Pisár József (szül. 1971) a múlt század kilencvenes éveiben ígéretes tehetségként bontogatta szárnyait a hazai futballpályákon. Az akkor élvonalbeli rimaszombati Taurisból válogatottként tízmillió koronáért igazolt Bártfára, ahol komoly térdsérülése derékba törte pályafutását, a csatár esetleges külföldre igazolását is meghiúsította. Bártfáról később Kassára (1. FC) került, és hiába próbálta onnan vendégjátékra hazacsalogatni a gömöri klub, közben már három hétig Rimaszombatban is edzett, de az új edző érkeztével a kassai bajnokcsapatban maradt a gólerős labdarúgó. De míg idáig eljutottak, szinte szappanoperaszerű huzavona volt a két klub között, csak a megegyezés nem született meg. A rimaszombatiak vendégjátékra akarták hazavinni Pisárt, s kassaiak csak leigazolásról akartak hallani.
Végül 1998 októberében Szántó István kipakolt a médiának: „Hetek óta tárgyalunk, és csak egy helyben topogunk. Már-már úgy tűnt, hogy megegyezünk, nálunk vendégeskedhet a szezon végéig. Aztán közölték a kassaiak, ha igényt tartunk a játékára, akkor ugyanannyi pénzért megvehetjük, mint amennyiért 14 hónappal ezelőtt eladtuk Bártfára. Erről szó sem lehet, hiszen tőlünk válogatott játékosként távozott, majd megsérült, a mostani szezonban még egy bajnokit sem játszott” – nyilatkozta az Új Szónak.
A Šport napilapnak azt is elárulta, hogy tőlük tízmillió koronáért vitték el a bártfaiak Pisárt, s Daniel Bartko, a kassai bajnok egyik klubalelnöke szintén ilyen összeget kért érte, bő egy évvel később. „Csakhogy ez már nem az a Pisár, irreális a kassaiak követelése. Mikor távozott tőlünk a játékos, pályafutása csúcsán járt, tehát teljesen más volt az értéke” – tapintott rá a lényegre.
Aztán még volt egy pár felvonása volt a két klub között zajló huzavonának, és1999 márciusában már újra rimaszombati mezben futballozott Pisár József.
