Országokat és országot járó neves futballedzőnk, Pecze Károly (szül. 1946) labdarúgóként nem ért olyan magaslatokra, mint szakvezetőként. Egy-egy megálló Szepsiben, a pozsonyi Interben és Trnávkában, ahol aztán véget is ért a játékoskarrier Mi akadályozta meg a nagyobb feltörésben?
Történt az életében néhány olyan esemény, amely közrejátszott ebben. Mindkét térdét kétszer operálták, a középiskolai sítanfolyamon megette a táskájában tíz napig lapuló ennivalót. Súlyos sárgaság lett a vége. Fél évig kórházban, egy év szigorú diéta. Annyit túrót nem evett meg senki, mint ő ezalatt, említette egyszer. Amikor felépült, minden erejét középiskolai tanulmányai befejezésére fordította. Az nagyobb baj volt, hogy az orvosok megtiltották a további sportolást.
Pecze Károly végig kitűnő tanuló volt, szülei azt szerették volna, hogy orvos legyen, ő azonban a testnevelésre vágyott. Betegsége után nem volt esélye oda bejutni, így nem maradt más választása, mint leérettségizve munkába állni. Hegesztő lett a kassai vasműben, de ez nem tetszett neki. Aztán jelentkezett a testnevelésire, sikertelenül. Huszonkét évesen végül második kísérletre bekerült. Elvégezte. Szakmai munkája is kitűnőre sikerült, A taktika érvényesítése a játék folyamán címmel.
Volt miből kiindulnia gazdag edzői évtizedeire.
