Róla és feltörekvő társairól szól a 100 éves légi futball utóbbi évtizede. Mikor a felső-csallóközi faluban tartott centenáriumi ünnepségen arról érdeklődtem, ki lehetne a jelen történéseinek méltó felelevenítője, a szervezők választása Csölle Józsefre, a helyeik kedvenc Pepójára (szül. 1981) esett. Négy iksszel a háta mögött még mindig pályára lép a helyi V. ligás csapatban, s közben kilenc éve klubelnök, vezetőségi társaival irányítja a légi futballt. Előtte játékosként megfordult a DAC-ban, a Slovanban és Bacsfán, futballozott Magyarországon és Csehországban is, és mikor hívták haza, visszatért szülőfalujába. Róla és a légi focihétköznapokról beszélgettünk.
Javarészt a második vonalban rúgta a labdát, az elsőben csak a kispadig jutott. Pályafutása során hogyan talált vissza Légre?
Máshol töltött futballéveim végén Bősről jöttem haza, túl jártam már a harmincon. Csomor Béla klubelnök és Németh György voltak akkoriban a meghatározó emberek. Megszólítottak, hogy nem futballoznék-e újra otthon. Mivel a munkám mellett több időm kínálkozott, s nem kellett mindennap edzeni, elvállaltam,
Milyen poszton játszik?
Középhátvéd vagyok. Mindig az voltam, s ma is az vagyok a légi csapatban. De játszottam már sok poszton. Aki magasabb osztályban futballozik, az elfogad minden lehetőséget, csak játszhasson, legyenek meccsei. Mindenhol voltak szép élményeim.
A legemlékezetesebb légi melyik volt?
Mikor hazajöttem, abban az évben, vagyis 2010-ben megnyertük a területi bajnokságot, és a kerületi V. ligába léphettünk.
Hogy lett ebből klubelnöki poszt?
Négy évadot focistaként lehúztam Légen. Közben összejöttek a fiatalabb évjáratúak, főként játékosok, s az idősebb, tapasztaltabb vezetők úgy gondolták, hogy jól jönne a frissítés. Megszólítottak bennünket, fiatalabbakat, támogatásukkal vágjunk bele. Akkor lettem klubelnök. Beszélgettünk erről, nem volt tabu a téma, megígérték, hogy mellettünk lesznek, s mai napig azt mondhatom, ha segítségre van szükségünk, a régi vezetőségtől megkapjuk. Nem mondhatok rájuk semmit, nem fordítanak hátat, hogy oldjuk meg magunk a gondjainkat, csináljunk, amit akarunk. Erről szó sincs. Továbbra is kitartanak mellettünk. A támogatás szép példája volt Németh György hosszú beszámolója a klub centenáriumára tartott ünnepségen, a jubileumra elkészített könyvének megjelenése. Még egyszer köszönet jár neki érte, nem két hónap, hanem két-három év alatt hozta össze ezt a kiadványt. A légi futball működésében, bár nem sokat ért hozzá, Szitási Ferenc polgármester is kiveszi a részét. Nem akarom a fellegekbe emelni, de tény, hogy támogatja a kézilabdát, a testépítést, s támogatta a kick-boxot is, amiben nyugodjon bátyám, Csölle Gergely is kitűnt.
Gondolom, nem a klubelnökségből él? Mivel foglalkozik?
Harmincéves családi vállalkozásunk a Pepo halászcsárda Légen. Ott dolgozom.
Ahhoz mit szól a negyven esztendős jelenlegi klubelnök, hogy százéves lett a légi labdarúgás?
Számomra ez nagy öröm, bár ennek a száz évnek csak csipetnyi része vagyok. Pont elnökségem alatt jött el a centenárium éve. Előttem volt nagyon sok klubelnök, akik szintén arra törekedtek, hogy minél jobban haladjon a légi fociszekér. Kilenc éve van együtt a mi vezetőségünk, azóta elnök vagyok, bízom benne, hogy a továbbiakban is helytállunk. Nem azt mondom, hogy nincsenek gondok, azok mindig vannak. Maga az élet hozza valamennyit. Akadnak nehezebb időszakok, mint most a Covid-éra, de hála Istennek, eddig mindig meg tudtuk tartani főleg a játékosokat. Sajnos, olyan pénzek forognak a járási és kerületi bajnokságokban, melyek vonzzák a fiatalokat, és inkább oda mennek futballozni, minthogy kapaszkodnának a magasabb osztályok felé, tehetségüket érvényesítve. Soha nem jártam ezt az utat, és nem is akarok rátérni. Klubunk sem ilyen beállítottságú. Annak örülök, hogy ha valamit megígérünk, azt be is tartjuk. Nem azt mondjuk, hogy két vagy három hónapig tudjuk ezt vagy azt adni a játékosnak, hanem ha megegyezünk, akkor egy évre szól a szerződés. És tudjuk, hogy ameddig ér a takarónk, csak addig nyújtózkodhatunk. Fel tudom mérni, milyen futballistáink vannak, és mit lehet tőlük megkövetelni. Nincsenek nagy elvárásaink a játékosok felé, nem kell mindig bajnoki címért játszanunk. Megbecsüljük az V. liga legjobb öt vagy tíz csapata közé jutást is, csak mozogjanak a fiatalok, és szórakoztassák a közönséget. Légi focival.
J. Mészáros Károly