Ötödik éve ül a Puskás Akadémia kispadján, a magyar élvonal sikeres szakvezetői között tartják számon. Nem véletlenül, hiszen jelenlegi együttesével klubtörténelmi sikereket ért el: 2021-ben második, 2020-ban és 2022-ben a harmadik helyen végeztek, s pillanatnyilag az ötödikek a labdarúgó OTP Bank Ligában. Hornyák Zsolt, a felcsúti csapat vezetőedzője – mert róla van szó – 2023. május elsején ünnepelte 50. születésnapját.
Változatos, sajátos sikerekkel is ékesített játékos- és edzői pályafutását éli. Párkányban született, Köbölkútról indult, a pozsonyi Slovanban kezdte bontogatni szárnyait. Szülei – a két focira áhítozó tehetséges fiúval, Gáborral és Zsolttal – felköltöztek a fővárosba, hogy testközelből támogathassák őket. Zsolt eleinte a balszélsőként focizott, később került hátrább, a védelembe.
Játékosévei során háromszor fordult meg a Slovanban. Három klubban összesen hat bajnokcsapatban játszott. Volt csehszlovák ifi- és felnőttbajnok az égszínkékekkel, kétszer szlovák bajnok is. De ezzel még nem merült ki bajnoki aranyérmeinek a száma, hiszen 1997-ben a kassai 1. FC-vel, 2000-ben és 2001-ben a pozsonyi Interrel is megnyerte a szlovák bajnokságot. Az utóbbi két évben még Szlovák Kupa-elsőség is párosult a sikerhez, akárcsak Németh Szilárd esetében. Futballozott Oroszországban, Cipruson, Csehországban és Ausztriában is.
Edző évei is tartogattak néhány, tájainkon szokatlan kitérőt, szlovákiai megálló egyelőre nem volt benne: ült kispadon Örményországban – kétszer is, Oroszországban, Máltán és Csehországban. Liberecből érkezett Felcsútra.
Öt kiragadott gondolatsorával vezetjük be az olvasót Hornyák Zsolt futballvilágába:
A hat bajnoki aranyról
„Szerencsém volt, hogy mindig olyan klubba kerültem, ahol a bajnoki címért futballoztak. Előbb a Slovanba, aztán a kassai 1. FC-be, ismét a Slovanba, majd az Interbe. Amikor a Slovanban játszottam, tagja voltam a csehszlovák U21-es gárdának, és állandóan futballoznom kellett volna klubcsapatomban. Kindert azonban nem tudtam kiszorítani a kezdőből. Ezért elmentem az kassai 1. FC-be, ahol négy évet töltöttem, és ismét bajnok lettem. Aztán visszakért engem a Slovan, Griga vezetésével bajnokok lettünk. Ezután bonyolult időszak köszöntött az égszínkékekre, gond akadt a szerződés meghosszabbításával. Nem akartam távozni, de végül az Interben kötöttem ki. Bubenko edző keze alatt kétszer lettünk bajnokok és kupagyőztesek.”
A jereváni pazar szállásról, külön sofőrről...
„Rendkívül jól érzem magam Jerevánban. Jobban, mint annak idején Moszkvában. Ez kisebb város, pazar a szállás, remek a kaja, és külön sofőröm is van. Mi kell még?”
Az örmény bajnoki címről
„2013 nyarán kerültem a Bananchoz, amely sereghajtóként zárta az elmúlt bajnokságot, s csak azért nem esett ki, mert az egyik együttes visszalépett. Egy ideig eltartott, míg stabilizáltam a csapatot, a neves játékosok helyett a saját nevelésű fiatalokra építettem. Már ősszel is voltak felvillanásaink, ám sokszor döntetlenez- tünk, így valamelyest leszakadtunk. Elbúcsúztam a drága mexikói csatártól, Rodrigueztől, aki 14 bajnokin csak két gólt lőtt. Láttam, hogy erősítenünk kell, leigazoltuk a grúz Gogoladzét, a szlovák Stepanovskýt és az orosz Oganeszjant. Megváltoztattam a taktikai felállást is, a 4-1-4-1-es rendszerről a 3-5-2-esre tértünk át. Tizenegy pontos hátrányunk volt az Ararattal szemben, ezért csak reménykedtem, de a csapatom tavasszal remekelt, és végül hat pontot vertünk az őszi éllovasra.”
A Slovanba (nem a pozsonyiba) igazolásról
„Eszembe jutott a párhuzam, hiszen Slovan nevelésű vagyok. Ilyen szempontból szép, hogy újra a Slovanba, ezúttal a libereci kerültem, ide edzőnek. Ez azonban csak a véletlen műve, döntésemben nem játszott semmilyen szerepet. Az edzői szakmában nem mindig lehet válogatni több ajánlatból. Arra készültem, hogy újra messze leszek az otthonomtól, de most sikerült, és aránylag közelre kerültem,”
Az edzői szakmáról
„Nem mondanám, hogy nagyon elégedett vagyok. Időnként nagyon ideges lévén, de tudom, hogy mit akarok. Azt is tudom, hogy nem könnyű az edzői munka. Mindig valami fájó, valamilyen áldozathozatallal jár. Számomra és a családom számára. Amikor munkát választok, nem csak az anyagiakra gondolok, hanem a munkahelyi háttérre, az eredményesség lehetőségeire.”
Ki ő?
Hornyák Zsolt 1973. május elsején született Párkányban. Pályafutása, játékosként: Slovan Bratislava (1991–1993), 1. FC Košice (1993–1997), Slovan Bratislava (1997–1999), Inter Bratislava (1999–2001), Dinamo Moszkva (2001–2002), Slovan Bratislava (2002–2004), Pafosz – Ciprus (2004–2005), Hlučín – Csehország (2005–2008), Spratzern – Ausztria (2008–2009), Albrechtice – Csehország (2009); edzőként: FC Mika – Örményország (2012–2013), FC Bananc – Örményország (2013–2015), Mosta FC – Málta (2017), Lucs-Energia Vladivosztok – Oroszország (2017), Slovan Liberec (2018–2019), Puskás Akadémia (2019–)
(Forrás: Új Szó, Šport, szlomasport)