Illovszky Rudolf (1922–2008) neve fogalom a magyar labdarúgásban, annak is főleg a Bp. Vasashoz húzó szívcsücskéjében, de volt kétszer magyar szövetségi kapitány is. Kevésbé ismert, hogy 1946-ban Pozsonyban is futballozott a kiváló szélső, igaz, csak hét meccset játszott. Hogy került Budapestről Pozsonyba, azt egy interjúban mesélte le a Šport napilapnak 2005-ben? „A véletlen körülmények hozták így. Egy bajnoki mérkőzésen durván lehordtam a bírót, amiért három hónapos eltiltást kaptam. Rögtön az ezt követő fordulóban a Vasas Csepelen játszott bajnokit, ahova nézőként mentem. Egyszer csak dulakodni kezdtek a játékosok. Én nem bírtam visszafogni magam, és befutottam a pályára segíteni csapattársaimnak. Egy fotóriporter megörökítette, ahogy éppen ütök valakit, és további három hónapot sóztak rám. Mikor Kubala Laci barátom, aki akkor már az ŠK Bratislava színeiben játszott, megtudta, hogy féléves kényszerpihenőre kerültem, rábeszélte Ferdinand Daučík edzőt, hogy szerezzen meg engem. Daučík autóval jött Budapestre, csodálatos gyorsasággal elintézett minden szükséges dolgot, és néhány nap múlva már vitt is Pozsonyba. Onnan rögtön a csapat után utaztam Zsolnára, ahol a vendéglátókon kívül még valamilyen lengyel csapat is játszott a tornán. Ott mutatkoztam be az ŠK színeiben... Kiváló csapata volt a pozsonyiaknak, több játékosegyéniséggel, nagyon jó és összetartó volt a kollektíva. Ma is emlékszem az akkori tizenegyre: Reiman volt a kapus, Chodák, Vičan ésVenglár a védelemben, Karel és Švantner a középpályán, és a csatársorban jobbról én, Kubala, Tegelhoff, Luknár és Šimanský... A hét bajnokin négy gólt szereztem, de az idény végén megnősültem. Azt a lányt vettem el, akinek korábban udvaroltam. Már megvolt a szlovák útlevelem, de a lány azt akarta, hogy Budapesten maradjunk. A hazai eltiltásom időközben letelt, és a Vasas vezetői meggyőztek, hogy térjek vissza a klubba. Később jobbszélsőként még egy ideig újra Kubalával játszottam egy csapatban.”
De ez már egy más történet.