Néha érdemes visszatérni a gyökerekhez, még legnagyobb klubunkban, a DAC-ban is, mivel a jelen szinte teljesen eltakarja a kezdeti lépéseket. Röviden pillantson velünk vissza a rúgott labda kergetésének dunaszerdahelyi nyitányára.
A DAC klubvezetése az 1904-es évet tartja a dunaszerdahelyi sportélet kezdetének. Abban az évben a város képviselő-testülete először jelölt ki egy területet sportolási célra. Négy évvel később már a labdarúgóegylet megalakítása történt. A klub a Dunaszerdahelyi Sport Egylet, vagyis a DSE nevet vette fel. Ezt váltotta 1922-ben a DAC. Azóta tizenkétszer változott a klub neve, 2014 óta FC DAC 1904.
„Városunk labdarúgásának elöljárói, akik elindították ezt a szép, élvezetes labdajátékot, Pesten, Pozsonyban és Bécsben tanuló fiatalok voltak. Az iskolából visszajövő végzős diákok növelték a labdarúgók számát, így egyre szükségesebbé vált egy egyesület létrehozása” – olvasható a kezdetekről Brányik Sándor, Sidó Ferenc A dunaszerdahelyi futball 100 éve (1904–2004) című könyvben.
A kezdeti, majd a két világháború közötti időszakra a futballközegbe való beépülés jellemző. Mérföldkő volt 1926, amikor bevették a DAC-ot a szlovenszkói Magyar Labdarúgó-szövetség bajnokságába, amelynek vidéki csoportját 1930-ban meg is nyerte. 1946-ban farsangi táncmulatságon élesztették újjá a labdarúgást Dunaszerdahelyen. Szerény körülmények között kezdtek, a szertáros szobáiban volt az öltöző, az udvar közepén található rángatókútnál a tisztálkodás. Új pályára volt szükség, ami 1953-ra készült el, avatójára négyezer ember volt kíváncsi. Már akkor szerettek focira járni a csallóköziek.
És ez érvényes ma is, amikor minden hazai bajnokin a Mol Aréna lelátójára siet a csallóközi szurkoló. Nagy kár, hogy a koronavírus miatt ez időnként nem történhet meg, mert nézők nélkül rendezik a bajnokikat. Mint napjainkban is...
