Kevésbé ismert, de őrzi a sportmúlt, hogy két Peléje van az egyetemes labdarúgásnak. Az egyik a minden idők legjobbjának tartott fekete gyöngyszem, a brazil csillagok csillaga, a másik a mi emberünk, csillagocskánk volt, és Szikora Györgynek (1947–2005) hívták.
Először 1966-ban találkoztak Rio de Janeiróban, ahol barátságos mérkőzéseket játszott az akkori Csehszlovákia Brazília ellen. Az egyik találkozó 2:2-re végződött, s egy vendéggólt Szikora vágott a kapuba, s a másik előtt pedig cseleivel elfektette a brazil védőket, akik csak szabálytalanul tudták elválasztani a labdától, a megítélt szabadrúgást aztán Popluhár belőtte. A mérkőzés után a brazil sajtó fehér Pelének nevezte el Szikorát. Akkor találkoztak először – a pályán. A fekete gyöngyszemnek is tetszhetett a tardoskeddi fiú gólja, mert megtapsolta. Szikora akkor még nem viselte a Pelé elnevezést, de teljesítménye már azzá tette.
Másodszor hazafelé a repülőgépen találkoztak. „Ő ugyan az első osztályon utazott, mert nászútra indult feleségével, a német Rosemarieval. Civilben is nagyon közvetlenül, természetesen viselkedett, nem szenvedett sztárbetegségben” – emlékezett a pályán kívüli találkozójukra Szikora György.
Harmadszor Kassán találkozhattak volna, de nem találkoztak. Ezt is a fehér Pelé mesélte el egyszer: „1994 szeptemberében játszották a Szlovákia–Brazília öregfiú-mérkőzést, ahová a fekete gyöngyszem engem – Masopusttal és Viktorral együtt – Borbély József menedzsere révén többször is meghívott. A végén mégsem találkozhattunk – állítólag sérült voltam – ezt jelentették be a sajtóértekezleten. Pelé nem titkolta csalódottságát, és én sem tagadom, hogy újabb keserű pirulát kellett lenyelnem. Természetesen szívesen bújtam volna címeres mezbe, ha erre a csapat összeállítója felkér. És szó sem volt sérülésről...”
(Forrás – Batta György: Szikora, a fehér Pelé)