A világ élvonalában gyalogolt. A múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben időeredményeivel a férfi 50 kilométeres táv legjobbjai közé tartozott. Szikora Pál (1952–2021) Losoncon született, de egy másik nógrádi városban, Füleken élte le az életét. Leszámítva a kassai és a Duklában töltött éveket. Túl járt már a negyvenen, amikor visszavonult. Nevét két nyári olimpia (1988, Szöul – 10. és 1992, Barcelona, – 27.), három világbajnokság (1983, Helsinki – 11., 1987, Róma – 7., 1991: Tokió – 16.) és két Európa-bajnokság (1986, Stuttgart – 8. és 1990, Split – nem sokkal a cél előtt kizárták) indulási listája őrzi. 1984-ben a Los Angeles-i olimpia helyett (bojkottálta az akkori szocialista tábor, köztük Csehszlovákia) a moszkvai pótolimpiaként megrendezett Barátság-versenyen ezüstérmes lett, s mindannyiszor a 50 kilométeren gyalogolt. Ezen a távon öt évig nem kapott ki az akkori Csehszlovákiában. Szívóssága és furfangja a nehéz helyzetekben sem hagyta cserben. Honlapunk is nemegyszer írt a füleki sportemberről, s ezúttal korábbi nyilatkozataiból válogatva búcsúzunk tőle. 2021. május 22-én érte a halál.
A kezdetekről:
„Sokáig a kassai VSŽ színeiben versenyeztem, ám a Juraj Benčík által irányított legjobbak Besztercebányán készültek. Edzőjük őket nyomta a keretbe. Már huszonéves fejjel sokszor kopogtattam a válogatott kapuján, de rendre mást részesítettek előnyben. Teljes gőzzel mégsem mertem edzeni, de leengedni se akartam, mert akkor kitettek volna az élsportközpontból.”
A besztercebányai Duklában töltött évekről:
„Nem akartam Besztercére menni. A vezetőedző már nyolcvanegyben csalogatott. Két évvel később Kassáról jutottam ki Helsinkibe, a világbajnokságra. Utána azonban olyan nyomás nehezedett rám, hogy a Duklába kellett igazolnom, Később hallottam, ha nem teszem meg, kirekesztenek az élsportból, s vele együtt a válogatottból is. Most mégis állítom: nem bántam meg akkori döntésemet.”
Az 1984-es olimpia kihagyásáról:
„Nagyon sajnálom, hogy nyolcvannégyben nem mehettünk az olimpiára. Akkoriban 50 kilométeren 3 óra 46 percet gyalogoltam, ami kitűnő eredménynek számított. Ráadásul ilyen tudású versenyző lényegesen kevesebb volt, mint napjainkban. Los Angelesben akár az első hatban is végezhettem volna...”
A doppingról:
„Nyolcvanhétben 3:42,20-at értem el, ami máig (1993 – a szerkesztő megj.) a világon az örökranglista 11-12. helyét jelenti. De számomra az az értékes benne, hogy teljesen tiszta voltam, semmit nem szedtem, míg a németek és az oroszok, akik megvertek, mind fogyasztottak valamilyen szert. Nem volt ez akkor sem titok. Sajnálom, hogy mikor igazán formába lendültem, emiatt nem vehettem fel velük a versenyt.”
Fülekről:
„Losoncon születtem, hármasikrekből, testvéreim azonban rá egy hónappal meghaltak. Mindig füleki voltam, s az szeretnék maradni. A sok utazás közben néhányszor hazahúzott a szívem. Egyszer öt hét után értem vissza a Tátrából. A kádban fürdő kisfiam, amikor meglátott, elkezdett sírni. Rosszul esett. Felötlött bennem, érdemes ezt csinálni? Aztán mégis átrágtam magam rajta. Később felnőtt gyerekeim büszkék voltak rám. Mikor megnyertem a poděbradyi versenyt, s a fiam látta a tévében, örömében elkezdett sírni. Családcentrikus vagyok. Nem lakásban, hanem családi házban élünk, a kertészet, szőlészet és borászat a hobbim. Ez lépett a sport helyébe. Amikor csak lehetett, otthon készültem, de az év kétszázötven napja edzőtáborban telt el.”
A 2019-es gombaszögi táborról, ahol ő is beszélt pályafutásáról:
„Megtiszteltetés számomra a gombaszögi meghívás. Elhoztam a sportgyaloglócipőmet, hogy megmutassam másoknak is, nem felejtettem el gyalogolni.”
S a végén hatvanhét évesen végiggyalogolt a jelenlévő nézők előtt, olyan mozdulatokkal, mintha versenyezne a pályán.
Közel két évvel később már csak emlékezhetünk arra a júliusi napra.
Pali, nem felejtünk el!
J. Mészáros Károly
(Forrás: Új Szó, www.szlomasport.sk)