Nincs ilyen nevű kultúraszolgáltató intézmény, de mégis létezik. A dunaszerdahelyi MOL Aréna az lehetne, vagy már az is, csak éppen nem hívják annak. A focikultúra színi előadásainak színhelye.
Nem arról akarok értekezni, hogy milyen jó a DAC első csapata, eddig mindent megnyert a bajnokságban, vezeti a táblázatot, sorra győzi le ellenfeleit... Ilyenkor könnyű lenne róla írni. De lesznek más napjai is a dunaszerdahelyi labdarúgásnak, amikor kártyanyelven mondva nem jönnek majd a jó lapok. Látjuk, a Barcelona csillaga sem mindig fényes az égen, a Bayern sem lesz kitartóan csak jobb, első, s a DAC-nál is törvényszerűen érkezik valamikor a hullámvölgy is. Most azt se boncolgatnám, miért csak elvétve tűnnek fel a csallóközi gyerekek a csapatban.
Elfogulatlanul – manapság ennek ellenkezőjére vagyunk sokszor hajlamosak – is kénytelen beismerni az ember, hogy érdemes megnézni, látni a DAC fellépéseit. Azt, hogyan adják elő a játékosok Storck mester elképzeléseit. Különböző szereposztásban. Nem csupán az első sor viszi színre, amit tud, a csereemberek pályára küldése sem hagy nyomokat a darab színvonalán. A színészeknek is vannak jobb és rosszabb napjaik, amiről nem mindig vesz tudomást az érzékeny közönség, csak az előadója vívja meg a maga csatáját szerepével. A fociban is így van.
A szakemberek látják és tolmácsolják, milyen taktikai elemek, játékmozzanatok szűrhetők ki a pályán történtekből, a szurkolók átélve rezdülnek csapatukkal, a színházlátogató a darabot, annak tolmácsolását, a színészi-játékosi alakításokat élvezi. A DAC-futballistáiét is lehet élvezni. Mesterük úgy játszatja el velük a választott forgatókönyvet, hogy mindenki hozzáteheti és teszi a maga részét, stílusukról, játékfelfogásukról mégis teljes képet varázsolnak elénk. Előre soha nem tudni, ki lesz a főszereplő. De az tuti, hogy lesz. Blackman, Schäfer, Jedlička vagy Njie, csak meccs közben derül ki, melyikük. De aki pályára lép, az herr Storck rendezői világát tárja elénk a zöld gyepen. És ez a felfogás tetszik a futballszerető embernek, nem csak a DAC-szurkolóknak.
Kár, hogy számtalanul sokan kiszorulnak a MOL Aréna lelátójáról, bár látogatottságban még így is verhetetlen az országban a sárga-kékek közönsége. Koronavírus előtt, első hulláma után és az újrakezdés óta is. A stadionból kiszorulóknak szerencsére segítségükre van a tévéközvetítés, vagy az internetes elérhetőség. Igen, a színházterem hangulata pótolhatatlan, de maga az előadás a jelenlegi technika közreműködésével is élvezhető. A játékfelfogás teszi élvezhetővé.
J. Mészáros Károly