Ötven év számtalan (foci)élményt rejteget. Pinte Attila (született 1971. június 6.) egykori kiváló labdarúgó, később edző számára is. Különösen június első napjaiban, volt ez így, amikor betöltötte ötvenedik születésnapját, és lehetőség kínálkozott visszapillantani az eltelt évtizedekre.
Három találkozásunkat én is felidézem.
A pályáról ismertem, de nem voltunk közvetlen kapcsolatban, amikor az ezredforduló évében felkértem egy hosszabb interjúra. Akkor a pozsonyi Interben futballozott, s mikor a megbeszélt időpontban találkoztunk, a klubszékház egyik eldugott részébe vonultunk csevegni. Pontosabban én kérdeztem, ő felelgetett. Jócskán belemélyedtünk érzelemvilágába, mert a bizonytalanság napjaiban találkoztunk, jövője forgott kockán. Klubjában lejárt a szerződése, kenyéradójával nem tudott megegyezni, új egyesület pedig nem akadt. A huszonkilenc évesen hoppon maradt somorjai középpályás, aki összesen 33 alkalommal szerepelt a szlovák válogatottban, még a legkényesebb kérdéseimre is válaszolt.
Idézetek az interjúból:
Miért ez a huzavona?
A klub anyagi gondokkal küzd, talán ezért nem tudunk megegyezni. Talán az utolsó lehetőségem kínálkozik külföldre szerződni, s ezt nem akarom elhamarkodni. Ez is közrejátszhat... Nem hiszem, hogy drága volnék a játékospiacon, csak éppen a láncszemek nem és nem állnak össze. Mintha valaki keresztbe akarna tenni nekem.
Magyar létére kulcsembere a szlovák válogatottnak. Ebben a közösségben csak a játéktudás a mérvadó, vagy van annak is szerepe, hogy ki milyen nemzetiségű?
A címeres mezben a teljesítmény a legfontosabb követelmény. Hogy bekerültem a válogatottba, azt egyrészt az Internek köszönhetem, mert fejlődött a csapat, és minden évben egy lépcsőfokkal előbbre léptünk, mígnem az idén a csúcsra kerültünk. Másrészt a teljesítményeim nyitottak utat a válogatottba. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy magyar létemre a szlovák tizenegyben focizhatok.
Elleshetők labdarúgó tulajdonságai. Például az, hogy nem szeret gyötrődni az edzéseken, mégis az egyik leggyorsabb játékos. Mindig képes valami váratlanra, legtöbbször annak adja a lasztit, aki a legnagyobb gólhelyzetben van. Ezek mind külső jelek. Pinte Attila belső énjének mit jelent a foci?
Sok minden begyakorolható, de a váratlan húzások a vele született adottságokból származnak. A játékos csak azt csinálja a pályán, amit képes kihozni magából. Nem vagyunk betanított robotok. Játék közben mindig a helyzetnek megfelelő megoldást kell választani, s ez a legtöbbször nem begyakorolt figura, hanem olyasvalami, ami bennem van. Kiskoromtól a foci a mindenem. Elejétől kezdve csak a labda bűvkörében élek. Külön szerencse számomra, hogy az lett a foglalkozásom, amit szeretek.
Aztán legközelebb 2014-ben a somorjai futball centenáriumi ünnepségén találkoztunk, és újra beszélgettünk. Részletek belőle:
Játszott a somorjai öregfiúk ellen, kitüntették a mérkőzés előtt, s úgy mutatták be, mint a somorjai futball ikonját. Hogyan élte át az utóbbi órákat?
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy gondoltak rám ezen az évfordulón. Mindenféleképpen arról szólt ez az ünnep, hogy emlékezünk a somorjai focimúltra. A város szülötteként én is itt kezdtem pályafutásomat. Örültem, hogy jelen lehettem a mai napon, s hozzátehettem a magam részét a sikeres lefolyásához.
Mit érez akkor, mikor a somorjai futball ikonjaként emlegetik?
Nagy elismerésnek tartom. Innen indultam, innen vezetett az utam a válogatott felé. Somorjáról a DAC-ba, a pozsonyi Interbe, majd a Ferencvárosba kerültem. Pályafutásom legszebb időszaka volt ez. Edzőként újra visszatértem Somorjára.
Azt hogyan élte át, hogy Somorján a somorjaiak ellen játszott a szlovák válogatottban?
Már több meccset játszottam a szlovák öregfiúk válogatottjában. Hazai pályán, hazai közönség előtt nagy élmény volt számomra. Örülök, hogy sokan kijöttek erre a mérkőzésre, és jól érezték magukat a szurkolók.
Ahhoz mit szól, hogy egy csapatban játszott fiával, Attilával?
Úgy nézett ki, hogy a somorjaiak soraiban kapunk helyet egymás mellett. Mivel kevesen voltak a válogatott tagjai, a csapat edzője, Laco Petráš úgy döntött, hogy inkább velük legyünk. Így lett két Pinte a válogatottban.
Legutóbb, még a Covid előtt, egy pozsonyi villamosmegállónál futottunk össze. Sietős dolgom miatt csak egy kézfogásra futotta. Attila ötvenesére már több időt szántam, találkozásunk helyett pedig egy újabb kézszorítást küldök. Egy Isten, éltessen, Attila! kívánsággal.
J. Mészáros Károly