Ezt a leckét Bősön már megoldották. Tán Rozsnyón is volt rá példa az ottani labdarúgás 105 éves történetében, de mivel találtak rá megoldást, nem verték nagydobra, mint a mostanit, a legfrissebbet, melynek következtében feladták a Sajó-parti városban a III. ligát. Egy évadbeli szereplés után. Csak azért, mert a klubtulajdonosnál betelt a pohár, a városvezetés és a képviselő-testület pedig ragaszkodik az elveihez, és békéltetésre, tárgyalásokra sem voltak hajlamosak. Ahelyett, hogy megoldást kerestek volna, regionális médiacsatába kezdtek, s közben kicsúszott a kezükből a III. liga.
Több mint háromszáz kilométerre nyugatra, Bősön volt egy kísértetiesen hasonló focifeladat az elmúlt évtized során. És megoldották. A magánkézbe adott futballklub tulajdonosa nem nevezte be csapatait – nem csak a felnőtteket – a bajnokságba. A helyi viszonyok ismeretében – ki ne ismerné jobban saját felségterületén a történéseket – legfiatalabb városunk vezetése nem a médiaháborút vagy a tárgyalást, hanem a megoldáskeresést választotta, mert polgármestere szavaival élve, a bősi ember nem maradhat foci nélkül. Szokatlan, de a Csallóközben sem egyedi játékjog-átmentés útján megfelelő magaslatokon maradt a város futballcsapata.
S a végkövetkeztetést maga a pillanatnyi valóság adja: Bősön a III. ligában játszanak, Rozsnyón pedig a harmadik vonal helyett nincs semmi, szétszéledt a csapat, s még azt se tudni, mikor lesz újabb, s milyen mélységből kell majd felkapaszkodnia. Lélekszámában negyvenegyedik legnagyobb városunk egy időre mellőzte a labdarúgást – felnőttvonalon. Százöt éves történetében – beleértve a két világháború éveit is – most először. Egyedisége szokatlan helyzetet teremtett a városban. S bármi történik ezután, a bősi példa jelzi, a kialakult helyzet ismerete és rugalmas kezelése esetén már a klubtulajdonos általi törülközőbedobás sem érheti váratlanul a városvezetést. Mentőövet kínált Rozsnyón is, csak nem éltek vele.
J. Mészáros Károly
Megjelent: Új Szó, 2018. július 31.