Ha napjainkban történne, végigfutna az egész világ tévécsatornáin. Ám akkoriban, a múlt század hetvenes éveiben nem láthatták még ezt olyan sokan, de akik látták, emlékeznek rá. Józsa László (1948–1999) labdarúgó kiváló gólvágó hírében járt, Diószegről származott, főleg Kelet-Szlovákiában tündökölt, mégpedig a kassai Lokomotívában. Kapusok meséltek nemegyszer hatalmas lövéseiről. Anton Švajlen, a kassai rivális, a VSS egykori hálóőre kerek perec kimondta, hogy senkinek nem volt olyan erős lövése, mint Józsának. Nyílegyenesen rúgott, nem csavarta meg a labdát. Csapattársai már annyira ismerték, hogy egyáltalán nem álltak be sorfalba, ha a hórihorgas csatár készülődött kapura lőni. Egy másik kapus, a nagyszombati Geryk mást emléket hozott fel róla a Šport napilapnak. „Szemfülessége még öregfiú korában sem hagyta cserben. 6:0-ra vezettünk Diószegen. Az utolsó gól után a hazaiak a kezdőkörből indították a labdát. Csapattársam, Jarábek éppen szokásos vicckészletéből húzott elő egyet nekem. Laci észrevette, hogy távol vagyok a kaputól, és félpályáról átívelt fölöttem. Tipikus Józsa! Marháskodni mindig tudott...”