A labda rúgása már a múlt század első felében a Nógrádba is eljutott. A Losonci járásban fekvő, másfél ezernél valamivel több lakosú Ragyolcra – az ottani források szerint – 1928-ban ért oda. Amikor kilencven éves volt a helyi labdarúgás, méltóképpen meg is ünnepelték a faluban. Közel kilenc és fél évtized kilenc emlékképe és egy ragyogó siker a jelenből a www.szlomsport.sk összeállításában.
1) A RETEK-kel kezdődött
Amikor még fényűzésnek számított a sport, faluhelyen nem voltak futballcsapatok. 1928-ban azonban a nógrádi falucskában, Ragyolcon megalakult a Ragyolci Torna Club – RETEK.
Futó Ernőt is díjazták a ragyolci foci kilencvenedik évfordulójára rendezett ünnepségen
„Ez talán annak köszönhető, hogy akkor kezdte működését a Baksa-tetőn a szénbánya, és néhány játékost alkalmaztak. A bánya igazgatója, egy Weisz nevezetű igyekvő egyén lett, akinek Telatinsky főmérnök Ostraváról lett a mindenese. A megalakulás falubeli szorgalmazói pedig Klein Zoltán, Koronci Béla, Bodnár Ferenc és Koronci Ferenc sportkedvelők, de a bánya vezetősége és Freud Imre akkori jegyző is segítették” – írta visszaemlékezésében Futó Ernő egykori ragyolci tanító, volt játékos, aki idős kora ellenére még megélte a klub 90. születésnapját, és sokat átadott az utókornak abból, amire emlékezett, amit tudott az indulásról. – Játékosokat igazoltak, hogy a hivatalos indulás is rendben legyen, és részt vehessenek bajnoki mérkőzéseken. Az első játékosok közt voltak: Berky Sándor, Neszvadba István, Princ Ernő, Palcso József, id. Futó Béla, Kemeník József, Klein Sándor, Szlatincsán István, Libiak Matúš, Koronci Béla, Bartko István, akik ősszel már bajnoki mérkőzéseket játszottak a füleki körzetben.”
Kezdetben csak barátságos mérkőzéseken léptek pályára, de miikor bejelentkeztek a bajnokságba, Ruttkáról (Vrútky) is igazoltak labdarúgókat: Sýkora János, Holko Lajos és Daubner Béla a szénbánya alkalmazottjai lettek. Losonc, Fülek, Rimaszombat, Rozsnyó, Ipolyság, Pelsőc, Tornalja és Apátfalva társaságában találták magukat a ragyolciak. Mindegyik klub kedvezőbb körülmények között működött, mert munkájuk mellett anyagiakkal is tudták segíteni a játékosokat. A ragyolci csapat közepes eredményeket ért el, a körülményeikhez képest ez azonban sikernek számított.
2) Pályautaztatás a faluban
Ragyolcon kérdés volt a pálya holléte is. Sikerült nehezen a Forduló-dűlőben, a mostani benzinkúttal szemben az út másik oldalán megszerezni a területet, amely az út és vasúti pálya között volt. Akkor még nem voltak gépek, hogy a talajt egyenletessé tegyék, csak lapát, kapa, gereblye, borona álltak rendelkezésre, és az emberi segítség. Aztán a pályát sikerült a falutól távolról a templom mögé áthelyezni, miután a kert tulajdonosai a jegyző javaslatait elfogadták. Újra kezdődött az egyengetése. Jóval keskenyebb és rövidebb volt, mint jelenleg. A mostani méreteit a második világháború után alakították ki. Igen lejtős volt, de akkor már voltak megfelelő gépek.
3) Teherautóval a mérkőzésekre
1938 – az anyaországhoz történt visszacsatolás – után már csak ifjúsági csapat volt a faluban, a leventecsapat, amely Koronci Béla bácsi segítségével jött össze. „A pályát a tulajdonosok felszántották, így újra a Forduló-dűlőben lett. Messze volt. Az új, már szlovák jegyzők segítségével csak a háború után került vissza mostani helyére. A helybeli futballkedvelők igyekezetéből 1945 után eléggé igyekvő csapat jött létre. Ebben segített Július Španielka, az új jegyző, aki kedvelte a sportot. Akadtak sportszerető vezetők, Futó Antal (Dini) volt a lelke a működésnek. Akkor még teherautó hordta a csapatot a mérkőzésekre idegenbe. Néhány szurkoló mindig felfért a teherautóra. Volt eset, amikor a szállítási költséget a játékosok és szurkolók adták össze. Nem is egyszer, mert akkor már csak a belépőjegyek bevételére lehetett számítani – adott képet a történtekről Futó Ernő.
4) Százhárom adott góllal a divízióba
A ragyolciak felkerültek a divízióba, ahol már kemény ellenfelekkel (Breznó, Körmöcbánya, Tiszolc...) kerültek szembe, mindegyik jobban állt anyagiak szempontjából. A feljutáskor 103 adott góllal lett első a csapat. Kiemelkedő játékosok voltak: Koronci László, Vršánsky Samu és Gáspár Géza. Edző még akkor nem volt, sem öltöző. Azt később önerőből hozta létre a sportot kedvelők csoportja, a lelátót pedig csak 1978-ban kezdték építeni Bandúr István segítségével, aki akkor a füleki zománcgyár egyik részlegének a vezetője volt. A divízióból a csapat elég korán kiesett, de az alacsonyabb osztályokban megállta a helyét. Kissé rendeződött a helyzet, amikor a füleki bútorgyár gyámsága alá került, akkor már Koronci Bandi igazgatta működését és irányította az edzéseket is. De ez az állapot sem tartott sokáig. A csapat Slovan Radzovce néven folytatta tovább. Paulovics István akkori klubelnök több éven át gondoskodott a csapat megfelelő működéséről. „Jozef Paučo, Kalocsai Lajos, Molnár Béla, Korponai Laci, Ervin Jasko, Jozef Krnáč, Mihali Attila, Majoros Barna, Jozef Žilík, Gáspár Ernő, Gáspár Lali és Ferenc Laci neve maradt meg emlékezetemben” – sorolta Futó Ernő.
5) Pepita hatgólos pályafutáscsúcsa
Nem mindennapi gólzápornak – 10:0 – lehettek szemtanúi 2007 októberében a ragyolci drukkerek a mýtnaiak elleni mérkőzésen a közép-szlovákiai V. liga D csoportjában. „Ténykedésem során ez a 10:0 a legnagyobb arányú ragyolci győzelem” – mondta Pavco József, a házigazdák klubelnöke az Új Szónak. „Le a kalappal a vendégek előtt, akik kilencen érkeztek, ráadásul egyik játékosuk a találkozón megsérült, így hármas emberelőnybe kerültünk” – mutatott rá a végeredményt nagyban befolyásoló tényezőre Farkas Flórián, a győztes csapat ügyintézője. A tíz találatból a hazaiak támadója, Tóth János vette ki leginkább a részét, aki hatszor volt eredményes. „Nem találom annyira meglepőnek eredményességemet, mivel gyakran betalálok. Az viszont tény, hogy eddigi pályafutásom rekordja a mostani hatos“ – örvendezett a 24 éves Pepita becenévre hallgató gólvágó.
6) Őszi menetelés után hidegzuhany a végén
Szárnyaltak a ragyolciak a közép-szlovákiai V. liga D csoportjának őszi küzdelemsorozatában. Egészen az utolsó előtti fordulóig, írta 2016 decemberében az Új Szó. Mint a szezonértékelőből kiderült, hogy a második fordulóbeli csábi pontvesztés után kilenc meccsen csak a győzelem volt ismert a ragyolci gárda számára. A véghajrában aztán hidegzuhany érte a csapatot és a szurkolókat, hiszen előbb az esélytelennek tartott balogtamásiak vendégeként csak 1:1-re futotta erejükből, a zárófordulóban pedig hazai környezetben 3:0 arányú sima vereséget szenvedtek a Tisovectől. „A dupla bukás az első helyünkbe került, a Tisovec – igaz, csak jobb gólaránnyal – listavezetőként töltheti a téli szünetet. Ezen az összecsapáson sajnos mindenben felülmúltak bennünket. A váratlan kisiklás ellenére teljes mértékben elégedettek vagyunk a fiúk őszi teljesítményével. Öt éve szerepelünk ebben az osztályban, de hasonló eredményekkel eddig még sosem büszkélkedhettünk” – magyarázta Nagy Imre ragyolci klubmenedzser, aki az akkori csapatról elárulta, hogy átlagéletkora huszonhat év, ami az előző időszakban jóval magasabb volt. „Dušan Vilhan kapus nemegyszer megtartotta az alakulatot, a Balázs Dominik, Tóth Tamás, Erik Adamec és Nagy Attila alkotta védelem is biztos lábakon állt, elöl pedig Tóth János gyártotta a gólokat. Mindössze a Santrio Láza egyik csatára előzte meg őt a góllövőlistán. Erik Adamec játékosedző fél éve vette át a gárda irányítását Ádám Ivántól, az új szakvezető munkáját nagyra értékeljük – tette hozzá Nagy Imre, aki tizenöt éve tette a dolgát a ragyolci foci körül.
A tavaszi idény már korántsem ment úgy a ragyolci csapatnak, s végül a 2016/2017-es bajnoki évadot a hatodik helyen zárta.
7) A kilencvenéves találkozó
2018-ban ünnepelte a ragyolci foci fennállásnak kilencvenedik évfordulóját. „A találkozó összehozta a régebbi játékosokat. Személyes meghívókat kaptak, emléklapot is átadott nekik a jelenlegi vezetőség, sőt meg is vendégelte őket. Felidézték a múlt sikereit, kudarcait, de ami a legfontosabb, hogy találkoztak. A község és a csapat vezetősége elismerést érdemelnek a megszervezéséért. A fiataloknak pedig sok sikert, a kaput találják el sokszor, de ne a kapufát, hanem belülről a hálót.” (Futó Ernő)
8) Ragyolcra került a téli kupa
Szép hagyománya van a Losonci Területi Labdarúgó-szövetség Téli Kupájának. Tizenkettedik kiírását a ragyolciak nyerték. Tizenhat csapat indult az V. ligásoktól a területi bajnokságban szereplőkig. „A döntőben magabiztos teljesítményt nyújtva fektettük két vállra a kalinovói fakót. Habár az ellenfél jobban kezdett, és gólhelyzeteket is kialakított, idővel átvettük a játék irányítását, fokozatosan felőröltük vetélytársunk sebezhető védelmét, és Rapi Zsolt két, valamint Martin Pinter és Horváth Gábor egy-egy találatával 4:0-ra diadalmaskodtunk” – nyilatkozta az Új Szónak Ferencz László ragyolci klubelnök, akit a szurkolók immár harmadik alkalommal csalogattak vissza tisztségébe a község sportéletének irányítására. Korábban pedig mindössze egyszer voltak a ragyolciak döntősök. Külön örömükre szolgált, hogy a győztes sorozat elődöntőjében éppen azt a Santrio Lázát verték 3:0-ra, amely legtöbbször hódította el a téli kupát. Serleg és öt jó minőségű focilabda is járt a győztesnek.
9) 1985 óta létezik az öregfiúk csapata
A ragyolci/csákányházai öregfiúk csapata
Ragyolcról indult, de később SSC Ragyolc/Csákányháza (Radzovce/Čakanovce) névre váltott az örgefiúk csapata. „Kicsit szervezetlen volt a kezdet kezdetén. Aszerint voltak mérkőzések, ahogyan legjobban megfelelt a játékosoknak – emlékezik az első lépésekre a Novohradské noviny hasábjain Bednár Róbert klubelnök, aki akkoriban még aktívan futballozott, de voltak olyan korábbi társai, akik már befejezték a felnőtt csapatban, s nem akartak teljesen felhagyni a játékkal. – Fokozatosan nagyobb szervezettség és tervezés vált uralkodóvá, és a ragyolciakhoz csatlakoztak a közeli Csákányháza (Čakanovce) öregfiúi is. Kiváló kollektíva alakult ki, kis és nagy pályás futballt is játszottunk, tornákon vett részt a csapat, még külföldön is. Amikor már megszoktuk egymást, megtapasztaltuk ezt a világot és tudatosítottuk, hogy teljes mértékben akarunk ezzel foglalkozni, létrehoztunk egy polgári társulást, és akkortól minden évben május első hetében nagy tornát szervezünk Old Boys Cup néven. Állítom, térségünkben, s talán egész Szlovákiában sincs hasonló öregfiútorna. Idén már a huszadik lehetett volna, ha nem szól közbe két évre a koronavírus. 2022-ben ismét volt, és folytatódik. Rendre hat csapatból áll a mezőny: Lučenec, Tornaľa, Tisovec, Tomášovce, Radzovce/Čakanovce és a csehországi Hlučín, Kiemelném azt is, hogy évente háromnapos edzőtáborba vonulunk Marcelházára, ahol néhány mérkőzést is lejátszunk, s ezek fáradalmait részben a pati és a párkányi fürdőben pihenjük ki.”
+1) Bajnoki elsőség 2022-ben az V. ligában
Idén megnyerte az V. ligát, és ősztől már egy erősebb mezőnyű V. ligában folytatta a ragyolci csapat
Igazán nagy sikert ünnepeltek 2022-ben Ragyolcon, mert a helyi felnőtt futballcsapat a közép-szlovákiai V. liga D csoportjában utcahosszal nyerte meg a bajnokságot. Ősszel már a felsőbb szintű V. liga déli csoportjában folytatta, és a 8. helyen végzett. Ideális ez a helyezés? -- kérdezte honlapunk Ferencz László klubelnöktől.
„Igen, ideális. Ha az első öt bajnokinkat nem Füleken játszottuk volna, mert a pályánk teljesen ki volt száradva, kúti vizünk kevés volt, nem tudtuk öntözni, akkor máshogy is alakulhatott volna. És az újonci tapasztalanságnak is ára van – sorolja a körülményeket. – A többi mérkőzésen jó teljesítményt nyújtottunk, egyeseken még talán az átlagon felülit is. Elégedettek vagyunk. Ez az osztály nekünk sokkal többet hozott, mint a korábbi V. liga. Az átszervezés után ennek is az a neve, de szerintem egy osztállyal még jobb a mezőny, mint a korábbiban. Tavasszal is szeretnénk, ha újoncként az első nyolc között maradnánk. Már amit eddig elértünk, azért is köszönet jár polgármesterünknek, György Péternek is, mert egyedüli szponzorunk a falu... Valamikor a futballt jobban szerették az emberek. Akik élnek az idősebbek közül, én is már a hetvenkettőt nyomom, azok kijárnak a mérkőzésekre, drukkolnak is néha, de a mai fiatalságban már nem látom azt a tüzet, ami ezzel járt valaha. Hogy mi ennek az oka, azt nem tudom magam se eldönteni. A jelenlegi helyzet egyik megnyilvánulása, hogy a helyi ifik fuzionálva a fülekiekkel szerepelnek egy közös csapattal a bajnokságban. Máshogyan nem ment...”
(Forrás: Futó Ernő, Új Szó, Vasárnap, Novohradské noviny, szlomasport.sk)