Varga István decemberben lesz nyolcvanhat éves. Ő volt a légi labdarúgás 100. születésnapját 2021. augusztus 29-én ünneplők korelnöke. A múlt század hatvanas éveiben bő egy évtizeden át meghatározó embere volt a helyi futballcsapatnak. Hajtott, gürizett a pályán, ontotta a gólokat, s a középcsatárt is jócskán kiszolgálta. Az ünnepségen váratlanul fordultam hozzá kérdéseimmel, nem volt ideje összegyűjteni emlékeit, még így is sokat megtudtunk abból a focivilágból, aminek egyik főszereplője volt a felső-csallóközi faluban. Pillantsunk vissza vele a dicső múltra.
Mikor futballozott a légi csapatban?
A múlt század második felében. Ötvenhétben szereltem le a katonaságból. Különben pakai vagyok, mikor hazajöttem a hadseregből, Benkepatonyba mentem futballozni. Két évig ott játszottam, aztán jöttem át Légre.
Hány évet húzott le légi mezben?
Több mint tízet, harminchárom éves koromig futballoztam, majd az öregfiúkkal folytattam. Állandóan stabil csapattag voltam, kezdőember.
Milyen poszton futballozott?
Jobbösszekötő, de többnyire jobbszélső voltam.
Gólokat is rúgott, vagy inkább kiszolgálta a középcsatárt?
Rúgtam a gólokat, és ki is szolgáltam a társaimat. Törő játékos voltam, hajtottam erőteljesen. Bírtam az iramot a meccs végéig. Jól edzett voltam. Mikor leszereltem, Pakáról Benkére, ami jó pár kilométer, hét közben biciklivel jártam. Pedig nehéz munkát végeztem, mert ács vagyok. Annyira edzett voltam, hogy nem számított, hol tűnök fel a pályán. Elől, hátul mozogtam, kisegítettem, hajtottam, gólpasszokat, gólokat adtam. Nem jegyeztem, de sok gólt rúgtam.
Miért játszott olyan sokat Légen, ha pakai?
Ide nősültem, és már nem mentem el. Pedig igen hívtak Somorjára, ha tízszer nem voltak értem, akkor egyszer sem. Nagy csapat volt ott. Állandóan akartak, de én mindig nemet mondtam.
Légi ténykedése közben biztosan rengeteg esetet átélt a pályán és környékén. Mi maradt meg leginkább emlékezetében?
Hirtelen nem tudok kiragadni semmit. Voltak olyan mérkőzéseim, ahol nagyon jól ment. Nemegyszer három-négy gólt rúgtam. Amellett még gólpasszokat is adtam.
Mennyi volt a legtöbb találata egy mérkőzésen?
Hat. Három vagy kettő szinte rendre megvolt. Szélső voltam. De aki kilencven percig hajt, az lehetetlen, hogy ne kerüljön gólhelyzetbe. Pedig nem a kapu torkában volt a helyem a pályán. Tóth Ferenc volt a center, őt szolgáltuk ki a szélről. Előfordult, hogy a bal szélen kötöttem ki, annyira duzzadtam az erőtől. Jó kondícióban voltam. Mert mindig azt mondtam, anélkül nem lehet futballozni. Mikor berúgtam a gólt, körbefutottam a kaput, és folytattam. Ezt a szokásomat állandóan emlegetik Légen. Végigfutottam a pályát, visszamentem a tizenhatosunkra is védekezni. Aki most megrúgja a labdát a tizenhatosról, szinte összerogyik, nekem a díszkörre is maradt erőm.
Maradt még más emléke is?
Annak idején a kerületi A és B osztályban játszottuk. Akkor a környékről csak a Nagymagyar, Benke, Nagymegyer meg Lég szerepelt azon a szinten. Még Somorja sem futballozott olyan magasan. Nagymagyaron volt akkor jó csapat, meg Benkén is. Stupava, Malacky, Kúty is velünk volt egy csoportban. Nagy városokkal futballozott kis falunk csapata. Ha valahova mentünk, még a kosztot is magunknak kellett bebiztosítani. Nem volt rá pénz, nem is kaptunk semmit. A pályán nem volt zuhany, rángató kútnál fürödtünk le a meccs után. Szívből futballoztunk, nem járt egy fillér se érte. Ma minden mérkőzés után vacsora, nekünk esetleg a drukkerek egy-egy üveg bort adtak, az volt minden. Sportnak vettük. Napjainkban már mindent fizetni kell...
Mikor befejezte Légen a játékot, máshol már nem folytatta?
Már csak az öregfiúkkal. Hatvanegyben megházasodtam, aztán már nem akartam máshova menni. Nem csoda, hogy a Somorja annyiszor megkörnyékezett. Nem dicsekvésből mondom, de jó voltam. Már tizenhét éves koromban játszottam a járási válogatottban Somorján. 1:1-re végeztünk, és én rúgtam a gólunkat. Már akkor olyan labdákat adtam, hogy csak.
Rengeteg az élmény, van mire emlékeznie, könyvet lehetne róla írni...
Ha lenne több időm felkészülni, még több is előjönne.
Aktív pályafutása után maradt még kapcsolata a sporttal?
Mint említettem, az öregfiúkkal futballoztam. S közben rengeteg brigádórát ledolgoztunk a pályán, abban az időben csak így lehetett fenntartani a létesítményt. Mivel egy vasat nem kaptunk a játékért, máshogyan kellett segítenünk magunkon. A háború után abban a világban éltem, ami nem volt könnyű, de örömmel futballoztunk. Mikor kicsinyek voltunk, legalább húsz gyerek volt, köztük én is, a kapu körül. Ha kirúgták a labdát, törtük-zúztuk magunkat, hogy visszarúghassuk. Ma meg nincs kinek visszaadnia a labdát. Hát igen, az is előfordult, hogy egy óráig dolgoztam, kettőkor mentem futballozni. Meg alig jöttem le a háztetőről, s nem sokkal utána már a pályán voltam. Éppen csak megettem az ebédet, és mentem.
Amikor már nem ács, se nem focista, mivel telnek a hétköznapjai?
Jobbára már csak otthon vagyok, bottal járok, mert mind a két térdemet operálták, már azután, hogy abbahagytam. Annyira kifeszült mind a két térdkalácsom, hogy meg kellett műteni. Mikor még játszottam, előfordult, hogy elszorítottam a térdemet vagy bokámat, és felálltam futballozni. Nem árultam el, hogy sérült vagyok. Gyakran biztattam a gyerekeket, hogy ne durván, hanem keményen játszanak. Mindig a labdát kellett nézni, nem a lábat. Én keményen játszottam, de a labdára, és nem az emberre.
2021-ben százéves a légi futball. Mit szól ehhez az ünneplők korelnöke?
Van mit csodálni azon, amit hagytunk magunk mögött. Száz év alatt rengeteg játékos fordult meg Légen, ezt mind hallhattuk a visszaemlékezésben. Mikor több mint tíz évig futballoztam, akkor szinte egyforma csapatunk volt, oda csak itt-ott került be valaki. Ebből a társaságból én vagyok a legöregebb, december 24-én leszek nyolcvanhat éves.
J. Mészáros Károly