunk győztese, vagyis a legjobb helyi pingpongozó kap meg.”
A község címerével
„A klubnak nincs saját címere, csak átvette a községét. Mit ábrázol? Egy Rákóczi-emlékművet, ami 1706-ban épült. Azon a helyen áll, ahonnan Bercsényi Miklós három haditudósításos levelet írt II. Rákóczi Ferencnek a harcok lefolyásáról, a labancok legyőzéséről. Tardoskedden a temetőben van ez a Rákóczi-emlékmű, a régebbiek kőképnek hívták. Ebben négy fülke van domborművekkel: II. Rákóczi Ferenc és a tábori levelek írójának, Bercsényi Miklósnak az arcképe, a Szűzanya a kisdeddel, ami 1535-ben érkezett Rómából, a pápa adományozta a falunak. Ennek eredeti faragványa a templomban van, valamikor régen, még ott volt kinn a kőképben. A negyedik dombormű a község régebbi címere.”
Kordokumentumok a kiállítás egyik vitrinjében (szlomasport-felvétel)
Csúcsok, ellenfelek
„Mi volt a száz év csúcsa? Nehéz ezt megmondani. Mindig mások voltak a viszonyok. A II. világháborútól játszottunk pozsonyi csapatokkal is, köztük a cérnagyáréval. Komárommal, Ipolysággal szintén. Ahol már kialakult a sportklub, csapat is létezett, ellenfél is akadt. A környező városokban már hamarabb volt foci, mint Tardoskedden. Érsekújvárban 1907-ben alakult, a komáromi meg talán még hamarább. Ismert volt a lévai és az ipolysági klub is. Galántán és Vágsellyén szintén létezett. És a fővárosba is jártunk futballozgatni. Akkoriban volt a legnívósabb gárda, mert városokkal találkoztunk, ám a kezdetekkor is létezett két-három focicsapat a faluban, tucatnyi játékossal. A II. világháború alatt volt egy ministránscsapatunk. Egy pap szervezte. Mikor mentek focizni, és kiszálltak a buszból valahol, először a csapat a templomhoz vonult. Út közben elénekelték az indulójukat. Volt leventecsapatunk is a magyarok alatt. Játszottunk a magyar bajnokságban. Legmagasabbra az én érámban akkor jutott a tardokeddi foci, mikor a kerületi I. A osztályban futballoztunk. Trencséntől Stará Turáig jártunk az akkori Nyugat-szlovákiai kerületben. Még a DAC ellen is futballoztunk a bajnokságban. Harmadik vonalnak számított ez a szint, ezt korábban is elérték a tardoskeddiek. Akkor még önerőből ment minden, többnyire csak helybeliek voltak a keretben. Idegenlégiósok nem, de mindig akadt egy-két ember máshonnan is, főleg az érsekújváriakkal tartottuk a kapcsolatot. Amikor komoly osztályban szerepeltünk, és szakavatott edzőre is szükségünk volt, akkor tőlük szoktunk hozni. Így került hozzánk: Ševčik, Fučík, Ponesz. Seres… És sorolhatnám.“