Szárnyal a DAC. Tudja a fél ország, hogy négy ponttal vezeti a szlovák élvonalbeli focibajnokságot, a Fortuna Ligát. Könnyen bajnoki cím lehet ebből a menetelésből. A klub közel 120 éves történetében az első. Voltak azonban mélypontok is a hosszú évtizedek során. 1985-től köszöntött be a dunaszerdahelyi csapat a csehszlovák élvonalba (11., 4., 3., 6., 14., 4., 9., 4. helyezés), majd a szlovákba (3., 4., 10., 14, 16.), de ez utóbbi 16. hely 1998-ban már a kiesést jelentette. A helyezések is jelzik: hároméves zuhanórepülést élt át a csapat. Tizenhárom élvonalbeli évad után. Az árulkodó statisztika szerint legjobban az tett be a DAC-nak, hogy idegenből mindössze egyetlen pontot vitt haza.
Vélemények a kiesésről:
Évről évre távoztak
Ladislav Škorpil, aki a 19. fordulóig ült a sárga-kékek kispadján, s mindvégig a csapat szóvivője maradt: „Kiesésünkről elsősorban a játékoskeret nem megfelelő összetétele döntött, ami a klub bizonytalan gazdasági hátterének volt a következménye. Évről évre távoztak a játékosok, de velük egyenértékűek nem érkeztek. Ráadásul szerencsénk se volt, és nem egy bírói tévedés megfosztott bennünket a pontoktól... Amíg ősszel sikerült valamilyen módon állandósítani a játékoskeretet, tavasszal a sérülések és a lapok szétverték azt. Nem segített az se, hogy állandóan változtak az edzői szerepkörök, hol az egyik, hol a másik állította össze a kezdő tizenegyet. Aztán úgy végződött minden ahogyan végződött.”
Hogyan látták a szurkolók?
Méri Tibor, az örök szurkolók egyike: „Nagyobb csapatok is kiestek már. Akkor is szurkolni kell, ha rosszul megy a fiúknak.”
Lőrincz Lajos (Tallós): „Sok jó játékos játszott a DAC-ban: Pinte, Kuna, Bari, Súkenník, Jančula… Aztán elmentek, és más klubokat erősítettek meg. Helyettük gyengébbek érkeztek, csapatunkat leépítették.”
Szabó Mihály (Szentmihályfa): „Ilyen játékoskerettel és vezetőséggel nem lehetett az élvonalban maradni. Amelyik focista valamit ért, azt eladták, és helyette nem hozta ugyanolyat.”
Játékoshangok
Gőgh Árpád, aki a győri ETO-ban volt akkor vendégjátékos a DAC-ból: „Nehéz volt kiesni, mert ennyi gyenge csapat még nem volt a mezőnyben. Mások menet közben kilábaltak a hullámvölgyből, a DAC nem.”
Cséfai Tibor kapus: „Ha frappáns akarnék lenni, azt mondanám: hét pont hiányzott a bennmaradáshoz. Kár lenne azt boncolgatni, ki juttatta ide a csapatot. Ebből valamennyien kivettük a részünket, még én is a mindössze három meccsemmel.”
Borbély Balázs fiatal amadékarcsai DAC-futballista: „Hogy mi hiányzott a bennmaradáshoz? Talán az önbizalom, a vállalkozói kedv. Még az utolsó bajnokin sem mertünk támadni, nem rúgtunk kapura. Úgy nehéz gólt szerezni.”
Borbély Balázs napjainkban a DAC másodedzője. Túl a Bajnokok Ligájáig érő magas ívű játékos-pályafutásán, jelenleg edzői útja a hazai csúcs felé tart. Szerencsére most nem az a legnagyobb gondja, hogy csapata nem mer támadni, nem rúg kapura… Azzal van elfoglalva, hogy védenceivel és a szakmai stábbal hogyan verjék vissza az üldözők támadásait a táblázaton. Összehasonlíthatatlanul más dimenzió ez, mint amit 1998-ban fiatal játékosként átélt.
(Forrás: Vasárnap, Šport napilap)