A Csallóközből, egészen pontosan Bakáról származik. Tóth Béla (1938-ban született) azonban csak inasévei alatt, Komáromban ismerte meg a birkózást. Addig nem is hallott róla. Meszes István aztán jó útravalót adott neki. Felkészültségével kijutott az 1960-es nyári olimpiára, és Rómában hatodik lett a kötöttfogásúak 62 kilós súlycsoportjában. Évtizedek óta Csehországban, Teplicén él. Örömmel fogadta telefonhívásomat. Szívesen beszélt magáról, családjáról, pályafutásáról. Magyarul indult az ismerkedés, ám a tizenvalahányadik mondatnál már cseh nyelvre váltott. Könnyebb volt így kifejeznie magát. Tehát két nyelven készült az alábbi interjú.
Csak az alaptényeket találtam meg Önről. Mikor kezdett el birkózni, és hogyan jutott el a válogatottságig?
1954-ben elmentem Komáromba inasnak. Iskolatársaim a diákotthonból jártak birkózni, és elcsaltak magukkal. Szerettem futballozni, s azt mondták, lehet ott is játszani. Először a szőnyeget segítettem összerakni, aztán a hidalásban közreműködtem, szóval mindent csináltam velük. Aztán következett a birkózás, és elég jól ment. Szeptembertől edzeni kezdtem. 1955 januárjában már második lettem a szlovák bajnokságon. Ugyanebben az évben 55 kilós ifistaként a csehszlovák bajnokságon is a második helyen végeztem. Nagyon gyorsan feltörtem, hiszen 1957-ben már a csehszlovák felnőtt válogatottban szerepeltem. Ebben az évben kivittek az Adria-kupára, ahol harmadik lettem, pedig még a tizennyolcat sem töltöttem be. 1958-ban, 57 kilóban már megnyertem a bajnokságot, de mind a két fogásnemben, szabadfogásban és kötöttfogásban is. Aztán már végleg a szőnyegen ragadtam.
Előtte soha nem birkózott?
Bakán még azt se tudtam, mi a birkózás.
Milyen szakmát tanult Komáromban?
Hajólakatosnak készültem. 1955 nyarán jött Komáromba edzeni Meszes István. Addig nem voltak igazán komoly edzések, birkózó viszont volt elég sok, csak az edzők felkészültsége nem volt az igazi. Meszes felkészült emberként érkezett.
Mikor végezte el az iskolát?
1956-ban. Ekkor Meszes Pozsonyba ment, ott megalapították a ČH klubot. Én Komáromban laktam, és átvettem Meszes után az edzői munkát. Amit másfél év alatt megtanultam tőle, azt adtam tovább a fiúknak. Vezetésem alatt ificsapatunk második lett Csehszlovákiában. Mikor öt évvel később találkoztunk, azt mondták a volt tanítványaim, hogy azóta sem volt olyan edzésük, mint velem.
De akkor még javában versenyzett is.
Közben a pozsonyi ČH színeiben vendégként birkóztam. A rendőrcsapattal megnyertük a második ligát, majd a selejtezőt, és felkerültünk az élvonalba. 1957-ben azonban kiesett a csapat, és én éppen akkor rukkoltam be tényleges katonai szolgálatra a ČH-ba. Mivel alacsonyabb osztályba kerültünk, a prágai RH, a cseh rendőrklub érdeklődött irántam, és én beleegyeztem abba, hogy a csehszlovák fővárosba küldjenek. 1958-tól a katonaság végéig versenyeztem az RH mezében.
Tehát 1957-ben már felnőtt válogatott volt. Arról is szó esett, hogy 1958-ban mindkét fogásnemben bajnok lett. Összesen hányszor volt bajnok?
Tizenháromszor. Ennek közel felét szabadfogásban szereztem. Nekem mindegy volt, melyik fogásnemben birkózom.
Legnagyobb sikere a római hatodik hely az olimpián?
Voltam hatodik az 1961-es jokohamai világbajnokságon is, még pedig szabadfogásban a 62 kilósok között. És még egyszer hatodik lettem, mégpedig a manchesteri vb-n, 1966-ban. Európa-bajnokságon pedig Szófiában végeztem hatodikként.
Mindig hatodik lett. Egyszer sem állt közel az éremhez?
Sajnos, nem. Miután 1962-ben Teplicére kerültem, nem maradt már sok időm a versenyzésre, bár még sokáig voltan válogatott birkózó. 1963-tól főállású edző lettem Teplicén.
Mikor és miért került Csehországba. Arról már tudunk, hogy 1958-tól a prágai RH-ban birkózott…
Válogatott versenyző voltam, jártunk különböző viadalokra, ezért számoltak velem a római olimpiára. 1960-ban három hónapos edzőtáborozáson voltunk a dél-csehországi Třeboňban. És ugyanide jött edzőtáborozni a későbbi feleségem, Ludmila is, aki prágai főiskolásként röplabdázott. Ott találkoztunk először. Később küldtem neki egy képeslapot az olimpiáról. A lánytestvérének a fiúja szintén birkózó volt, Ludmila vele üzent nekem. Címet cseréltünk, találkozgattunk Prágában, majd összejöttünk.
De még mindig nem tudjuk, hogyan kötött ki végérvényesen Csehországban.
1959-ben, a katonaság után visszatértem Pozsonyba, a Dunajplavbába. 1962-ig ott birkóztam, igazán kiváló csapatunk volt akkoriban. Meszesnek nem tetszett, de 1962 őszén elköltöztem Teplicére, későbbi feleségem ott kapott állást, és én követtem őt. Először lakatosként dolgoztam. 1963-ban megnősültem.
Tehát 1962 óta teplicei lakos. Említette, hogy edzősködött…
De birkóztam is, egészen 1968-ig. Mikor csapatom megnyerte az I. csehszlovák ligát, én még a szőnyegen is segítettem őket.
1964-ben és 1968-ban nem volt esélye kijutni az olimpiára?
Tokió előtt ugyan megnyertem egy ausztriai tornát, de volt egy cseh fiú az RH-ból, aki nyomult felfelé, és ő utazott az olimpiára. Mexikó már nem jött számításba. Aztán már tanítványaimmal voltam elfoglalva, ifi koruktól neveltem őket. Egyikük, Mirek Janota kijutott három olimpiára. Ennek köszönhetően edzőként még sikeresebb voltam, mint a szőnyegen. És ha a bajnoki címeket veszem alapul, akkor még jobban észrevenni a különbséget.
A komáromi kezdés után sikeres szakember lett…
Még pozsonyi tartózkodásom idején jelentkeztem edzői képzésre. Prágában szereztem képesítést.
Mikor tanult meg csehül?
Nem beszélem jól a nyelvet. Csak azt mondom, ami kijön a számon.
Maradt még kapcsolata a sporttal?
Az utóbbi tizenöt-húsz évben a lábammal volt bajom. Túl vagyok hét forgóműtéten, négyet a bal- és hármat a jobb lábamon hajtottak végre. Nem a birkózás következménye volt, inkább öröklődő valami. Az első operáción már 1965-ben voltam, azóta kicserélték a forgóimat, és nincs baj a lábammal.
Megtudhatnám: van-e még valamilyen kapcsolata a sporttal?
Nincs. Huszonhét évig rámentek a hétvégéim. A gyerekek is megnőttek, külön élnek, megígértem a feleségemnek, hogy már nem folytatom. Csak néha benézek a fiúkra. Akik ma űzik Teplicében, mind az én tanítványaim voltak.
Gyerekei is sportoltak?
Fiam volt csehszlovák ifjúsági birkózóbajnok, aztán abbahagyta. Elvégezte a testnevelési egyetemet, de mással foglalkozik, kereskedő. Van egy lányom, kicsit röplabdázott, közgazdasági egyetemet végzett, tanácsadóként dolgozik. Már négyszeres nagyapa vagyok. Az unokáim leginkább Bakára szeretnek járni velem.
Milyen gyakran jár Bakára?
Nyaranta tíz napra. A húgom él a faluban. A fiútestvérem már meghalt. Idősebb lánytestvérem pedig Komáromban lakik, hozzá is elszoktam menni.
Utódai közül tud-e valaki magyarul?
Senki.
Tagja a Csallóközi Olimpikonok Klubjának. Közvetlenül kapcsolatban van valakivel, vagy csak közvetve tud a tagságáról?
Nem vagyok kapcsolatban senkivel. Prágában jártak legutóbb az olimpikonok között. Ott találkoztam a volt csallóközi diszkoszvető világbajnokkal, Bugár Imrével is.
Térjünk vissza római olimpiai szereplésére. Hatodik lett, s bár volt hatodik világbajnokságon is, az ötkarikás helyezést tartja a legértékesebb eredményének?
Igazi élmény volt, hiszen húszévesen szerepeltem Rómában. A világbajnokságokat már nem tudtam annyira átélni.
Hogyan jutott ki Rómába? A sporttörténészek szerint nem mindig kaptak esélyt a szlovákiai sportolók, vagy nem annyit, mint a csehek. Önt ez hogyan érintette?
Én annyira jó voltam, hogy egyszerűen beválogattak, és szerettek Prágában. Már a katonaévek alatt is. Tizennyolc éves koromban felfigyeltek rám, hiszen már akkor az Adria-kupán harmadik lettem, s rajtam kívül még egy harmincéves cseh versenyzőnek sikerült érmet szereznie. A többiek mind kiestek. Látták, hogy tehetséges vagyok.
Hogyan ment a birkózás a római olimpián?
Nagyon jól. Egyáltalán nem taktikáztam, ahogy jöttek az ellenfelek, úgy győztem le őket. Huszonheten voltunk a 62 kilós súlycsoportban, zsinórban öt meccset nyertem. Pontozással. A hatodikat a későbbi tokiói olimpiai bajnok magyar Polyák Imrével vívtam, egyetlen ponttal kaptam ki tőle. Egy húszéves srác számára kiváló volt az a hatodik hely, mert hatalmas versengés folyt az érmekért.
Sportolóként találkozott-e a sztálinizmus megkülönböztető jegyeivel?
Nem nagyon. Nem voltam párttag, de nem vettem észre, hogy félreállítanának. Még akkor sem, mikor Teplicére telepedtem. Nincs mire panaszkodnom.
Környezete szlováknak vagy magyarnak tartja?
Szlováknak. Akik személyesen is ismernek, tudják, hogy magyar vagyok.
És Ön saját magát kinek tartja?
Nem tudom. A feleségem szokta mondani: nem tudsz rendesen se magyarul, se szlovákul, se csehül.
Magyarnak született…
Magyarnak tartom magam, a személyimben is az szerepel.
Nincs nagyon kivel magyarul beszélnie…
Csak nyáron, ha hazamegyünk. Lánytestvérem is tud szlovákul, Bakán sem szoktunk sokat magyarul beszélni, csak akkor, ha eljön valamelyik rokon vagy ismerős, aki csak magyarul beszél. Lánytestvéremmel hetente telefonálunk, szlovákul vagy magyarul csevegünk, persze én inkább csehül.
J. Mészáros Károly
(Megjelent 2011-ben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1963 című kiadványában)
Lexikonsorok róla
TÓTH BÉLA, birkózó, később edző (1938. 11. 16. Baka). Hatodik lett a római olimpián kötöttfogásban (62 kg). Két világbajnokságon és egy Eb-n is hatodik volt. Tizenháromszoros csehszlovák bajnok, bajnoki címeit mindkét fogásnemben szerezte. Már 1956-tól edző is volt. Későbbi tanítványai közül a cseh Janota három olimpiára is kijutott. 1963 óta a csehországi Teplicében él. 2017-ben szülőfaluja, Baka díszpolgára lett.