A múlt század ötvenes éveinek első felében járunk. Egy tardoskeddi portán a kis Szikora építgeti majdani labdarúgójövőjét.
„Pályafutásomat egy tardoskeddi udvaron kezdtem, hat vagy hét éves lehettem; kis dugó voltam, egy gumilabdával gyakoroltam a házunk apró udvarán – eleveníti fel Batta György Szikora, a fehér Pelé című könyvében gyerekkorát az egykori kiváló labdarúgó, majd edző, Szikora György. – Szepesit (a magyar rádió legendás riportere volt – a szerkesztő megj.) utánozva közvetítettem magamnak a lövéseimet vagy fejeseket. Bizony gyakran betört az ablak és a mállott a falról a vakolat, meszelni kellett, s ha rossz helyre vágódott a labda, nem úsztam meg szülői pofon nélkül, mégis naponta rugdaltam a gumilabdát, olykor mezítlábasan is – ez volt az egyedüli szórakozásom. Hol Kocsis, hol Buberník, hol Kačáni voltam, és sohasem összevissza rugdalóztam – előre meghatároztam, melyik sarokba rúgom vagy fejelem a labdát. Felrúgtam ugyanis a tetőre, és onnan lehullva fejeltem „kapura” vagy lőttem rá kapásból... Télen hokiztunk, volt a falunak egy tava, kóróból csináltuk a hokibotot. Olykor egyedül is kimentem jégkorongozni, máskor meg pingpongoztam a tornateremben” – tudtuk meg sportolási szokásairól.
Ki volt Szikora György?
Szikora György (1947– 2005) Válogatott labdarúgó, edző. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1965). A pozsonyi Comenius Egyetem Testnevelési Karán szerzett edzői oklevelet (1982). Első osztályú csapatokban (Inter Bratislava, ČH Bratislava, DAC Dunaszerdahely), illetve Bécsben játszott. 21-szer volt csehszlovák válogatott. Később számos első- és másodosztályú labdarúgócsapat edzőjeként tevékenykedett. Irodalom: Batta György: Szikora, a fehér Pelé (életrajz, 1995) – áll róla a 2014-ben megjelent A (Cseh)szlovákiai magyarok lexikonában.