Vidám, szinte mindig mosolygó teremtés. S mivel kézilabdakapus volt, vélhetően a kapujára célzókat is elbűvölte derűvel teli tekintetével. Marčok Marianna kassai létére annak idején odatalált a háromezer lakosú csallóközi faluba, Nyárasdra. S a minap, mikor megalapításának ötvenedik évfordulóját ünnepelte a nyárasdi női kézilabda, újra eljött a Csallóközbe. Ekkor született az alábbi beszélgetés, amely része a sportág nyárasdi jubileuma alkalmából készült interjúsorozatunknak. Annak az első része.
Mennyi időt töltött a nyárasdi csapatban?
Az 1982/83-as évadban jöttem, és 1988-ig maradtam.
Kassáról talált Nyárasdra?
Nem. Tizenhét évesen elkerültem Eperjesre, majd ott jártam egyetemre Később tényleg úgy volt, ahogy ezt már máshol is elmondtam, én jelentkeztem, hogy szeretnék ide jönni játszani.
Miért éppen ide?
Figyeltem a nyárasdi csapatot, nagyon tetszett nekem. Mi otthon magyarul beszéltünk, és valahogy úgy... Nem is tudom, ezt nagyon nehéz megmagyarázni. Egyszerűen jött a hívószó, és úgy éreztem, hogy... Nagyon érdekes volt a helyzet, mert minden évben hét-nyolc ajánlatom volt, és Nyárasdról nem. Akkor itt védett Anka Hradská, aki nagyon jó kapus volt. Tudom, hogy Pali bácsi (Németh Pál edző, sportághonosító – a szerző megj.) nagyon meg is lepődött, mikor megkérdeztem tőle. Nekem mindegy volt, arról volt szó, hogy tanuljak meg jól magyarul. Lássam meg ezt a közösséget. Én nem tudtam, hány évre jövök, lehet, hogy egyre. Nem lehetett tudni.
Előtte nem is tudott magyarul?
Születésnapom óta magyar közegben voltam. Magyar származású lennék, mert mind a két nagyszülő magyar volt, otthon is gyerekkoromban inkább magyarul beszéltünk. Csak szlovák iskolába jártam, és innen adódott, hogy akkor már jobban beszéltem szlovákul, és nagyon csúnyán magyarul.
Most viszont gyönyörűen beszél...
Köszönöm szépen.
Legnagyobb élménye, sikere a nyárasdiakkal?
Ezüstérmesek lettünk a bajnokságban 1984-ben, s a Kupagyőztesek Európa-kupájában döntősök voltunk 1984/85-ben. Számomra azonban minden évad fontos volt, valamennyi mérkőzést úgy vettünk, hogy nagyon jót szórakoztunk. Talán ezzel is kicsit különböztünk a többiektől, mert ők inkább a pontokat hajszolták. Mi meg jól éreztük magunkat. Szakmailag az az év volt kiemelkedő, amikor KEK-döntősök voltunk, azért az nagy dolog volt, és hát a bajnoki ezüstérem, az volt a maximum, amit elértünk hazai szinten. Akkor nagyon jó csapatok szerepeltek a bajnokságban.
Mivel foglalkozik napjainkban? Van némi köze a kézilabdához?
Nincs, mert 1991-ben lezártam azt a fejezetet, BHG-ben fejeztem be Budapesten. Úgy éreztem, hogy amit megkívántam magamtól, azt mástól nem tudom megkívánni. Nem is vonzott se az edzői pálya, se más terület a kézilabdából. Alternatív gyógyászattal foglalkozom. Magyarországon gyártják a terapeatikus gyertyáimat, és én vagyok a kizárólagos szlovákiai és csehországi forgalmazójuk.
Hol él jelenleg?
Kassán.
J. Mészáros Károly