Ismert tény, hogy a DAC-nak eddig 13 ellenfele volt az európai labdarúgókupákban, és összesen 23 mérkőzésen lépett pályára. Lehetett volna nagyobb is mindkét szám. De nem lett, mert 1995-ben elorozták a kassaiak a dunaszerdahelyi csapat előtt a korábban már biztosnak tűnő rajtjogot. A klub képviselője ugyan útra kelt Svájcba, de hoppon maradt a sorsoláson, mert csapata helyett a kassai alakulat kapta ellenfélül az Újpesti Dózsát az UEFA-kupa 1. fordulójában.
Mi történt?
A kupadöntő elvesztése és a bajnoki dobogóról való lecsúszás után olyan levertek voltak a dunaszerdahelyi klubban, mint egy őszi diófa. Július elején azonban egy váratlan, kedvező fordulat állt be: az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a Balkánon dúló polgárháború miatt megnyirbálta a jugoszláv csapatok nevezését az új kupaévadra, s a megüresedett helyekre szlovák és cseh együttesek kerülhettek. Ezáltal a negyedik helyen végzett DAC kaphatta volna meg az UEFA-kupában való szereplés jogát, akárcsak 1993-ban történt. Ugyanis a bajnok Slovan a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, a második kassai 1. FC az Interligában és harmadik Inter a Kupagyőztesek Európa Kupájában indulhatott.
Dunaszerdahelyen örültek, mint Mózesék annak a bizonyos mannának. Šanta Imre klubelnök áradozva nyilatkozott a sportnapilapnak. A lehetőséget szó szerint balzsamnak nevezte a sokat sérült DAC-lelkekre. Egy nappal az interjú megjelenése után már Genfben sorsoltak is, de a dunaszerdahelyi csapat helyett a kassai került a nevezettek közé. Ott derült csak ki, a kassai 1. FC klubvezetése titokban megkontrázta az UEFA döntését. A szlovák szövetségen azzal érveltek, hogy előkelőbb helyen végeztek a tabellán, mint a DAC, ezért nekik jár a rangosabb, több pénzzel kecsegtető kupa. Szándékuknak néhány órán belül érvényt szereztek az UEFA székházában is, főleg Peter Židovský, a szlovák szövetség főtitkárának közbenjárására.
Petr Kašpar, a DAC akkori klubmenedzsere elmondta ugyan a nyilvánosságnak, hogy mi történt, de a helyzet már nem változhatott. „Židovský úr volt az, aki 1995. július hetedikén kelt levelében közölte velünk, hogy készülhetünk az UEFA-kupára. Aztán meg annyi fáradságot sem vett, hogy telefonált volna vagy faxot küldött volna a megváltozott helyzetről. Ezért indítottuk útnak képviselőnket Svájcba, és folytattuk tárgyalásainkat támogatóinkkal. Sok pénzünkbe kerültek ezek az intézkedések! Kitől kérjünk kártérítést?”
(Forrás – Brányik Sándor, Sidó Ferenc: A dunaszerdahelyi futball 100 éve 1904–2004)