Ami az utóbbi három évtizedben történt a gútai futballban, az nem különíthető el Mátééktól: előbb az apa, Máté Tibor elnökként vezette sok évig a klubot, majd fia, Máté Zsolt tűnt fel a helyi labdarúgás hangadói között. Napjainkban a felnőtt csapat és az U15-ös diákcsapat edzője, időnként játszik is, de ennél is több a klubban. Amikor rábukkant egy újságcikkben, hogy Gútán 1920-ban indult a futball, 2020-ban, a századik jubileumra kedves ünnepség, méltó megemlékezés gondolatával kacérkodott, de a koronavírus megszorításai lemondatták elképzeléséről. Erről és a gútai fociban elfoglalt helyéről, meglátásairól adott interjút honlapunknak.
Úgy tudni, 1920-tól létezik a futball nevű labdajáték Gútán. Ez így van? Hallottam, hogy utánajárt a kezdeteknek. Talált hiteles írásos dokumentumot is?
Pár évvel ezelőtt új címere lett a klubnak, amelyben fel van tüntetve ez az évszám. Utánanéztem, hogy honnan húzhatták elő, és találtam egy újságcikket, abban volt megemlítve, hogy megalakult…
Mi alakult meg 1920-ban?
Az egylet. Az 1970-es évekből került elő az a bizonyos újságcikk, s ebben olvasható, hogy Gútán 1920-ban alakult a foci. Gondolom, a címeralakítók is innen vették ezt az évszámot. Utána elmentem Komáromba, ahol fellapoztam a Komáromi Lapok 1920-as számait, s az egyikben találtam egy mondatot a sportoldali hírek között. Eszerint 1920 december elején alakult a Gútai Sportegylet.
Tehát van róla írásos kordokumentum is…
Egy újságcikk, amely a lap 1920. december 11-ei számában jelent meg. Ez volt tehát a kiindulási pont ahhoz, hogy 2020-ban a századik évfordulóval kezdjünk foglalkozni.
Hallottam, hogy létezik egy klubkrónika is, de nem tudni, hol van. Volt netán a kezében, abból is megtudott valamit?
Nálam van. Bár valahova elkallódott, de biztos meglesz. Ebben van az az újságcikk is, amely arra utalt, hogy 1920-ban alakult a klub.
Ez is segítségül szolgált az időpont megállapításában. Mi maradt még meg az emlékezetében a krónikából?
A legrégebbi bejegyzések a múlt század harmincas éveitől vannak benne. Eredmények, beszámolók, csapatképek… Nem mondom, hogy minden évből volt valami, de a későbbiekben már évente megjelentek benne a szereplés nyomai: táblázatok, csapatképek. Annak idején Litvai Bandi bácsi gyűjtötte az anyagot a krónikába, amit tőle kértem el.
Gútán a futball utóbbi bő két és fél évtizedét akár Máté-korszaknak is nevezhetnénk. Ismert, hogy édesapja, Máté Tibor hosszú évekig vezette a klubot. Mikor és hogyan kezdődött ez az időszak?
Apu először vezetőségi tagként kezdte. Szövetkezeti elnök volt akkoriban, elvállalta, besegített, szponzorokat kerestek. Aztán 1994-től egészen 2022-ig vezette a klubot. Már 2021-ben próbálta leadni a klubelnökséget, de akkor még nem sikerült. Maradt még munkája. Közben nyugdíjas lett, hetvenéves. Előtte a szövetkezetet is ott hagyta, mondta, hogy elég volt, és azt is mondta, a futballklubot is szeretné átadni. Tavaly előttii gyűlésünkön úgy nézett ki, hogy összeáll egy csapat, és átveszi a vezetőséget, de aztán ez nem jött össze. 2022-ben tavasszal-nyáron újjáalakult a klubvezetőség, és hivatalosan is Kürti Attila lett az elnök. Apu maradt a vezetőségben, de csak tagként.
Mi jellemzi a Máté-időszakot a gútai futballban. Édesapja végigvitte vezetőként, később Ön is bekapcsolódott a klubéletbe…
Amikor apu klubelnök lett, én már az ifiben fociztam.
Volt tehát szülői kötődés is…
Igen. Kilencéves koromtól futballoztam az iskolacsapatban, és egész fiatalon a klubhoz kerültem. Mindig itt játszottam, nőttem fel. Volt egy nagyon jó nemzedékünk, ifi korosztályban sikerült megnyernünk a bajnokságot.
Melyik osztályban?
Úgy emlékszem, hogy az V. ligában. Az 1994/1995-ös évadban történt, a mai U19-es csapatnak megfelelő korosztályban. Akkor csak az idősebb ificsapat volt Gútán. Akik felkerültek a diákok közül, velünk játszottak. Nem volt ez problémamentes, hiszen négy évjáratú focistákat foglalt magába ez a játékoskeret, és a fiatalok közül nem mindenki került be egyből az ifibe. Már a diákcsapatban sokan voltunk, és akik nem voltak kitartóak és nem várták meg, hogy sorra kerüljenek, nem folytatták. Aztán 1995-re kialakult egy olyan csapat, amely bajnok tudott lenni. Takács Pali bácsi volt az edzőnk, egy korábbi híres focista Gútán. Évekig ő foglalkozott az ifikkel. Számára is nagy siker volt a bajnoki cím megnyerése, hiszen előtte több esztendőn át nem tudtak bajnokságot nyerni. Első nagy sikerélményem volt ez nekem is. Ráadásul csapatkapitányként éltem át, s már akkor csapattársam volt Szlatki Zsolti, Zahoran Pali, Litvai Bandi… Mindannyian az én korosztályomból valók, és hárman-négyen jártunk a felnőttek közé is edzeni. Már akkortól a mai napig kapcsolatban vagyok a gútai felnőttfocival.
Ami lassan már három évtizednyi idő. Mi zajlott a kilencvenes évek derekától 2022-ig a klubban? Kívülállóként azt tapasztalta az ember, hogy szinte állandóan a IV. liga mezőnyében játszott az A csapat. Nyártól azt szintén IV. ligának hívják, ahol szerepelnek. De ez már a legmagasabb szintű régióbajnokság Nyugat-Szlovákiában...
Az 1998-ban bajnokságot nyert gútai labdarúgócsapat, amelynek feljutása elindította a IV. fociligás időszakot a városban
Az 1995-ös évben nagyon rossz helyzetben volt a gútai felnőttcsapat, az őszi idény után kiesésre állt. Télen a komáromi Csöbönyei Feri bácsi lett az edző. Komáromiakat hozott ide játszani, és sikerült megmenteni a kerületi bajnokságban szereplést. A következő, vagyis az 1995/1996-os évadban, amikor én is az A csapatba kerültem, már gútaiak, Rása Imre bácsi és Nagy Öcsi bácsi voltak az edzők. Ez átmeneti időszaknak számított. Hetedikek lettünk a bajnokságban, és utána jött hozzánk edzeni Milan Srňanský Nyitráról. Akkoriban még Ferencz Laci és Litvai Bandi vezették a klubot, apummal együtt. Megegyeztek az új szakvezetővel, és bajnokságot nyertünk az 1996/1997-es évadban, csak akkor átszervezés következett, és nem jutott fel a csapat, hiába lettünk elsők. A VI. ligából V. liga született, és a szint maradt. Egy évvel később újra megnyertük a bajnokságot, és ezután 1998-ban került fel a csapat a IV. ligába. Akkortól 2022-ig, vagyis megszakítás nélkül huszonnégy évig volt a korábbi IV. liga városunkban. Nyártól feljebb léptünk az újabb átszervezés után: a III. ligásokból és a IV. liga legjobbjaiból állt össze a régióbajnokság mezőnye, ami a IV. osztálynak felel meg az országban.
Pillantsunk vissza még egyszer a két bajnoki címre a kilencvenes években…
Ez szerintem nagy lépést jelentett a gútai foci történetében, főleg az 1998-ban bekövetkezett elsőség, ami szintlépéssel járt. Előtte is mindig jó csapat volt, de nem tudott ilyen eredményesen feltörni, bajnokságot nyerni.
Mi történt a IV. ligában?
Kezdetektől fogva nagyon jól helytálltunk. Először harmadikok, majd hatodikok, ötödikek, másodikok, negyedik... lettünk. Mindig ott voltunk az élmezőnyben.
Eljutottak a feljutás küszöbéig is?
Igen. A 2001/2002-es évadban a második helyen végeztünk, Bacsfa mögött. Akkor versenyben voltunk a bajnoki címért. Azért is emlékezetes ez számomra, mert 2002 júniusában volt egy komolyabb sérülésem – térdszalagszakadásom –, ami az utolsó hazai mérkőzésen történt. A zárófordulóban aztán Bősön játszottunk, vereséget szenvedtünk 4:1-re, Bacsfa meg Komáromban nyert 3:0-ra, és első lett. Az utolsó kör előtt mindössze kettővel volt több pontja a későbbi győztesnek.
Mi férne még bele a legutóbbi évtizedekbe?
Akadt egy más nagyon jó évünk is: már vezetésem alatt történt a 2014/2015-ös bajnokságban, amikor szintén másodikok lettünk, igaz, nagyobb különbséggel lemaradva a győztestől, mint 2002-ben.
Edzői vezetésére gondol?
Igen. Mert 2010 decemberében felkértek a klubvezetők, hogy vállaljam el az edzői munkát. Voltaképpen játékosedző lettem. Azóta egyhuzamban, immár tizenkét éve vagyok a csapat edzője. Itt-ott még be is állok, de már csak pár percre. Az évek és a térdem is visszatart a nagyobb tehervállalástól.
A focihoz fűződő emlékeiben is kutassunk egyet. Milyen volt az első találkozása a legnépszerűbb labdajátékkal?
Akkor kezdődött az egész, mikor az iskolából kikerültem a futballpályára. Barczi Tivadar perbetei tanár volt a tornaszakosunk, ő vitt ki bennünket az iskolából a pályára. Első élményem az volt, hogy az összeállt iskolai válogatottunkkal játszottunk egy tornasorozatot. Négy környező településen folytak a mérkőzések, mindenki mindenkivel találkozott, és mindenhol volt egy torna. Annak idején még a későbbi válogatott, Németh Szilárd vagy Zdeno Krsteňanský ellen is fociztunk, mindketten komáromi színekben szerepeltek. Aztán egyből a diákcspatba kerültem, III. ligát, azaz kerületi bajnokságot játszottunk.
Ez a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején történt…
Kilencvenegyben fejeztem be a diákok között.
Aztán tovább folytatta, és máig játszik, ha kell...
Igen.
Öregfiúcsapat is van Gútán?
Járnak edzésekre. Vannak fiatalabbak és idősebbek is, ahol itt-ott a Hudák Bandi bácsi is megjelenik. Én még nem sorolom közéjük magamat. Akad köztük nálamnál fiatalabb és idősebb is, de én mondtam, hogy oda nem. Inkább a fiúkkal vagyok, velük mozgok.
Ennyi futballév után hány poszton játszott a csapatban?
A diákcsapatban csatár voltam, de csak rövid ideig, aztán mindig középpályán futballoztam. Egészen harminchét-harmincnyolc éves koromig, amikor hátrább szorultam, beállóst vagy középhátvédet, később védekező középpályást is játszottam.
Ha beáll, hova szokta magát küldeni?
Védekező középpályás posztra. Hátul már nem menne, mert vannak gyors fiatalok. Ha netán a csatár az, akkor már gond lenne a gyorsasággal. Előrébb szintén, inkább védekezve a középpályán. Számomra ez az arany középút.
Hosszú pályafutásából mostanáig mi a legemlékezetesebb?
Legnagyobb élményeim közé tartozik a már említett 1997/1998-as bajnoki cím, amikor megnyertük az V. ligát.
Miért éppen ez?
A gútai futballstadion bejárat fölötti felirat
Mert az utolsó mérkőzést otthon játszottuk Madar ellen. Mi voltunk az elsők, ellenfelünk a második, így ki-ki meccs várt ránk. Ezer-ötszáz ember gyűlt össze a gútai pályán, ami csúcsnak számít, mert ennél többen az én időszakomban soha nem voltak, de úgy tudom, még korábban se. Huszonegy évesen éltem meg a bajnokság megnyerését. Emlékezetes volt a stadionavató is, az még 1997 augusztusában történt, akkor neveztük el létesítményünket egykori ifijátékosunkról, a későbbi Európa-bajnok Gőgh Kálmánról.
Csak névadó volt, vagy fel is újították a stadiont?
Minimális átalakítás történt, s felkerült az elnevezés a bejárati kapu fölé. Eljött Kalmi későbbi klubja, a pozsonyi Slovan, s játszottunk egy meccset a égszínkékek juniorjai ellen. Nagyon nagy mérkőzés volt a 2001/2002-es évadban is, amikor Bacsfával játszottunk itthon, és sikerült legyőzni őket 3:1-re. Az is emlékezetes volt, amikor 2015-ben játszottunk kupameccset a Spartak Trnava ellen. Akkor is sok, mintegy kilencszáz néző jött ki a találkozóra.
2020-ban készült a százéves évfordulóra, de a szervezés elakadt a pandémia miatt. Mit akart összehozni? Lesz belőle még valami?
Egy találkozóra gondoltam a volt gútai játékosokkal, beleértve a legidősebbeket is. Felvonult volna a pályán ünnepélyesen az összes korosztályos együttesünk, és lett volna egy találkozó, melyen az A csapatunk a DAC ellen lépett volna pályára, s az öregfiúknak is összehoztam volna egy mérkőzést. De közbejött a koronavírus, és nem sikerült megvalósítani elképzelésemet. Nyárra, június végére terveztem, amikor két hét szünet van a bajnokság után. A kultúrházban képkiállítás is nyílt volna, s oda szerettem volna meghívni a volt játékosokat egy rövid megemlékezésre.
Már végérvényesen lemondott erről?
Utána még volt róla szó, beszéltünk arról, hogy megszervezzük, de jött a koronavírus második hulláma. 2020 őszén akadt volna egy rövid idő, de nem sikerült összehozni. Aztán abbamaradt.
Ezek szerint mégiscsak jó dolog, hogy a gútai V. Hajómalom Fesztiválon helyet kapott a város focimúltjának felelevenítése. Igaz, nem kerek évforduló volt 2022-ben, ám a visszapillantásra megfelelt...
Igen. Sajnos a 2020 nyarára tervezett megemlékezés nem valósulhatott meg. Mikor kiderült, hogy decemberben alakult a klub, még szóba jött egy év végi időpont is. Ugyanis minden évben tartunk klubévzárót, ami 2009-től létezik, még nyugodjon Lebó Boldi bácsi kezdte el szervezni. Nem évadot, hanem naptári évet szoktunk kiértékelni. Olyankor összeül a csapat, a vezetőség. Együtt vacsorázunk, a legeredményesebbek kupát kapnak, kihirdetjük az év legszebb gólját. Van egy táblánk az öltözőben, arra minden évben felkerül a győztes neve. Ez is egy hagyomány, szintén 2009-től működik. Felmerült, hogy 2020-ban december elején szerveznénk valamit, de aztán nem sikerült. Azóta nem foglalkoztunk a százassal.
Nyártól a legmagasabb szintű régióbajnokságban, a IV. ligában játszik a gútai A csapat. Ez a szint kifejezi a város fajsúlyát a dél-szlovákiai fociéletben?
Szerintem igen. Mert 1998 előtt alacsonyabban játszottunk. Akkor sikerült felkerülnünk a IV. ligába, ami megfelelt az elvárásoknak. Mindig jobbak akartunk lenni, s kétszer nagyon közel voltunk a feljutáshoz. Csak egy mérkőzésen múlott. Ha sikerült volna a III. ligába kerülés, akkor megléptük volna azt is. A nyári átszervezés nyomán nem teljes szintet, hanem inkább félszintet tettünk feljebb. A régióbajnokság, a IV. liga Nyugat-Szlovákia legmagasabb osztálya megfelel Gútának. És hát vannak fiataljaink, őket próbáljuk beépíteni a csapatba. Remélem, velük több évig szerepelhetünk majd ebben az osztályban.
Ha a fiatalokat említette, feltétlenül említést érdemel a futballakadémia, amelynek neveltjeiből is lehet válogatni. Manapság trend az idegen játékosok térhódítása. Vannak helybeliek a jelenlegi gútai csapatban?
A játékoskeret fele gútai, ami nagy szám, hiszen tizennyolcból kilenc helybeli van a csapatban. Ez az előző évekhez képest elég sok, nem szokott ennyi saját játékosunk lenni, inkább kevesebb. De mindig volt idegen köztünk. Már akkor is, amikor 1998-ban szintet léptünk. Talán nem annyian, mint most vagy az előző években, de voltak. Ezt a szintet csak gútaival nem lehetett elérni. Ennek megvan a hátránya meg az előnye is. Mert ha csak gútai lenne a csapatban, vélhetően többen követnék a focit, tényleg több néző kijönne a mérkőzésekre, ugyanakkor olyan idegenek is megfordultak nálunk, akik nagyobb szintről, felsőbb bajnokságokból jöttek, és a fiatalok tanulhattak tőlük. Most is ezt a módszert alkalmazzuk. Mert van a keretben három-négy tényleg nagyon ügyes játékos, aki megállná a helyét magasabb bajnokságban is. Szükségük van a fiataloknak a tapasztalatszerzésre. Ez így volt az én esetemben is. Amikor az ifiből felkerültem, találkoztam olyanokkal, akiktől tényleg tanultam.
Csak csemegénkért kérdezem: van idegenlégiósuk is?
Van. Voltak magyarországiak is. Az edzőségem előtt és alatt nálunk futballozott Musitz Balázs, aki az egyik legmeghatározóbb játékosunk volt az utóbbi években. Velem egyidős. Bábolnán találkoztunk. Ugyanis pályafutásom alatt volt fél év, ami nem a gútai focihoz kötött. 2006-ban telén testvéremmel együtt elmentem Bábolnára futballozni a magyarországi III. ligába. Ott ismerkedtem meg Musitz-cal. Megszólítottuk, s eljött hozzánk. Szerény, nagyon jó képességű játékosról van szó. Voltak más légiósaink is, de most hirtelen nem jönnek elő a nevek.
Ki(k) a mostani(ak)?
Van egy franciánk, aki már több éve Szlovákiában él, egy ukrán és két magyarországi Győrből.
Mit szól ahhoz, hogy száznál több éves a gútai futball?
Nagyon nagy szám, az biztos. A száz évre már mindenki felkapja a fejét. És mikor pár évvel ezelőtt szóba került, hogy majd 2020-ban százéves lesz a foci, más helyi klubok versenyzői is felfigyeltek rá. Mert tényleg a legrégibb gútai klubról van szó. Ha csak azokat az éveket adom össze, melyeket jómagam szerepeltem a klubnál, már az is nagy szám. Örülök neki, hogy ilyen hosszú ideig kivettem a részem ebből a százasból.
Ha már emlegetjük, hány évről van szó?
1988-ban kezdődött, és három és fél évtizedet ölel fel. Ha a százasig számolnánk, akkor annak az időnek egy harmadát töltöttem a klubnál a már említett féléves kihagyással.
Időnként még játszik is. Megtalálja a helyét a mai fociban? Milyennek tartja?
Nagyon sokat változott, és mindig változik. Mikor elkezdtem játszani még más volt. Fokozatosan alakult, gyorsabb lett a játék. Világszinten és nálunk is. És a csapatunk is fejlődött, nem mindig töretlenül, mert voltak jobb évek, s voltak gyengék is, de létezett előrelépés., aminek örülök.
Milyen a napjaink focija?
Edzőszemmel nézve szakmailag is tapaszható előrelépés, megváltoztak az edzésmódszerek, maguk az edzések. Tényleg minden a gyorsaságra és a képzettségre fókuszál, de – mondjuk nehézség – a fiatalok kezelése. Mert nincs olyan kötődésük a focihoz, mint valamikor nekünk volt. Valahol érthető is.
Ezt a mai életvitel is magával hozza…
Igen. Meg az a társadalom is, melyben felnőnek. Ez már nem az, amiben mi nőttünk fel. Mi edzések előtt és után is fociztunk, sőt akkor is, amikor nem szabadott volna. Szóval mindig fociztunk. Ők meg sokszor csak akkor játszanak, amikor edzés van. Más a gyerekkor, más világba csöppennek, élnek…
Gútán nem sokat futballozott, de a helyiek közül a legmagasabb szintre – válogatottságig. Európa-bajnoki címig – vitte Gőgh Kálmán, mondjuk így szerényen róla. Hogyan él emlékezetében az európai hírű egykori játékos?
Csak akkor szoktam őt látni, mikor hazatért, és megjelent nyáron a focipályán az öregfiúk meccsen, vagy télen a sportcsarnokban a Karácsonyi Kupán. Annak idején Pozsonyba kerültem főiskolára, matek és tornaszakot végeztem a Comenius Egyetemen. Mikor 1995-ben elkezdtem, elsősként gondom volt, mert nem tudtam hazajárni edzésekre. A gútaiak felhívták Kálmánt, hogy szerezzen nekem valamilyen csapatot, ahol edzhetek. Találkoztunk is, ő akkor Ausztriába járt edzeni, s közben az ŠKP Devínben is edzősködött. Állandóan utaztam haza Pozsonyból. Olyan voltam, hogy nemcsak a pénteki edzésre jöttem, hanem hét közben is felültem a buszra vagy a vonatra, és megjelentem. Vagy Újváron keresztül, vagy Dunaszerdahelyig és onnan stoppal, de megérkeztem. Minimum két edzésen itthon voltam. És hogy ne kelljen utaznom, találkoztam Gőgh-gel, megbeszéltük, eljött utánam, megígérte, hogy elmehetek hozzájuk. Voltam is körülnézni Devínben, mikor ott edzősködött. Járhatok oda edzésre, meg ha óráim lesznek délután, akkor elvisz magával. Mert Ausztriában későn este villanyfénynél voltak az edzései. Éppen végéhez közeledett az őszi szezon. Megegyeztünk, hogy ezt még kihúzom utazgatással Gútára, aztán meg hozzá járhatok. És akkor jött a halálos balesete. Két héttel előtte találkoztunk, akkor beszéltük ezt meg, ha véget ért az őszi szezon, akkor jelentkezik, felhív és aztán egyeztetünk, de sajnos erre már nem került sor. Ausztriából tartott haza az utolsó mérkőzésről, ha jól emlékszem, november 11-én, és máig tisztázatlan körülmények között autójával karambolozott (cikkünk erről itt olvasható – a szerző megj.). Ezek után edzésre sem jártam Dévénybe.
Ez személyes emlék volt. Mit szól a pályafutásához?
Én azt nem éltem át, hiszen már Eb-aranya után születtem. Csak annyit tudok, amit láttam, olvastam róla. Vannak könyveim, melyekből végig követhettem pályafutását. Írtam is erről a számítógépembe nagyjából tíz oldalt, tehát ismerem ától cettig azt, ami történt vele a pályán.
Szonda a gútai focimúltba
Egy újságcikkben található utalás szerint Gútán 1920-ban indult a futball. Nem sokat tudunk a kezdetekről, s a két világháború közti időszakról sem. Mikor utóbbira először rákérdeztem a városban, azt a választ kaptam, hogy nem tudni szinte semmit, de további kíváncsiskodásom után kiderült, hogy futballoztak Gútán, többnyire barátságos mérkőzéseken, és ha nem jött meg az ellenfél, akkor egymás ellen játszottak. Turczel Lajos Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 című művében megemlíti, hogy a világháborúk között létezett a Gútai SC. A város labdarúgása 1948 és 1960 között élte aranykorát. Az 1965-ös árvíz vízválasztó volt a helyi sportban, utána újra kellett szervezni mindent, köztük a focit is. A 2000-es évek a IV. ligában töltött időszakot ölelik fel.
J. Mészáros Károly