Aki száz gólnál többet szerez az élvonalban, az már mesterlövésznek számít. A kárpátaljai Munkácson született Strausz János, alias Johann (1942–2017) is ilyen volt. 2022. november 16-án lett volna nyolcvan éves. Már betöltötte a 75-öt, amikor váratlanul érte a halál- A kassai VSS-ben élte át pályafutása döntő hányadát, 115 alkalommal volt eredményes a csehszlovák első osztályban, mindannyiszor kelet-szlovákiai klubja mezében.
Nyolc évtized, nyolc Strausz-csemege összeállításunkban.
Johann, a gólszerző
Gyorsan ráragadt a Johann becenév. A zeneszerző Straus ihlette a névadót, aki aligha sejtette, hogy telitalálat ez az elnevezés. „Gyakran húzta el a kapusok nótáját, góljai ma is muzsikálnak a szurkolók szívében” – írja róla Batta György Tizenöt sportriport (1973, Madách) című könyvében.
Egyszer címeres mezben
Kétszázhatvanegy meccse volt a csehszlovák első osztályban, egyetlen alkalommal szerepelt hivatalos mérkőzésen a csehszlovák válogatottban (1965. május 30., Bukarest: Románia–Csehszlovákia 1:0, vb-selejtező). „Mikor meghívták a válogatott keretbe, remek formában volt. Az előkészületi mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. Bukarestben, Románia ellen állt országa színeiben először csatába.” – olvasható Batta György egyik könyvében. „A vereség után a csapatot aztán szélnek eresztették, én pedig nem kaptam újabb meghívót” – tette hozzá Strausz, aki egyszer volt csehszlovák bajnok (1966, Dukla Praha) és egyszer Szlovák Kupagyőztes (1972, VSS Košice). Őt tartották Kassán a XX. század helyi gólgyárosának.
Legtöbbször fejjel bólintott a kapuba
Mindössze 176 centi magas volt, mégis a 115 játékból elért élvonalbeli góljából 74 alkalommal fejjel bólintott a kapuba. Erről egyszer a Šport napilapnak beszélt. „Azt állítom, ezt nem lehet megtanulni, erre születni kell – válaszolta a titkát firtató kérdésre vélhetően a (cseh)szlovákiai pályákon minden idők legjobban fejelő játékosa. – Góljaimat többnyire beívelés után adtam, csak annyit értem a labdához, hogy picit csúsztassak rajta. Ettől más ívben repült tovább, és a kapus tehetetlen volt. Közben gyakran egy fejjel magasabb középhátvédek álltak velem szemben. Mégis gólt szereztem mellőlük. Mindegyikük azt kérdezte, hogyan lehetséges ez, én csak nevettem, s hozzátettem: lehetséges.”
Lassan jött a századik
Nem ismerte a büntetőből vagy szabadrúgásból lőtt gólokat, csak játékból talált a kapuba. Bármennyire is eredményes volt, 99. találata után nehezen érkezett a századik. „Másfél hónapot vártam rá. Mikor beadtam, újra belelendültem. Valószínűleg a nagy akarás torpantott meg a jubileumi találat elérésében” – mesélte egyszer az újságíróknak. Az a nap végül 1974. május 10-én következett be, és a pozsonyi Inter kapujába fejelve volt eredményes.
Visszahangzott a kapufa
A kassai VSS fénykorában ontotta a gólokat csapatában, gólkirály azonban nem volt. Halálára a Šport napilap egy kedves történetet húzott elő Johannról Ebből nem lett gól, csak a kapufa visszhangzott. „Felkészülési mérkőzést játszottunk, egy faluban mutatkozott be a VSS. Futottam a beívelésre, csukafejessel a labda után vetődtem, de valahogy rosszul számítottam ki a repülés ívét. Fejjel a kapufán landoltam. Nem volt kellemes, de ezt már majdnem elfelejtett esetként kezelem” – mesélte a gólgyáros.
Öt a Spartának, hat a Slaviának
Nyolc bajnoki évadban a kassaiak legjobb gólvágójaként jegyezték. Emlékezetes volt, amikor rövid időn belül – főleg Strausznak köszönhetően – tizenegy gólt szórtak a híres cseh csapatok, a Sparta és a Slavia hálójába. „Először az erős Sparta látogatott hozzánk. Telt ház volt a VSS régi stadionjában, 18 ezer ember a lelátón! Kiváló csapata volt akkor a Spartának, de öt dugóval távozott tőlünk – elevenítette fel a Šport napilapban a fővárosiak elleni nagy diadalokat. – Talán három nappal később jött a Slavia. Akkori válogatott csillaguk, Franta Veselý azt mondta a mérkőzés előtt: Honzík, ha csak hármat kapunk, így fogok járni a Vencel téren. És a kidüllesztett mellére mutatott. Hatot kaptak, én meg viccelődve mondtam neki, hogy inkább útban Kassa felé, Kysákban kellett volna maradniuk, és akkor meglett volna a kívánt három. Játék nélkül.”
Leérettségiztél?
Szarkasztikus válaszai gyakran belevésődtek az ember emlékezetébe. Ilyen sztorit húzott elő róla a Šport napilap. Egyszer, mikor a Kladno ellen futballoztak nem felejtett el Strausz belekötni a fekvő kapusba. „Megkérdeztem tőle, hogy már leérettségizett-e. Blínnak hívták, különben barátok voltunk. De nem tettem őt nevetségessé a többiek előtt, mert kérdésemet csak a kapus hallotta” – mesélte évek múltán nevetve. Tipikus volt Strausz számára az ilyen megnyilvánulás.
Zavarja, nem csókolgatja a kapusokat
Ivo Viktor, a prágai Dukla kiváló válogatott hálóőre azt mondta Strauszról, hogy azért olyan eredményes, mert folyton a kapusokat zavarja. Elnevette magát a gólzsák, és kérdéssel válaszolt: „Csak nem csókolgatnom kellene őket?” – olvasható a pozsonyi sportnapilap egy másik sztorijában.