Ötvennyolc évet kapott az élettől, keveset, de szíve, betegsége nem engedte tovább élni, igaz, korai haláláért részben ő is tehet. Szikora György (1947–2005), a (cseh)szlovákiai futball egyik legnagyobb tehetsége, majd tűzoltói képességekkel megáldott edzője volt. Batta György Szikora, a fehér Pelé című könyvében egészségi bajairól is beszélt.
„Én a DAC-tól a Bardejovhoz szerződtem, majd besegítettem a pozsonyi Rapidnak. Ezután egy kis munkanélküliség következett. Ekkor tisztázódott, hogy nem úszhatom meg műtét nélkül. Hosszú éveken át szenvedtem egy nyelőcsőszűkület miatt. Sokan hitték, hogy az időnkénti <pityizálás> okozta a panaszokat. Nem állítom, hogy remete voltam, de gyakori rosszulléteim és fájdalmaim oka a nyelőcsőszűkület volt – senkinek se kívánom, hogy hasonló betegség kínozza. A műtéten szerencsésen túlestem, s már pár nap múltán ott ültem a Petržalka kispadján. Ez a ligetfalui együttes a csapatom mostanában; hívtak ugyan – harmadszor – a DAC-hoz, de nem tudtunk megegyezni, pedig visszahúzott a szívem, mert felejthetetlen éveket töltöttem ott” – olvasható az 1995-ben megjelent könyvecskében.
(Később Szikora aztán mégis igent mondott a DAC-nak, miután 1982 és 1984 között a II. vonalban, majd 1990-ben és 1991-ben a csehszlovák I. ligában vezette a dunaszerdahelyi csapatot, harmadszor 1995/1996-os bajnokságban a szlovák élvonalban, majd a 2001/2002-es évadban és 2003-ban a II. ligában ült a csallóköziek kispadján.)
Két infarktusa is volt, 2005. december 12-én hunyt el Pozsonyban. „Bizonyos vagyok benne, hogy halálhíre megrendítette az embereket. Pozsonytól Nagyszelmencig, mert ő ugyan a Fehér Pelé jelzőt kapta a brazil sajtóban, ám mégis éppen olyan csehszlovákiai magyar sorsot élt, mint mi” – írta akkor róla Batta György az Új Szóban.
Szikora Györgyöt szülőfalujában, Tardoskedden helyezték örök nyugalomra, 2006 óta a helyi stadion viseli a nevét.
