Az események felidézéséhez kisebb magyarázattal tartozunk a fiatalabb évjáratúaknak. Amikor történetünk játszódik, a múlt század ötvenes és hatvanas éveinek fordulóján, még javában tartott az előző társadalmi berendezkedés, a szocializmus. És katonakötelezettség volt az országban, az akkori Csehszlovákiában. Minden tizennyolc évet betöltő férfinak be kellett vonulnia bizonyos időre – leggyakrabban két évre – a néphadsereg szolgálatába. Ha csak nem volt valamilyen kivétel élvezője.
Főhősünk, az akkor kismácsédi Sárkány Imre, a bakaiak nyolcvanon túl járó nyugalmazott tanító bácsija, akinek évtizedek óta a sporthoz fűződő szerelme abban is megnyilvánul, hogy kutatja, gyűjti és leírja közvetlen környezete sportmúltjának emlékeit. Honlapunkat megtisztelte azzal, hogy elküldte katonaéveiben átélt sporttevékenységének megmaradt nyomait. Ebből csemegéztünk.
Sárkány Imre is annak rendje és módja szerint bevonult katonának (erről is jelent meg egy kedves történet honlapunkon, itt olvasható). Kostelec u Heřmanuv Městecben szolgált. Nemcsak szolgált, futballozott és szerkesztett is, mégpedig az ottani katonai újságot. Havonta jelent meg Život v modrem (Élet kékben) címmel.
Bős helyett egyenruhába
Sárkány Imre a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1959. július 5-én szerzett diplomát. „Felhatalmazott arra, hogy a magyar alapiskolákban taníthassam a történelem és földrajz tantárgyat. A dunaszerdahelyi iskolaügyi szakosztály a bősi alapiskolába irányított, és szeptembertől ott oktathattam volna. Sajnos, nem ez történt, hanem szeptembertől kötelező kétéves katonai szolgálatra kellett bevonulnom – írja katonai szolgálatának előzményeiről Sárkány Imre. – Azon a napon a Galántai járásból hat magyar nemzetiségű fiatalembert vitt el a gyorsvonat Csehországba, Pardubicére. Innét pedig személyvonat a Kostelec u Heřmanuv Městec nevű falu vasútállomására. Csoportunk a többi cseh és szlovák fiatallal a falu határában kialakított katonai táborba vette az irányt. Annak majdnem összes épülete barakkból állt, ugyanis csak az étterem a konyhával és lőszerraktár volt téglából. Később megtudtuk, hogy a katonai századnak a küldetése a Železné hory hegységben lévő alagutakban kialakított raktárakban a katonai repülőgépek üzemanyagának őrzése.”
Örült, hogy futballozhatott
Kiderült, hogy az ottani katonai alakulatnak az ötvenes évek elejétől, 1953-tól van labdarúgócsapata. Mérkőzéseit Heřmanuv Městec (1875-ben itt játszottak először Csehországban labdarúgó-mérkőzést) városában Dum armády Šohaj néven játszotta. „Amikor a falu vasútállomásáról mentünk a táborba, az egyik főhadnagy megkérdezte a csoportokat, hogy honnan jöttek. A Galántai járásból érkező csoportot is megszólította: Kterej je ten kantor, kterej hrá kopanou? (Ki az a tanító. aki futballista? – a szerkesztő megj.) – amivel jelezte, hogy már tud érkezésemről. – Nekem eszembe sem jutott, hogy olyan katonai alakulathoz kerülhetek, ahol labdarúgócsapat van, és járási harmadik osztályt játszik. Ugyanis, odahaza azt tapasztaltam, hogy akik a csapatunkból berukkoltak katonának nagyobb alakulatokhoz, azoknak nem volt lehetőségük futballozni. Volt olyan kismácsédi csapattársam, aki a katonaság után abbahagyta a focit, pedig előtte stabil játékos volt. Tehát én nagyon örültem, hogy a katonaság alatt is futballozhatok, és mindent megtettem azért, hogy biztos tagja legyek az együttesnek, melyben jobbfedezetet játszottam.”
Időközben megváltozott a csapat neve, érkezésükkor már VTJ Dukla Heřmanuv Městec néven a Chrudimi járás II. osztályába kerülésért harcolt. „A katonai alapkiképzés fizikálisan megerősített minket, az őszi bajnokságban jól szerepeltünk. Sajnos a csapatunkról csak egy fényképem maradt. Trojovicén játszottunk 1959. november elsején, és 2:2-re végeztünk” – bújik elő az első pontos tény. Írásunk címlapfotóján látható a katonacsapat, balról alulról az első Sárkány Imre.
Egy sportoldal a Sárkány Imre által szerkesztett katonaújságból
Feljutás a II. osztályba
Az alakulatnál volt ifjúsági alapszervezet is. 1960 januárjában olyan döntés született, hogy havilapot fognak kiadni a tagságnak, Život v modrém (Élet kékben) címmel. „A vezetőség engem bízott meg a havilap szerkesztésével. Neve is kifejezi, hogy katonáinknak kék egyenruhája volt, mivel az alakulatunk a légierőkhöz tartozott – folytatódik a kismácsédi fiú katonai élményeinek története. – Cseh és szlovák nyelven a tisztek, az altisztek, a katonai orvos és a közkatonák cikkeit közöltük. Én is többször írtam. Josef Žežulka, a szervezet sportfelelőse katonacsapatunk mérkőzéseiről számolt be. Évtizedekkel később ebből meríthetek én is.“
Sárkány Imre részletesen leírt észrevételeiből kiolvasható, hogy a katonacsapat 1960 tavaszán három felkészülési mérkőzéssel hangolt a bajnokságra. Az egyiken, melyet 5:0-ra megnyertek, kismácsédi hősünk is egyszer betalált, majd újra a kerületi I. A osztályban szereplő Spartak Chrudimtól elszenvedett 1:4-es vereség során.
A katonaújság beszámolt arról is, hogy 1960 május 29-én a VTJ Dukla a Tatran Chrast ellen játszott a feljutásért, de 2:1-re kikapott, pedig a döntetlen is elég lett volna az álmuk teljesüléséhez. Érdekesség, hogy a tudósítás arról is beszámol, kik játszottak átlagon alul, s köztük volt a lap szerkesztője, Sárkány Imre is. Bár elmarasztalás érte, nem akadályozta meg, hogy teljesítményének minősítése megjelenjen. Jött még egy újabb bajnoki (1960. június 16.), mely a második, szintén feljutást jelentő hely elérését hozhatta, mégpedig a Jiskra Chrudim ellen. A 4:0-ás győzelem a járási bajnokság II. osztályába kerülést eredményezte. A jobbfedezet Sárkány Imre nyitotta meg a gólok sorát. S mi volt a jutalom a feljutásért? A prágai Strahovban a csapat megnézhette a lelátóról a II. országos szpartakiádot (Csehszlovák specialitás, tömeges tornagyakorlatok bemutatása volt – a szerkesztő megj. – Sárkány Imre megjegyezte, hogy 1955-ben az első szpartakiádon gyakorlatozó galántai középiskolásként vett részt, majd a harmadikra 1965-ben a bakai alapiskolásokat készítette fel, de csak a járási fordulóig jutottak).
Egyszer sem cserélték le
Remek rajtot vett a katonacsapat a II. osztályban: négyből három bajnokit megnyert, s egyszer döntetlenezett. Itt azonban véget ért Sárkány Imre morvaországi szerkesztői és labdarúgó-pályafutása, mert időközben megtudta, hogy katonaként is van lehetősége Pozsonyban távúton megkezdeni tanulmányait a történelem-földrajz szakon. Kérvényezte áthelyezését Pozsonyba, és 1960 szeptembere közepén tudta meg, hogy elfogadták kérvényét, így a szlovák fővárosba, a Hurban-kaszárnyába került. „A katonai szolgálat nehézségei ellenére ez az időszak volt az ifjúságom egyik legszebbike. Meghatottan búcsúztam el a szobatársaimtól, barátaimtól, csapattársaimtól és parancsnokaimtól” – emlékezett vissza Sárkány Imre. –: Kerek egy évet töltöttem a Kostelec u Heřmanuv Městec-i katonai táborban. Többször részesültem dicséretben, de a rangjelzések csak a második évben voltak kilátásban, mivel a foci végett nem küldtek altiszti iskolába. Nagyon sajnáltam otthagyni a II. osztályban szereplő csapatot, melyben stabil helyem volt. Az összes barátságos és bajnoki mérkőzésen játszottam, és egyszer sem cseréltek le.”
Sárkány Imre, a katona
Pozsonyból vissza Kismácsédra
A pozsonyi Széplak utcai kaszárnyában az egyik főhadnagy irodájában adminisztratív munkaerőként dolgozott, csapat nem volt az alakulatnál, így nem volt alkalma mérkőzéseket játszani. Mikor a repülőtéri barakkokban laktak, szolgálat után a kifutóknál szoktak futballozni. Végül nem kezdte el távutas pedagógiai tanulmányait. „Közel voltam az otthonomhoz, többször tudtam eltávozás alkalmával hazalátogatni. A pozsonyi katonaélettel elégedett voltam, de hiányzott a VTJ Dukla kollektívája” – emlékezik katona szolgálatának végére.
Időközben szülőfalujában, Kismácsédon megszűnt a csapat, mert nem voltak elegen. Akik maradtak, a közeli Ábrahám sorait erősítették. Mire azonban leszerelt, újra összeszedték magukat a kismácsédiak, és beneveztek a bajnokságba. „Emlékszem az első bajnoki mérkőzésre, amikor igazoltatás volt a pályán a mérkőzés megkezdése előtt. Minden játékos kapott egy játékosigazolványt, és egymás adatait ellenőriztük. Az ellenfél játékosai megjegyezték, hogy proficsapat vagyunk, mivel volt olyan játékosunk akinek mácsédi pecsét volt az igazolványában, többnek ábrahámi, kettőnek diószegi. A játékoskerethez később további hazai játékosok is csatlakoztak. Ez a gárda nyerte meg 1964-ben a Galántai járásban a III. osztályú bajnokságot.