Nem a manapság ismertebb és Magyarországon légióskodó ifjabb Urblík Józsefről, hanem az azonos nevű édesapjáról (szül. 1970) lesz szó az alábbiakban. Ő a múlt század kilencvenes éveinek második felében és az ezredforduló éveiben futballozott a szlovák élvonalban. Négy helyen, Bártfán, Kassán, Rimaszombatban és Privigyén is megfordult. Pályafutása végén hazament Ipolyságra, s az ottani focit istápolja azóta is. És ha a szükség úgy hozza, öt X-el a háta mögött még pályára is lép a honti város VI. ligás csapatában.
Történetünk 1998-ba kalandozik vissza, amikor egy májusi bajnokin Rimaszombatban volt csapata, a Bardejov elleni játszott. Ordító helyzeteket is elpuskázva végül az ő góljával győzték le a gömöriek ellenfelüket.
„Már negyedóra elteltével megszerezhettem volna a vezetést, de nem voltam eléggé higgadt a befejezésnél. Minél hamarabb rá akartam lőni a labdát, és nem találtam el ahogyan akartam. Teljesen más elképzelésem volt, mint ami született belőle. Szünet után már jól céloztam, de magasabbra kellett volna lőnöm. Szerencsére szöglet lett belőle, s abból született a győztes találat. Már korábban is a rövid sarok felé próbáltam helyezkedni Siago beadásainál. Addig nem sikerült helyzetbe kerülnöm, de a szöglet után már igen. Legalább egyszer a kilencven perc alatt, három pontot szerezve – elevenítette fel gömöri gólját a honti csatár a Šport napilapnak.
