Budapesten született 1883 decemberének első napján. Forgách Mihály a nyári hónapokat rendszerint nagybátyjánál Érsekújvárban töltötte. Vele együtt járta állandóan a környék birtokait, s ott szerette meg a kis embert és a parasztot. „Ezért történt, hogy később a jegyzői pályát választottam. Abból a meggyőződésből, hogy tehetségemet így állíthatom leginkább a nép szolgálatába” – nyilatkozta 1943-ban a Magyar Hírlapnak adott interjúban, amely hatvanadik születésnapja alkalmából készült.
A család ereklyéiből előkerült anyagban kidomborítja a szerző Forgách Mihály tevékenységét. Tájainkon Vajkán és Félben volt jegyző, 1925-ttől ingatlanforgalmi irodája működött Pozsonyban. És fiatal egyetemista éveiben már bekapcsolódott a testedzést űzők közé. Úszott, vívott, lovagolt és birkózott, majd a vadászatnak is hódolt. Szlovákia mai területén a múlt század húszas éveiben kapcsolódott be legelső sportegyesületünk, a Pozsonyi (Polgári) Torna Egylet (PTE) tevékenységébe, 1939-ben vezetésével megalakult a Szlovákiai Magyar Vívó Egyesület. 1940-től egy más pozsonyi klub, a VAS hétköznapjaiba is bekapcsolódott, egy évvel később megválasztották az egyesület elnökének. Betöltötte a Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség vívószakosztályának országos elnöki tisztét is. Családjával 1945 után Somorján telepedett le. Ő volt az első a Forgách-dinasztiában, aki a vívást űzte, sokat tett érte, olyannyira, hogy utódai között napjainkban már öt vívónemzedéket jegyeznek.
Az ükapa, aki 1950. július 19-én távozott az élők sorából, egy évszázados utat mutatott az utána érkező családtagoknak.
