Ezerkilencszáz-kilencvenegyben ezüstérmes volt a barcelonai junior világbajnokságon, aztán 2003-ig kellett várnia, míg újra vb-dobogóra állhatott. Bátky Attila (szül. 1973) kitartása meghozta az eredményt, és a franciaországi Cretielben a kötöttfogású birkózók 84 kilós súlycsoportjában bronzérmes lett. Volt egy nehéz időszaka életének, amelyről egyszer a Šport napilapnak bőven beszámolt. Ebből merítünk.
Bősről indult, tehetséges birkózóként már tizennégy éves korában Trencsénbe, az ottani ifjúsági élsportközpontba került. Szakácsnak és pincérnek tanult, a mikor befejezte az iskolát, leigazolta őt a Dukla.
„Hogy miért voltam tizennyolc éves koromtól négy évig játékautomata-függő? Az talán azért történhetett meg, mert az iskola befejezése után nem tudtam mit kezdeni a szabadidőmmel. Szerződést kötöttem a Duklával, és egyszerre 4700 koronás szolid fizetést kaptam. 1991-ben szüleim talán együtt sem kerestek ennyit. Ráadásul bennem a szokottnál nagyobb volt a játékvágy – mesélte évekkel később. – Első alkalommal még harmadikos tanonckoromban tévedtem a játékautomata billentyűzetére. Háromszáz koronát vesztettem, zsebpénz volt, egy pár cipőt lehetett volna belőle venni. Felróttam magamnak, hogy mi mindent kaphattam volna ezért a pénzért. Másodszor azért mentem a játékterembe, hogy visszanyerjem a pénzt. Fokozatosan a hatalmába kerített a játék. A Duklával aláírt szerződés után teljes mértékben. Társaimmal az év elején rendre fogadalmat tettünk, hogy abbahagyjuk, egyszer márciusig kibírtam. Aztán újra elkapott. Csak alkalomszerűen akartam játszani, de ez valahogy nem ment. Mikor egy-két nap alatt elveszítettem a havi jövedelmemet, kezdődtek a magánéleti gondok. Újra eladósodtam, és a következő hónapban arra készültem, hogy visszanyerjem a játékautomatába dobott pénzt. Bűvös körbe kerültem... Amikor adósságom tizenöt-húszezerre emelkedett, egyszer banki hitelt kellett felvennem.”
Sem szülői ráhatásra, sem edzői kérésre nem talált kiutat helyzetéből. Odáig fajult a dolog, hogy rendszertelen és hiányos táplálkozása, a játékautomaták világában eltöltött éjszakái szervezetét is kikezdték. Véres szemmel jelent meg az edzésen, a rövid éjszakák után lelketlenül lépett a szőnyegre, pályafutása nem az elvárt tempóban alakult.
Mikor barátnője, majd későbbi felesége hazajött külföldről, segített Attilán. Apja elvégzett egy Silva módszeres agykontrolltanfolyamot, s ez várt rossz útra tévedt szerelmére is. „Nagy támasztékom volt – mesélte Szlovákia 2003-ben legjobb birkózója. – Emlékszem, szombaton reggel kezdődött volna a tanfolyam. Feküdtem az ágyon a Dukla szálláshelyén, és megint nem volt pénzem. Lucia felrázott. Azt mondta, mindent megfizet, és elkísért a tanfolyamra. Már az első nap után fellelkesítettek a hallottak. Két hétvégén töltöttem ott, aztán egy hónapig dolgoztam magamon, és megszabadultam gondomtól. Nem emlékszem pontosan, de valamikor 1995-ben lehetett.”
Annak az évnek az októberében már tizedik lett a prágai világbajnokságon. Adósságait törlesztette, és esetét is csak azért hozta nyilvánosságra, hogy mások is tanuljanak belőle. A sportolókra sokszor leselkedik ez a nyavalya, amely Bátky Attila esete óta már betegséggé nyilvánítottak. Szerencsejáték-használati zavarként kezelik.
