A múlt század hatvanas éveinek elején szokatlan dolog történt Nyárasdon. Jól működő földműves-szövetkezet volt a háromezer lelket számláló csallóközi faluban, s a növekvő jólét a gyerekvállalásban is megmutatkozott. Egyre több diákja lett a helyi alapiskolának. Tettre kész fiatal pedagógusai között volt Németh Pál is, aki a felső-csallóközi Bélvatáról került a községbe. Vele együtt a fiúk a focinak hódoltak, de mit sportoljanak a lányok? Egyre gyakoribbá vált a kérdés, mikor kiderült, hogy a lányoknak nem igazán vonzó a labdarúgás. Németh Pál akkor a kézilabdát ajánlotta, valami hasonlót, mint a foci, csak azt kézzel játsszák. Először még rendes labdájuk sem volt, de fokozatosan minden a helyére került. Az iskola udvarán kezdtek, együtt tanulták a játékot, szabályait, elindult az iskolai bajnokság, estek a gólok. Szerény körülmények között készültek, első meccsére még biciklivel hajtott át a csapat Csilizradványra. Németh Pál fokozatosan vezette be a lányokat a kézilabda rejtelmeibe. És elindult egy páratlan menetelés a csúcsok felé.
1969-ben megalakult a helyi kézilabda-szakosztály. Innentől jegyzik a sportág születését a csallóközi településen. Idén ötven éve, hogy hódolnak ennek a labdajátéknak. Németh Pál két könyvben írta meg a nyárasdi női kézilabda történetét, de a személyes találkozás vele mindig előhoz valamilyen régi, feledésbe merült emléket. Fél évszázad tálcán kínálja a feltörés, majd a visszaesés élményeinek sorát. A biológia-kémia szakos tanítóból lett legfelsőbb minősítésű edző csapata statisztikai adatainak lelkes gyűjtője. Mindkét kiadványában, a Kézilabda szívközelből és a „Hejrá Nyározsd”, című könyvben rengeteg ténnyel, a visszaemlékezések egész sorával szolgálja ki az olvasót. Érdemes ezekbe belelapozni, hogy felfogjuk, micsoda csoda zajlott 1969 és 1999 között a 3000 lakosú csallóközi faluban.
És nemcsak eredményességével tűnt ki a csapat, hanem rendszeresen szórakoztatott is. Igazi kikapcsolódás volt a játéka a nehéz napi munka után pihenésre vágyó nyárasdiaknak és környékbelieknek, az itteni magyarságnak. Mert Nyárasd híre egész Dél-Szlovákiába eljutott, helytállását magukénak tartották az emberek. Ennek fényes bizonyítéka, hogy amikor kiléptek a nemzetközi porondra, még nagyobb volt az érdeklődés. Pozsonyban négyezer ötszáz néző látta a nyárasdiak kupameccsét a nem nagy képességű francia Ivry ellen. Előtte órákon belül elfogytak a belépők, s hiú ábránd maradt a találkozót megelőző napokban jegyet hajszolni. De példa több is akadna, a siker hozta magával nézőket is. A számok azonban nem hagynak az élményekbe kalandozni. Kihagyhatatlanul nyomulnak előre. A nyárasdi női kézilabdacsapat az 1969 és 1999 közötti időszakban 1814 mérkőzést játszott, 38 372 gólt dobott, hozzávetőleg két millió embernek szerzett örömet, Európa 124 együttesével találkozott a pályán.
A legelső nagy siker már 1978-ban jelentkezett, amikor Németh Pál csodacsapata még az élvonalban sem játszott, és mégis megnyerte a Szlovák, majd a Csehszlovák Kupát. Nem volt ez akármilyen fegyvertény, hiszen abban az évben Csehszlovákia negyedik lett a világbajnokságon, tehát a világ élmezőnyébe tartozott, és a kupában valamennyi csehszlovák női csapat indulhatott. Ám azt is fontos hozzátenni, hogy a nyárasdiaknak már akkorra a legjobb csapatuk volt a második vonalban, de négy alkalommal is másoknak kellett végezniük előttük. A kupában ez a megkülönböztetés szerencsére nem működött.
1979-ben aztán újonc lett a falu női csapata a csehszlovák I. ligában. Balszerencséjükre akkor költöztették a kézilabdát terembe, és Nyárasdon, de még az egész Dunaszerdahelyi járásban sem volt sportcsarnok, így hazai mérkőzéseiket Komáromban játszották. Nem beszélve arról, hogy ez a helyzet milyen sok bonyodalmat hozott a csapat életében. Nem sokon múlott, de kiesett az újonc az I. ligából, de egy évvel később visszakerült oda, és innentől tizenhét évadon át tartott az élvonalbeli szereplés. A páratlan sorozat 1998. május 20-án ért véget, amikor végleg kimerült a nyárasdi kézilabda kasszája. Az utolsó I. ligás bajnokira már el sem utaztak Eperjesre. Nem maradt pénzük az útra.
Ami viszont ezt megelőzte, azt röviden csak a számok árulják el a legkifejezőbben. Bajnok sosem volt a csapat, bár lehetett volna, négyszer volt ezüstérmes, kétszer bronzérmes. Európai kupát sem nyert, de egyszer volt második és kétszer harmadik.
Nagy törést hozott az 1989-es rendszerváltás. Amíg addig a járás szövetkezetei jócskán kivették részüket a nyárasdi kézilabda támogatásából, 1989 után ez megszűnt. és a csapat a pénzhiány áldozata lett. Két év alatt a megszűnés határáig sodródott, de 1992-ben a szakosztály önkéntes döntés után kilépett az egyesületből, hogy átadja magát a komáromi Coimpex magáncégnek, amely Európa élvonalába akarta vinni a csapatot. Az új tulajdonos korábban soha nem tapasztalt mennyiségű és kiváló képességű játékosanyagot vásárolt össze, s az első nekirugaszkodásra ezüstérmet szereztek az utoljára kiírt csehszlovák bajnokságban. Egy évvel később megismételték második helyüket, s mellé a Szlovák-kupát is megszerezték. De milyen áron? A felemelkedés fejében ugyanis a tulajdonosok hatalmas adósságba sodorták a falut, majd két év elteltével hátat fordítottak a kézilabdának. A csapat újra a falué lett, s Bors József támogatói megjelenése megnyújtotta az élvonalbeli szereplés éveit, mígnem az ő távozása után a nagyszombati Rimapol cég kezébe került a csapat. Az anyagi támogatás helyetti puszta ígérgetések a kieső helyre sodorták a nyárasdiakat. Egy évet még próbálkoztak a második vonalban, aztán 1999-ben kiléptek a bajnokságból, megszűnt a női csapat, de később újjáalakult, s jelenleg is legalacsonyabb osztályban játszik, és ősz után pedig vezeti a háromtagú mezőnyt.
Németh Pál az idén augusztusban múlt nyolcvan éves. Elindította a kézilabdát Nyárasdon, de nem mindig volt rá szükség a csapatnál, s olyankor elküldték, de érdekes módon mindig visszacsalogatták. És ő nem tudott nemet mondani. Így fordulhatott elő, hogy a kezdeteknél és az 1998-as élvonalbeli szereplés végénél, sőt még tovább is ott volt csapata mellett. „Úgy viselkedem, mint a rendes szülő. Ha megbántja őt a gyermeke, nem fordul el tőle, megbocsát neki és támogatja tovább” – fejezte ki szavakkal klubhűségét. A sors iróniája, de elégtétel is valahol, hogy amikor először elküldték Nyárasdról Németh Pált, rögtön rácsapott a Partizánske, amelynek nevesincs játékosaiból egy év alatt bajnokot faragott.
A nyárasdi példa nyomán a múlt század hetvenes éveiben Naszvadon, Dunaszerdahelyen és Csallóközaranyoson is gyökeret eresztett a női kézilabda. Csallóközaranyoson űzték a legmagasabb szinten, hiszen a múlt század kilencvenes éveiben már játszottak az élvonalban.
Mindez felbecsülhetetlenül nagy értékűvé teszi Németh Pálnak azt a tettét, hogy diáklányainak kezébe adta a labdát.
J. Mészáros Károly