Egész élete a cipészszakmához kötötte, aligha akad labdarúgó a felső-csallóközi Légen, akinek a csukája ne került volna a kezébe. Janikovics István már két évtizede nyugdíjas, de szakmája annyi élményt tartogat, hogy könyvbe való lenne. Annak idején mégsem szülőfalujában, hanem inkább az Interben jegyezte a fociszakma. Naponta ingázott Pozsonyba a disznólegelői (Pasienky) stadionba. Ott volt cipészi főhadiszállása. A foci árnyékában igazi központja volt ez az ottani történéseknek, hiszen minden játékos, edző útja először hozzá vezetett. Sok mindent megtudott tőlük, ugyanakkor a lábbeli dolgaikat is megoldotta. Egyszer elárulta, hogy 25 (!) vezetőedzőt élt át az Interben történt ténykedése során. Ha a még élőkre rákérdeznénk, emlékszik-e Pista bácsira, nagy bólintás lenne a válasz. A nagy tekintélyű cipésznek emlékeiben élnek az elmúlt évtizedek sárga-feketében megfordult mesterei.
Neveket is említ. Például Karel Brückner, aki nagy edzőegyénisége volt a csehszlovák labdarúgásnak, volt csehszlovák és osztrák szövetségi kapitány is, és az 1995/1996-os bajnoki évadban edzősködött az Interben, és rendszeresen bejárt a cipészműhelybe. Csapatát vele együtt egyszer elcsalta Légre, nagy nótázás lett a vége.
Megemlíti Vladimír Weisst, a Slovan jelenlegi vezetőedzőjét is. Őt már gyerekkora óta ismerte, mióta az Interben futballozott. Apját szintúgy. Akárcsak a ČH összes futballistáját, ma is felsorolja őket név szerint is.
Pecze Károly is eszébe jut. Derűs arccal emlegeti a szepsi származású mestert. „Mondtam, hogy mindenkit ismerek – jelenti ki határozotton, hogy hangsúlyt adjon lexikális tudásának. – Már játékosként is megfordult az Interben 1968/1969-ben, majd 2002 és 2004 között edzősködött nálunk, vele is jóban voltam.”
És sorolhatnánk a többi huszonkét Inter-edzővel. Bár listát nem tesz elénk, hogy éppen annyian voltak, elhisszük Janikovics cipész úrnak, még mielőtt élményeivel fűszerezve a felsorolásukba kezdene. Majd máskor, egy újabb edzői csomagban sorra kerülhetnek a többiek is.
