Tizenhét éves volt Tarr György (szül. 1979), amikor szembe találta magát egy alattomos kórral. Derékbe törni látszott az ígéretes kajakos pályafutása. Aztán évekkel később visszatért a versenypályára, és a komáromi élsportoló túl járt már a negyvenen, amikor 2020-ban visszavonult. Betegsége azonban egy életre szóló nyomokat hagyott benne. Nem zárkózott el beszélni komoly bajáról, nemegyszer felelevenítette.
„1996-ban a junior Európa-bajnokságon váratlanul összeestem. Az első diagnózis nem sejtetett veszélyt, nyakérgyulladásra gyanakodtak – vágott bele élete legnehezebb szakaszának elmesélésébe a Sme napilapnak. – Ám a csomó nőni kezdett. Versenyzőtársam, Juraj Bača édesapja, aki fej- és nyaksebész, kivette, és szövettani vizsgálatra küldte Pozsonyba. A másik diagnózisból már kiderült, pajzsmirigyrákom van. Tizenhét éves voltam, sportoltam. Kezdetbem nem teljesen fogtam fel bajom komolyságát. Szüleim átsegítettek helyzetemen. Ki más tette volna? Lelki támaszom volt Bača doktor és Soós Tibor edző, szorított az összes kenus és kajakos. Tudtam, hogy harcolnom kell. Két műtéten estem át Pozsonyban, s évekig kezeltek.”
Négy évvel később, 2000-ben már a sydneyi olimpián a szlovák kajaknégyes tagjaként az 1000 méteres szám döntőjében evezhetett. „A sport kitartásra tanítja az embert. Három évig csak kedvtelésből kajakoztam, hogy a fiúk között lehessek. 1999-ben az orvosok megengedték, hogy próbáljam ki, és mutassam meg mi van bennem. Kibírtam. Tudatosítva, hogy átjutottam a betegségen.”
És ezután folytatódott még két évtizedig tartó élsportolói felemelkedése, amelybe a legmagasabb szintű világversenyek tekintetében négy olimpiáról két ezüstérem (2008 – Peking és 2016 – Rio de Janeiro) fért bele, négyszer volt világbajnok (Duisburg – 2007, Moszkva 2x – 2014 és Miláno – 2015), ötször pedig Európa-bajnok (Pontevedra 2x – 2007, Miláno 2x – 2008, Račice – 2015). Legtöbbször kajaknégyesben, különböző összeállítású egységekben. Nagy diadalai közül kiemelkedik a 2014-es moszkvai világbajnokság, amikor a K2-es számban Vlček Erikkel mind 500, mind 1000 méteren elsőként értek célba. Tehát Tarr György igazi csapatember volt, egyszer azonban mégis egyedül került társai elé, mégpedig 2015-ben, amikor az Év kajakosa címet érdemelte ki Szlovákiában.
