Ő is ott volt az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon, ő is a kispadon ült, de nem a végül ezüstérmes magyarokén, hanem a csehszlovákokén. Talán az Aranycsapat tájainkon taroló imádata, talán a csehszlovák válogatott szerényebb helytállása, vagy valami más tette, hogy a budapesti születésű Borhy Károly (1912–1997) a sportmúltat felszínesen ismerő emberben nem szövetségi kapitányi szerepkörében, hanem a trencséni futball felemelésében közreműködő edzőként maradt meg.
Tíz mérkőzés a csehszlovák válogatott kispadján
Borhy játékosként a Gama Budapestben kezdett, de komoly sérülése után korán befejezte pályafutását. 1942-ben költözött Csehszlovákiába, ebben az évben, harminc esztendősen már a losonciak edzője volt. Ekkor indult hosszú és eredményes edzői útja. Kétségkívül a legkiemelkedőbb feltörés az volt, amikor 1953-54-ben rábízták a csehszlovák válogatottat. Már az sikernek számított, hogy az ország csapata Bulgária és Románia kiverésével kijutott az 1954-es svájci világbajnokságra. Ott azonban mindkét csoportmérkőzését elvesztette, és hazautazhatott. Ezzel Borhy tíz mérkőzésből álló kapitánysása is véget ért.
Trencsén Karcsi bácsija
Két évet Érsekújvárott töltött, majd jöttek a fővárosi évek 1960-ig, miközben 1959-ben bajnok lett a szlovák élcsapattal, a ČH-val. Ült még a pozsonyi Slovan kispadján is, volt kétszer négy évig focit tanítani Kuvaitban, de a legnagyobb elismerésben Trencsénben volt része, ő volt az ottaniak Karcsi bácsija, rengeteg játékos az ő irányítása alatt vált országos hírűvé. Valóban aranykora volt az a trencséni Jednota klubnak, ahol az aranykovács egy magyar, Borhy Károly lehetett.
Üzent a média a kapitánynak
Nem fogadta kitörő örömmel a korabeli sajtó Csehszlovákia vb-szereplését 1954-ben. „A világbajnok Uruguaytól elszenvedett 0:2-es és az Ausztria elleni 0:5-ös vereség a továbbjutástól és az illúziótól is megfosztott bennünket. Svájcban meggyőződhettünk róla, hogy minden másképp van, és a csodálatos WM-rendszer már nem hatásos” – üzentek soraikban a kapitánynak a szakírók, akik bizony többet vártak a Borhy-csapattól.
Bajnok a rendőrcsapattal
Klubszinten nagyobb elismerés és tisztelet övezte Borhyt. A ČH egyetlen bajnoki címének volt a fegyverkovácsa, igaz, ez úgy került a focitörténelembe, hogy az aranyérem a B+B+B hármas érdeme, vagyis Borhyn kívül az atlétikai edző Jozef Bujnáé és az orvos Alexander Bínovskýé. „Ez a trió a közös ügy érdekében dolgozott, kiválóan kiegészítették egymást, s mivel a rendőrcsapatnak akkoriban nem okozott gondot a játékoskeret feltöltése, törvényszerű volt, hogy a csehszlovák futball csúcsára érkeztek” – áll egy értékelésben. Akkoriban kiemelte a szaksajtó Borhy szakmai tudását, szinte dicshimnuszokat írt róla és csapatáról, amely mozgékony, erőnlétileg jól felkészült tizenegy volt.
Mentőövvel a szlovákok között
Borhy Károly már tizenöt éve Csehszlovákiában élt, de a szlovák nyelv nagy akadály volt számára. Edzőtársa, Bujna volt a jobb keze és mentőöve, ha valamilyen nyelvi érthetetlenségbe keveredett. Akkoriban a klubban humoros történetek sora keringet szájról szájra, s a legtöbben Borhy volt a főszereplő. Olyan szokás járta, hogy a csapatoknál a gyúró egyben szórakoztató ember is volt. A ČH-ban ezt a szerepkört egy Hynek nevű úr töltötte be. A csapat utcai sétálása közben mindenféle mutogatással szokta utánozni Borhyt. De csak addig, míg nem jött rá az edző. Utána már a gyúrónak kellett a többiek előtt mennie, és hallgatnia Borhy irányváltási utasításait.
Házat építettek a magyar ágról érkezett kozmopolitának
Karcsi bácsi vacsorakor szeretett duplázni is. Mikor befejezték az evést, mindig megkérdezte a fiúkat: „Ki fog még vacsorázni? – és a porciók számolását magával kezdte.
Különben az edzésen roppant szigorú volt, semmit nem engedett el játékosainak. Bár akkoriban a futballistákról azt mondták, hogy amatőrök, egy rossz átadás után Borhy rögtön a „A profi játékos nem így adogat” mondattal reagált. Egykori védencei évek múltán is szórakoztak furcsa kiejtésén, de mindig nagy tisztelettel emlegették. Ez nem véletlen, hiszen többen is – Borhy kiadós segítségének köszönhetően – egyetemi oklevelet szereztek. És sportvezetőként vagy edzőként folytatták, nem akármilyen sikerrel. Borhy egyszerűen hatni tudott tanítványaira. Kuvaiti ténykedésével utat nyitott további csehszlovákiai követőinek, köztük a tardoskeddi születésű Móder Józsefnek. Borhy Trencsénben úgy megszerették, hogy családi házat építettek neki. Egy egykori játékosa a ČH-ban így jellemezte edzőjét: „Kozmopolita volt, de ő a magyar ágról érkezett. Futballtudósnak tartottam.”
Borhy Károly 1997-ben Losoncon halt meg.
J. Mészáros Károly
(Megjelent 2011-ben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1963 című kiadványában)
Lexikonsorok róla
BORHY KÁROLY labdarúgó, később edző, szövetségi kapitány (1912. 6. 21., Budapest–1997. 1. 9., Losonc). Rövid játékosi pályafutása után edzőként tevékenykedett Losoncon, Érsekújvárban, Pozsonyban (ČH, Slovan), Trencsénben és Kuvaitban. Csehszlovák szövetségi kapitányként (1953–55) kivitte a válogatottat az 1954-es világbajnokságra.