Érsekújvárban született, hatéves koráig a pozsonyi kórházat látogatta gyakran, de Ipolyságot tartja szülővárosának. És kétévesen már asztaliteniszütő volt a kezében.
Csoda-e, hogy a kaucsuklabda bűvöletébe került? Egyáltalán nem, innen vezetett az útja az athéni paralimpiai aranyig, a csapatvilágbajnoki címig, a két Európa-bajnoki elsőségig. És a világranglistát is uralta egy ideig. Ez mind Gáspár László érdeme dióhéjban.
A nagy emberek nem csak magasra nőnek, másban is kitűnnek. (Para)asztaliteniszezőnk a zöld asztal (akkor még ilyen színű volt, azóta kékre változott a versenyeken) mögött tud bánni elbűvölően a kaucsuklabdával. Úgy üt bele, nyesi, pörgeti fonákkal vagy tenyérrel, hogy az megoldhatatlan helyzetbe hozza ellenfelét az asztal túloldalán. Egészen pontosan versenyző pályafutása során tette ezt így, mind az ép, mind a egészségkárosultak, a parák között. Mert László az egészséges társaival sportolt kiskorától, mindaddig, míg egy országos bajnokságon nem figyelt fel rá a mozgássérült sportolók képviselője. Paralimpiai pályára csalogatta a fiatalembert, aki addig azt sem tudta, hogy parasport is létezik, pedig születésétől merev lábfejjel élt és boldogult sportolni vágyó társai között.
Nyilvánvalóan a Žgravčákovával 1994-ben elért szlovák bajnoki címe vegyes párosban az ép sportolók közötti legnagyobb sikere. Felfelé ívelő sportolói pályafutása azonban csak ezután következett. Harmincnégy bajnoki évadba fért bele, parasportolói csúcsokkal. Négy paralimpia, összesen öt érem, a világbajnoki és Európa-bajnoki trón kipróbálása. És 2005-ben az évtized paralimpikonjának hirdették ki Szlovákiában.
Az atlantai paralimpia (1996) előtt két évig uralta kategóriáját a világon, de mégsem tudott nyerni, csak három érmet szerezni, Sydneyben (2000) csak csapatérem jött össze, hogy Athén (2004) mindent kárpótoljon, és paralimpiai aranyat akasszanak a nyakába. Peking(2008) már csak ráadás volt, egy nyom az asztalitenisz hazájában.
Gáspár László gyerekkora óta abban nőtt fel, hogy az élet egy nagy kihívás. Tele sok kisebb kihívással, melyeknek megpróbál eleget tenni az ember. A kaucsuklabdával kötött barátsága egy életre szóló szövetség. Versenyzőként a sikerek felé vitte, azóta az utánpótlásra figyel oda Ipolyság egyetlen paralimpiai bajnoka.
Évek óta a városi hivatal sporttal is foglalkozó osztályán dolgozik, és egyik mozgató rugója a két évtizede létező Szokolyi Alajos Olimpia Klubnak. Az ötkarikás eszme hirdetője a fiatalság körében. Példát mutatva az utána következő nemzedékeknek.
J. Mészáros Károly
Lexikonsorok
Gáspár László
Született: 1970. július 4., Érsekújvár
Sportága: asztalitenisz (parasportoló is)
Legnagyobb sikerei – paralimpai bajnok a T10 kategóriában (2004 Athén). Négy paralimpián indult, öt érmet szerzett – Atlanta (1996): 2. egyéni TT9, 3. egyéni open, 3. csapat; Sydney (2000): 2. csapat Csejtey Richárddal; Athén (2004): 1. egyéni TT10; Peking (2008): ???
Világbajnoki érmei: 1–2–3, Európa-bajnoki érmei: 2–3–4.
Volt világbajnok (2002, Tajvan: csapat, egyéniben 3.), kétszer lett Európa-bajnok (Hillerod, 1995 – egyéni és Pöstyén 1999 – csapat), 1998 júniusában először vezette a világranglistát.
Legnagyobb sikere az ép felnőttek között: vegyes párosban szlovák bajnok Žgravčákovával (1994).
Más tények: az évtized paralimpikonja Szlovákiában (1994–2004), 2003-ban a Szlovákiai Mozgássérültek Szövetsége az évtized sportolójának hirdette ki, 1993-tól volt tagja a mozgássérült-válogatottnak, 2011-ben lemondott a válogatottságról.
Klubjai: Slovan Šahy (1976–1988), Štart VD Prešov (1988–1995 – itt játszott a csehszlovák liga utolsó évadjában), Weishorn (német regionális liga, 1995/96), Dynomo Nová Stráž, PK Komárno, PK Komárno/Šahy (egymás után 1996–2011), TJ Saag Šahy (2011--????).
Hatéves korában kezdett asztaliteniszezni, apja sugallatára. Első sikere: második volt 1983-ban a fiatalabb diákok csehszlovák egyéni bajnokságán.
Felesége, Mária, gyerekei, Máté és Nicole.