Sokszor ült az aranyhajóban, hol párosban, hol négyesben. Az utóbbiban többször kóstolt bele a siker ízébe a kétezres évek első másfél évtizedében. A komáromi Riszdorfer Mihály (szül. 1977) a szlovákiai kajak-kenusport egyik nagy alakja. Kétszeres olimpiai érmes, nyolcszoros világbajnok, a többi sikeréről nem is beszélve.
2003-ban ő is abban a komáromi kajaknégyesben ült, amely a világbajnokságon megnyerte mind az 500, mind az 1000 méteres távot, és két Világkupa-versenyen sem talált legyőzőre – mindkét versenyszámban. Nem csoda, hogy a kajaknégyes (Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vlček Erik, Juraj Bača) az év csapata lett Szlovákiában. Ennyi siker fényében Riszdorfer Mihályt mégsem a büszkesége sodorta magával a Šport napilapnak adott nyilakozatában. „Soha semmit nem tettem tökéletesen. Hisz emberek vagyunk. Hibákkal... Igen. Tökéletesnek lenni? Az butaság! Abszolút lehetetlenség. Már az is hiba, hogy vágyakozunk utána. Szerintem nem normális. Más, ha a hibáinktól szeretnénk megszabadulni. Kevesebbszer tévedni, lehetőleg kevesebbszer, mint az ellenfelek. És a mi kajaknégyesünk ebből a filozófiából indul ki. Talán azért vagyunk jobbak, mint a németek és a magyarok.”
Akkor ez valóban igaz volt.
