A vásárúti Vími Roland, aki szüleivel Csallóközkürtön él, gyerekkorában focistának készült. Édesapja, Tibor a DAC-ban rúgta a bőrt, így nem csoda, hogy őt akarta követni. Hat évesen azonban kezébe vette az ütőt, és azóta le sem tette azt, pedig már túl jár az ötvenen. Mikor Nagy Árpád testnevelő tanítója meglátta Rolit játék közben, tudta, kiváló asztaliteniszező lesz belőle. Hihetetlen érzék volt, van a jobb kezében. Már kilenc és fél évesen szlovákiai bajnok lett a fiatalabb diákoknál. És ez csak a kezdet volt. Sokéves, sikerekben gazdag karrierje – közte világbajnoki csapatbronz és barcelonai olimpiai részvétel – nem volt göröngyöktől mentes. Nem egyszer mellékvágányra állították, kénytelen volt lenyelni az igazságtalanság keserű piruláját. Mindig önmaga akart maradni, játékstílusa egyedi volt és máig is az. Klampár Tibor (kétszeres magyar világbajnok, aki elsőként alkalmazta az ütő borításának verseny előtti friss ragasztását – a szerkesztő megjegyzése a Wikipédia alapján) is csodálta Roli rövid adogatását, gyors csuklóját és jól előkészített támadásait. Fonák pörgetése tananyag a magyarországi edzőképzésen – található Vladislav Kmeť A csallóközi olimpikonok arcképcsarnoka című kiadványában.