Hetven éves a mester, a somorjai vívóiskola első növendékeinek egyike, Forgács Oszkár sportágalapító volt tanítványa. Később edző, akik napjainkig a páston neveli védenceit, kitartóan vezeti be őket a tőrvívás világába. Fehér Béla 2022. április 14-én töltötte be 70. születésnapját. Hét évtized, hét Fehér-nyilatkozat.
1. Oszi bácsi kardja
„Ezzel a fegyverrel fejeztem be a versenyzést – ezekkel a szavakkal adta egykor a kezembe az első fegyvert Forgács Oszi bácsi. Fantasztikusan örültem neki. Akkoriban úgy volt, hogy elmentünk öten versenyre, s három villanytőrünk volt, mind az Oszi bácsié. Úgy vigyáztunk rá, mint a szemünk fényére.”
2. Nagyon nehéz sportág
„A vívás nagyon nehéz sportág, mivel antimozgás van benne. Három évig tanultuk az alapokat, közben sokan lemorzsolódtak. Egy felmérés szerint a vívás nehézségi fokozatával a harmadik helyen áll az egyéni sportágak között: a hegymászás és az országúti kerékpározás után. A páston valóban saját magadra vagy utalva, nem lehet senki másra támaszkodni. Ha az akaratodat képes vagy érvényesíteni az ellenféllel szemben, akkor győztél.”
3. Elsőnek várták, negyedik lett
„Első csehszlovák ifjúsági bajnokságomon döntős voltam. Éjjel fél egykor vívtam a legjobb nyolc között. Az akkori nagyok, Koukal és társai zsűriztek. Másnap megjelentek, s azt kérdezték tőlem: Béla, megnyerted? Nem, csak negyedik voltam – válaszoltam. Akkor most kezet se adunk neked, adták tudtomra elégedetlenségüket, mert szerintük nyernem kellett volna. Azt viszont senki nem vehette el tőlem, hogy én voltam az első, aki a somorjaiak közül a csehszlovák bajnokságon döntőt vívott. Tizenhét évesen a tizenkilenc évesek között. Oszi bácsi meg én is nagyon elégedettek voltunk a szereplésemmel.”
4. Egyszer a válogatottban
„Utolsó felnőtt bajnokságomon, huszonnyolc évesen vívtam döntőt Igaz, csak nyolcadik lettem, de ott voltam. Ahány versenyen elindultam, mindig a döntő közelébe kerültem, Válogatott kerettag voltam, de a címeres mezben csak egyszer jutottam szóhoz. Ausztriában szerepeltem a B válogatottal. Bécs nemzetközi bajnokságán a legjobb tizenhat közé kerültem, amit máig legnagyobb vívósikeremnek tartok. Előfordult az is, hogy az országos bajnokságon kivertem az állandó kerettagokat, és én mentem a döntőbe, csehszlovák bajnok azonban egyszer sem voltam.”
5. Egy tussal többet
„Tizennyolc évnyi versenyzés után évtizedekben mérhető edzői munka következett. Amikor elkezdtem a gyerekekkel foglalkozni, s láttam, hogy fejlődnek, rádöbbentem, hogy én is képes vagyok tanítani őket. Ez még versenyzői koromban történt, amikor a vívás mellett megkaptam az első tanítványaimat. Később sajnáltam abbahagyni, és folytattam. Soóky Lajos, Jančarič Melinda... és mások, akiknek a neve most hirtelen nem jut eszembe, mind válogatott kerettagok voltak. Örültem a sikereiknek. Közben edzői képesítést szereztem, Nyolcvankilencben a testnevelési főiskolán is elvégeztem a vívóedzői szakot. Semmi különöset nem szoktam mondani tanítványaimnak, csak azt, hogy egy tussal adjanak többet, mint az ellenfél.”
6. Fiai, Kornél és Balázs is
„Tanítványaim között volt mindkét fiam, Kornél és Balázs. Talán azt gondolták, apu majd jobban elnézi a hibákat, de apu nem nézte el a hibákat. Kemény voltam, vita nem volt köztünk, próbáltunk mindenre megoldást találni. Szülőként a maximumot akartam kihozni belőlük, edzőként meg a dupláját. Kornél a nyolcas döntő kapujáig jutott, Balázs tizenhetedik volt a kadett világbajnokságon. Büszke vagyok rájuk, nagyon örültem eredményeiknek, s annak, hogy hasznos elfoglaltságot találtak.”
7. Munka mögött eredmény
„Kemény talpra állást kaptam a vívástól. Azt, hogy az ember ember maradjon. Ha valaki elvállal egy munkát, azt végig kell vinnie. Számomra örömmunka volt a vívás. Rossz diák voltam, minden iskolámat esti tagozaton végeztem el, de akartam, s ez vitt előre. Kitűztem magamnak a célt, s azért dolgoztam. Nem kínálnak semmit aranytálcán, csinálni is kell érte valamit. Ugyanezt próbáltam tanítványaimmal is elhitetni. Az edzésen kell megdolgozni a sikerért. Ami mögött nincs munka, ott eredmény sem lehet.”
Isten éltessen, Béla!
(Forrás: J. Mészáros Károly: A somorjai pengeforgatás évtizedei)