Irán 1998 szeptembere. Birkózó-világbajnokság a távoli Teheránban. Szlovákia színeiben szabadfogásban indult a bősi Fernyák István (szül. 1973). Egy győzelem és két vereség után elvérzett a csoportban.
„Kétség nem fér hozzá, hogy volt értelme elindulnom, bár bőrbetegségem miatt jelentés edzéskihagyásom volt. Mert tudom, hogy csak a világ élvonalával való állandó kapcsolattartás hozhat gyümölcsöt – mondta szereplése végeztével a Šport napilap kiküldött munkatársának. – A pozsonyi Európa-bajnokság (63 kilóban hatodik lett – a szerkesztő megj.) után a szokásos edzőtárshiány mellett bőrfertőzést szedtem össze. Ezt nagyon nehéz megakadályozni, főleg akkor, ha a fertőző vírus ott van a bősi szőnyegen. Állítólag néhány éve valaki Amerikából hozta be. Megkarcoltam magam az edzésen, és másnap már folt volt a kezemen. Egy hónapra megtiltották a birkózást. Erős orvosságot szedtem, csak erősíthettem és időnként futottam. Ilyen előzmények után aztán a világbajnokságon éppen akkor volt fogytán az erőm, mikor hosszú csatákat kellett vívnom a legjobbakkal. Teheránban megmutatkozott, hogy a gyengébb ellenfelet gond nélkül legyőzöm olyankor is, ha a felkészülés nem zavarmentes. Ám a súlycsoport esélyesei ellen már nyolcperces csatára is számítani kell, és olyankor az edzéskihagyásokat nem lehet takargatni. A teheráni meccsek nagyon sokat adtak nekem. Azt mondtam, addig fogok harcolni, erőlködni, amíg csak bírom. Az ukránnal szemben három percig tartottam a döntetlen állást, az azerival mindvégig szoros csatát vívtam, Nem sok hiányzott, hogy továbbléphessek.”
De mindkét csatát elvesztette, és kiesés lett a vége.
Ki ő?
Fernyák István a múlt század kilencvenes éveinek, századuk nyitóévtizedének szlovákiai vezéralakja a birkózás szabadfogású szakágában. A dunaszerdahelyi birkózóiskola egyik legismertebb képviselője a bősi fiú, kirobbanó nemzetközi siker nélkül. Juniorként egy vb-harmadik (1998) és két Eb-második helyezése (1991, 1992) van. A felnőttek mezőnyében Eb-bronzérmes (1993), majd a sydneyi olimpián (2000) nyolcadik, az athénin (2004) tizenhatodik. 2005-ben lemondta a válogatottságot, de nem hagyta abba a birkózást. Németországban versenyzett, 2015-ben volt a szlovák válogatott szabadfogású szakágért felelős vezetőedzője is.