Tudom, könnyű kekeckedni, de az árral is könnyű haladni. Viszi az embert, egyszerűbb boldogulni, de szerencsére vannak még helyek, ahol szemben az árral eveznek, ahol saját forrásból meríthetnek. Igaz, már nem teljes mértékben.
Olvasom, hogy a DAC a focivilág tíz legjobb klubja közé ékelődött. Nagy szó! Hogy miben? Ez már megosztóbb: abban, hogy 2021. szeptember végéig a lejátszott percek alapján a csapat harmincas keretéből huszonketten külföldiek, gyakoribb nevükön idegenlégiósok. S ez a 87,1 százalék a nyolcadik helyre sorolja a csallóközi klubot. Legalábbis a svájci független sportkutató intézet (CIES) felmérése szerint.
Hát, igen. Ezt látjuk Európa-szerte, sőt világszerte a sportéletben. Külföldi külföldi hátán a csapatokban. Ez a trendi. A nagy klubok abban versengenek, hogy melyik ad a kiszemelt játékosért mindent felülmúló összeget, a kis klubok pedig abból merítenek, ami marad a piacon, csak olcsóbb legyen, mint a hazai játékos. Hogy aztán idővel, ha beválik a megvásárolt idegen portéka, drágábban továbbíthassák a magasabb focirégiókba. És közben a saját nevelésűek, akik a klub legjobb csapatába vágytak, eltűnnek az alacsonyabb osztályok süllyesztőjében vagy teljesen abbahagyják. Ennél biztosan bonyolultabb a történet, de a legfőbb áramlatot követi.
Dunaszerdahelyen is agyondicsért akadémia működik. És javarészt mégis nem magyaroknak kiabálja a lelkes szurkoló, hogy Hajrá DAC! Ha érti a játékos, ha nem, a lelátón éneklő, ünneplő embereket próbálja kiszolgálni. Ez a dolga, mint minden hivatásos labdarúgónak. Már elmúlt az az idő, amikor valamelyik csallóközi vagy mátyusföldi faluból, netán Dél-Szlovákia más, magyarok lakta vidékéről játszik valaki a sárga-kékek első csapatában. És teljesítményét élvezve, szórakoztató játékára járnak a lelátóra a falu- és könyékbeliek, büszkén mutogatva rá.
Elhiszi még valaki, hogy ez megváltozik? Netán túlsúlyba kerülnek a pályára lépő tizenegyben a hazai, dunaszerdahelyi és környékbeli futballisták? Egyelőre nincs rá válasz. A klub efelé tart, halljuk már jó ideje, de csak elvétve látunk a pályán saját nevelésű futballistát. Ezért figyelemelterelő és számunkra keveset mondó olyan TOP tízbe kerülés, amely nem rólunk szó, csak újra a valóságot juttatja az eszünkbe. Elég csak megnézni a pályára kifutó DAC-tizenegyet, és nem szükséges semmilyen felméréssel nyomatékosítani a klub kirakatát. Az anélkül is ismert. Talán izgalmasabb lenne egy olyan felmérésbe belepillantani, amely arról árulkodik, hogy hány saját nevelésű játékos futott ki a pályára egy adott időszak alatt. Annak eredményei már aligha sorolnák a DAC-ot ilyen előkelő helyre.
Hol vagytok csallóközi, dél-szlovákiai gyerekek?
J. Mészáros Károly