2020. december 22-ig negyvenegy sportembert becsült meg a Szlovák Atlétikai szövetség azzal, hogy besorolta őket a sportág országos Hírességek Csarnokába. Vannak köztük (cseh)szlovákiai magyarok, és olyanok is, akik kötődnek valamilyen módon hozzánk. Eddig számuk hat. Honlapunk összegyűjtötte, kikről van szó.
Bugár Imre (1955)
A férfi diszkoszvetés első világbajnoka (1981, Helsinki), Elsőként dobta túl a bűvös 70 méteres határt. Csallóközkürtről indult, Pozsonyon keresztül jutott Prágába, ahol hosszú évek óta él. A moszkvai olimpián (1980) ezüstérmes lett, majd két évvel később megnyerte az athéni Európa-bajnokságot is. 1985-ben 71,26 méterrel vezette a világranglistát. Ezzel a teljesítménnyel még mindig a tizedik legjobb a világon, valamint ranglistavezető Csehországban és Szlovákiában. Nyugdíjasként is a prágai Dukla nemzetközi osztályán dolgozik.
Hajmássy Antal (1916–1978)
Úszori születésű vágtázó, távolugró, majd később neves edző, rengeteg ismert szlovák atlétát irányított. Fiatalon szlovák bajnok lett – 1939 (távolugrás, 654 cm), 1940 (110 m gát, 18,3 mp). Legtöbbet Nagyszombatban tevékenykedett, az ő nevét viseli a város atlétikai stadionja.
Kóczán Mór (1885–1972)
A XX. század elején a világ legjobb gerelyhajtói közé tartozott, három olimpián rajtolt, kétszer Magyarország (1908, London és 1912 Stockholm), egyszer Csehszlovákia (1924 Párizs) színeiben. Stockholmban 55,50 méteres dobással ötkarikás bronzérmes volt. A világon elsőként dobta túl a 60 métert (1911. október 22, Pozsony, PTE pálya). Református lelkész volt, s az egyház nehezen tűrte atlétikás rigolyáit, ezért Kovács Miklós néven indult az olimpián. Negyven évig tevékenykedett Szlovákia mai területén, 1908-tól Csallóközaranyoson volt segédlelkész, majd 1914 és 1948 között Csilizradványon tevékenykedett lelkészként. Atlétaként a PTE-ben (1919–1922) versenyzett, aztán a prágai Spartába igazolt (1923–1926). fővárosi színekben 54,60 méterre javította a csehszlovák csúcsot, mégpedig Dunaszerdahelyen. 1948-ban a Beneš-dekrétumok miatt a lakosságcsere keretében kénytelen volt családjával elhagyni Csehszlovákiát, amit negyon nehezen dolgozott fel magában. Élete végéig a dél-magyarországi Csátalján volt lelkész. A csilizradványi és a csallóközaranyosi magyar alapiskola is a nevét viseli, akárcsak a csallóközaranyosi sportcsarnok.
Szokolyi Alajos (1871–1932)
Ő volt az első atléta a mai Szlovákia területéről, aki indult az újkori olimpiák nyitányán (1986, Athén), mégpedig magyar színekben. A férfi 100 méteres síkfutásban harmadik lett, de hoppon maradt, mert csak az első két legjobb kapott érmet. Egy évvel később kezdeményezte a Magyar Atlétikai Szövetség megalakulását. Osztrák grófnő volt a felesége, öt gyerekükkel a magyarországi Bernecebarátiban éltek. Közben a közeli Ipolyságra járt dolgozni. Megyei levéltáros, múzeumkurátor és az 1. világháború alatt a katonakórház vezetője volt. 1906-ban alapította Ipolyságon a Honti Sportklubot. Nevét viseli a határ menti városban a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub, Révész Ferenc vezetésével.
Szögedi Dénes (1944–2020)
Kiváló vágtázó volt a licei születésű atléta. A prágai Duklában ért pályafutása csúcsára: az 1969-es athéni Európa-bajnokságon 100 méteren ötödik (1,9, erős ellenszél), a 4x100 méteres csehszlovák váltóval (Ladislav Kříž, Szögedi Dénes, Jiří Kynos Ludvík Bohman összetételben) pedig bronzérmes lett. A prágai Károly Egyetem Testnevelési és Sport karán végzett, később hosszú évekig Tornalján volt testnevelő tanár. 2020 szeptemberében halt meg.
Šuranová Kucman Éva (1946–2016)
2020-ig az egyetlen szlovákiai olimpiai érmes női atléta. Sokoldalú volt, hiszen kitűnt a vágtaszámokban, többpróbában, gátfutásban, miközben a távolugrás hatalmas egyéniségeként jegyzik. 1972-ben a müncheni nyári olimpián női távolugrásban két csehszlovák csúccsal (660 cm, 667 cm) bronzérmet szerzett. Ezüstérmesként köszöntötték az 1974-es római Eb-n (660 cm). Tizennégy csehszlovák bajnoki cím – abból nyolc távolugrásban – birtokosa. Igazi kozmopolita gyerek volt, erős csallóközi kötődéssel. Ózdon született (1946. április 24.), a Dunaszerdahely melletti Nagyabonyban nevelkedett, és Pozsonyban élt halála napjáig.