2021 júniusában lesz negyven éve, hogy a dunaszerdahelyi járási futballbajnokság döntőjében csapott össze a légi és bakai csapat, mint a nyugati és a keleti csoport győztese. „A döntő mérkőzésre a DAC pályán került sor, mintegy 3 000 néző előtt, s bekövetkezett az, amit nagyon kevesen vártak: a toronyesélyes bakai csapat hiába szerezte meg a vezetést, mert a légieknek sikerült az egyenlítés, következtek a büntetőrúgások, s a nagy drámát a légiek bírták jobban idegekkel, és 2:1 arányban nyerték a nagy csatát, amelyről abban az időben még az országos lapok is írtak” olvasható a Plavy Dezső, Sárkány Imre: Hetvenéves a bakai labdarúgás című könyvben.
Az eset pikantériája, hogy a csapatok kispadján az előbbi kiadvány két szerzője ült: Plavy Dezső a légieket, Sárkány Imre a bakaiakat vezette.
„1980 nyarán Sárkány Imre lett a bakai felnőtt együttes edzője, amely kollektíva előtt az egyetlen elfogadható cél volt – megnyerni a járási bajnokságot, és feljutni a kerületi bajnokságba. Imre barátom mindent megtett annak érdekében, hogy a kitűzött célt teljesítse a csapat, csupán egyet nem tudott biztosítani, hogy a szerencse is az együtteshez pártoljon, és azon az emlékezetes szombat délutánon, 1981 nyarán csak ez hiányzott a végső cél eléréshez. A döntő csata után Sárkány Imre, a vesztes csapat edzője, odajött a nagylégiek kispadjához, könnyek között, elcsukló hangon gratulált a győztes csapatnak. Én őszintén sajnáltam a kollégámat, a bakaiakat, pedig nekem minden okom megvolt az örömujjongáshoz, mert azon a mérkőzésen én ültem a nagylégiek kispadján” – folytatta Plavy Dezső, aki később elárulta: ismerve az erőviszonyokat a döntő előtt nem hitt csapata végső sikerében. „Akkor ezt a kishitűségemet senkinek sem hangoztattam, sőt a játékosoknak állandóan hangsúlyoztam, hogyha a csapat fegyelmezetten játszik, és csak a játékra összpontosít, a siker nem maradhat el” – írta Plavy Dezső 75 éves a Légi Testnevelési Egyesület 1921–1996 című könyvecskében, s azt is elárulta milyen örömöt szereztek győzelmükkel a légieknek. – Mire a csapat hazaérkezett a döntőről, – igaz, hogy az autóbusz megkerülte az egész községet – a nagylégi kocsma előtt volt a falu apraja-nagyja, és spontánul együtt örültünk a régvárt sikernek.”
