A szlovákiai női kézilabda nagy alakja, amiről a hazai szakma elismerése is árulkodik: 2003-ban, 2004-ban és 2005-ben, majd 2010-ben és 2011-ben őt választották az ország legjobb játékosának. Tóth Erzsébet a többi évben is ott volt a legjobbak között, rengeteg gólt dobott klubcsapataiban és a válogatottban egyaránt. Csehországnál messzebbre azonban nemigen jutott, bár számos külföldi csapatban megállhatta volna a helyét. Rövid debreceni kinnléte és a csehországi légióskodás után került egy évadra a bécsi Hypóba. Jelenleg Morvaországban játszik, túl jár már a negyedik ikszen.
Kiváló góldobó hírében áll, játékában benne vannak a meglepő átadások. Lát a pályán, gyorsasága révén mindig egy lépéssel a többiek előtt jár. Szlovákiai viszonylatban az utóbbi két évtized egyik kulcsfigurájáról van szó. Csallóközaranyosról indult. Fábián Ferenc irányítása alatt kapusként kezdte, két év elteltével került a mezőnyjátékosok közé. Böbe – ahogy szólítják ismerői – anyaegyesületét már tizenéves fejjel elhagyta. „Sajnáltam, hogy elmentem, de jó döntés volt” – indokolta kitörését egy interjúban, s rögtön hozzátette, ha otthon marad, talán már nem kézilabdázna. Amikor megszólította őt az eperjesi edző, azt se nagyon tudta, hogy mire mondott igent, annyira nem értett szlovákul. Szülőfalujából mégis Eperjesre röppent ki először, ott azonban nem sokat játszott, és átkerült Nagymihályba, mert onnan kapta a legkedvezőbb ajánlatot. A másik kelet-szlovákiai városban töltötte leghosszabb és legszebb kézilabdázói éveit. Volt ebben számos bajnoki és kupasiker, nemzetközi mérkőzés, sőt játékossztrájk és egy rövid debreceni kiruccanás is. Keletről Vágsellyére vezetett Böbe útja, ezután a Bánovce nad Bebrevou mezét húzta magára. Következtek a csehországi állomások: két év Porubán és ugyanannyi Zlínben. Innen vitt az útja a híres bécsi Hypóba, szinte játékoséveinek az alkonyán. Nem jutott könnyen a nyolcszoros BL-győztes és harminckilencszeres osztrák bajnokhoz. Csak második kísérletre sikerült, de az sem volt egyszerű.
Pályafutása csúcsán már korábban is megszólította a Hypo. Nagymihályban játszott éppen, és Gunnar Prokop, az osztrák nemzetközi alakulat akkori teljhatalmú ura azt mondta, annyi pénzt ad érte, amennyit csak akarnak, de klubja nem engedte el. Tényleges bécsi leigazolása sem ment zavarmentesen. Zlíni munkaadója egy fura szerződésre hivatkozva nem akarta ingyen elengedni az univerzális átlövőt, aki állította, a morvák által mutogatott szerződést ő nem írta alá. Grafológiai szakvéleményt és jogi segítséget is kért, az Európai Kézilabda-szövetséghez fordult, s mikor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogja feladni, egyszer csak megérkezett a csehországi klubtól a játékengedélye Bécsbe.
Tóth Erzsébet egy évadot töltött a Hypóban, ahol belekóstolt a női kézilabda Bajnokok Ligájába. S bár mind a hat csoportmeccsüket elvesztették, a csallóközaranyosi átlövő, irányító tündökölt: mérkőzésenkénti ötgólos átlaggal a teljes mezőny legjobb tizenhárom góldobója közé került, és csak két találat választotta el a tíz közé jutástól. Harminchét évesen is bizonyította kivételes lövőtudományát. Érdekes módon a legtöbb gólt – tizenhármat – a Győrnek dobta. Bécsi évadjával azonban korántsem volt elégedett. „Nem teljesen azt kaptam Ausztriában, amit vártam. Bár sok gólt dobtam, kevés játéklehetőséget kaptam. Ott az a szokás, hogy a külföldi játékosok viszonylag sokat ülnek a kispadon” – nyilatkozta az Új Szónak.
Ausztriából ismét Csehországba vezetett játékos pályafutása. Előbb a Hodonínnal feljutott a közös cseh–szlovák bajnokságba, majd amikor kiestek onnan, leigazolta őt a második vonalban szereplő Otrokovice, amellyel 2019 tavaszán sikerült kiharcolnia a bennmaradást.
Nyolcvanötször öltötte magára a címeres mezt, 455 találatát jegyzik a statisztikusok. „Én szeretek a válogatottban lenni, örülök, ha jól játszunk, s ha csak valami sérülés nem ér, mindig szívesen megyek a többiek közé” – mondta egy másik interjúban.
Böbe egyszer elárulta, hogy nem teljesen a gólszerzést szereti a legjobban a pályán. „A legszebb érzés, amikor sok gólt dobok, és a csapat nyer” – állítja a kivételes képességű bal kezes átlövő. Mindig azzal az elhatározással megy ki a játéktérre, hogy minél jobban kézilabdázzon, akárcsak az egész csapat. A gólok aztán jönnek maguktól is, nem szükséges azokkal különösebben foglalkozni. Ő már csak tudja, hiszen a hivatalos mérkőzéseken elért találatainak a száma a négyezret is túlszárnyalta. Legtöbbször távolból, vagy betörés után veszi be a kaput, de az is előfordul, hogy csalafinta módon a háta mögül lövi el a labdát. Legfurcsább gólja mégis más volt. Arra már nem emlékszik, hogy melyik bajnokin esett, de a félpályáról dobta, és nem az üres kapuba. „A kapus a helyén volt, de az egyik csapattársam átfutott előtte a hatoson, s éppen eltakarta a labdát, amely végül mindenki meglepetésére a kapuban kötött ki” – idézte fel emlékezetes találatát.
Tóth Erzsébet hosszú pályafutása alkonyán a jövőre is gondol. Elvégezte a masszőrtanfolyamot, rövidesen masszázsszalont nyit, közben pincérnő egy étteremben, s az edzői pálya is vonzza. Szeretteivel a Zlín melletti Napajedlában él, Attila fia már felnőtt, Megyercsen lakik, Barbara lánya tizenegy éves, és ő is a kézilabda felé kacsintgat. Böbe pedig amikor teheti, feltűnik az otrokovicei csapat edzésén, és a mérkőzésre is beáll a nála húsz évvel fiatalabb játékosok közé. „Amíg bírok, játszani is fogok” – teszi hozzá mosolyogva sok elfoglaltsága közben.
Egyszer már mondta, hogy lassan a visszavonulás is foglalkoztatja, a pályán való újabb és újabb megjelenése egyelőre nem erről árulkodik.
J. Mészáros Károly