Keveset tudni a két világháború közötti szlovákiai vívóbajnokságokról, csak egy-két dokumentum maradt meg abból, amikor a csehszlovák szövetség megbízta valamelyik szlovákiai klubot a szervezéssel. Más tények nemigen. A múlt század harmincas éveiben járunk, Nyitra nyitotta a sort, Rózsahegy folytatta, majd kétszer Léva került sorra (1936, 1937). Utóbbi szervezője Gyapay Ede, az 1926-ban alakult Lévai Torna Egylet (LTE) vívószakosztályának vezetője volt, a Lévai újság egyik korabeli száma a lévai vívósport apostolának nevezi. Az egyéni vívóbajnokságon 60 versenyző indult, és a csatározások sora két napig elhúzódott. Rendkívüli jelentősége volt annak a bajnokságnak, mert egyben válogató volt az 1936-os berlini olimpiára. Gyapay, aki banki tisztviselőként dolgozott, nem csak szervezett, el is indult, és kardvívásban a negyedik helyen végzett. Megtetszett a szövetségnek a lévaiak szervező munkája, mert egy évvel később is nekik adták a bajnokságot. Akkor 70 férfi és női versenyző vívott. Lévai sikereket is jegyeztek: Gyapay kardban döntős volt, a 22 éves Boleman Judit pedig csak a döntőben kapott ki a bajnoktól.
Amióta (1969) megalakult a Szlovák Vívószövetség, már rendszeresek, évente ismétlődnek a szlovák(iai) bajnokságok, eredményeit őrzi a szövetség adatbankja. Mikor 2019-ben megünnepelték a szlovák(iai) vívás indulásának ötvenedik évfordulóját, készült egy-két érdekesség az összegzésekből. Kiderült például az, hogy Forgách Krisztián, a somorjai vívóklub elnöke hétszeres szlovák bajnok férfikardvívásban, vagy a szintén somorjai Hanzel Gyöngyi négyszeres női tőrbajnok, vagy az, hogy Érsek Árpád, aki Somorjáról indult, majd a pozsonyi Slávia UK-ban meghonosította a párbajtőrt, később parlamenti képviselő és miniszter is volt, háromszoros férfitőrbajnok, vagy Kollár Gábor, aki a szlovák szövetséget is vezette egy ideig, négyszeres férfipárbajtőr-bajnok volt. Mindegyik esetben nem korosztályos, hanem felnőtt bajnoki címről van szó.
(Forrás: Peter Drobný: Šerm 1969–2019)