Hetvenkilenc évvel ezelőtt, 1938. november 16-án Bakán látta meg a napvilágot. Tóth Béla viszonylag ismeretlen, csak a sportberkekben bukkan fel időnként a neve, talán azért, mert élete hullámai távolba, az észak-csehországi Teplicébe sodorták, 1963 óta él ebben a városban. Pedig kiváló birkózó, majd még sikeresebb edző volt. Nyáron szülőfalujában díszpolgárrá avatták.
Mit árul el róla sportlexikonunk? Hatodik volt a római olimpián (1960), mégpedig a kötöttfogásúak 62 kilós súlycsoportjában. Két világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon is hatodik lett. Tizenháromszoros csehszlovák bajnok, bajnoki címeit mindkét fogásnemben szerezte. Már 1956-tól edző is volt. Későbbi tanítványai közül a cseh Janota három olimpiára is kijutott.
Birkózómúltunk egyik nagy alakját egy 2010-ben vele készült interjúval köszöntjük. Összeállításunkban megtalálják Bertalan Györgynek, Baka polgármesterének beszédét is, melyet 2017. július 29-én mondott, amikor Tóth Bélát a csallóközi község díszpolgárává avatták. A képek is ezen az ünnepségen készültek.
Bertalan György polgármester átadja Tóth Bélának a díszpolgári címet
Teplicén él a bakai birkózólegenda
A Csallóközből, egészen pontosan Bakáról származik. Tóth Béla (1938-ban született) azonban csak inasévei alatt, Komáromban ismerte meg a birkózást. Addig nem is hallott róla. Meszes István aztán jó útravalót adott neki. Felkészültségével kijutott az 1960-es nyári olimpiára, és Rómában hatodik lett a kötöttfogásúak 62 kilós súlycsoportjában. Évtizedek óta Csehországban, Teplicén él. Örömmel fogadta telefonhívásomat. Szívesen beszélt magáról, családjáról, pályafutásáról. Magyarul indult az ismerkedés, ám a tizenvalahányadik mondatnál már cseh nyelvre váltott. Könnyebb volt így kifejeznie magát. Tehát két nyelven készült az alábbi interjú, mely honlapunk Sportéletünk rovatában az 1948–1963-as időszakot bemutató tanulmányban is megtalálható.
Csak az alaptényeket találtam meg Önről. Mikor kezdett el birkózni, és hogyan jutott el a válogatottságig?
1954-ben elmentem Komáromba inasnak. Iskolatársaim a diákotthonból jártak birkózni, és elcsaltak magukkal. Szerettem futballozni, s azt mondták, lehet ott is játszani. Először a szőnyeget segítettem összerakni, aztán a hidalásban közreműködtem, szóval mindent csináltam velük. Aztán következett a birkózás, és elég jól ment. Szeptembertől edzeni kezdtem. 1955 januárjában már második lettem a szlovák bajnokságon. Ugyanebben az évben 55 kilós ifistaként a csehszlovák bajnokságon is a második helyen végeztem. Nagyon gyorsan feltörtem, hiszen 1957-ben már a csehszlovák felnőtt válogatottban szerepeltem. Ebben az évben kivittek az Adria-kupára, ahol harmadik lettem, pedig még a tizennyolcat sem töltöttem be. 1958-ban, 57 kilóban már megnyertem a bajnokságot, de mind a két fogásnemben, szabadfogásban és kötöttfogásban is. Aztán már végleg a szőnyegen ragadtam.
Előtte soha nem birkózott?
Bakán még azt se tudtam, mi a birkózás.
Milyen szakmát tanult Komáromban?
Hajólakatosnak készültem. 1955 nyarán jött Komáromba edzeni Meszes István. Addig nem voltak igazán komoly edzések, birkózó viszont volt elég sok, csak az edzők felkészültsége nem volt az igazi. Meszes felkészült emberként érkezett.
Mikor végezte el az iskolát?
1956-ban. Ekkor Meszes Pozsonyba ment, ott megalapították a ČH klubot. Én Komáromban laktam, és átvettem Meszes után az edzői munkát. Amit másfél év alatt megtanultam tőle, azt adtam tovább a fiúknak. Vezetésem alatt ificsapatunk második lett Csehszlovákiában. Mikor öt évvel később találkoztunk, azt mondták a volt tanítványaim, hogy azóta sem volt olyan edzésük, mint velem.
De akkor még javában versenyzett is.
Közben a pozsonyi ČH színeiben vendégként birkóztam. A rendőrcsapattal megnyertük a második ligát, majd a selejtezőt, és felkerültünk az élvonalba. 1957-ben azonban kiesett a csapat, és én éppen akkor rukkoltam be tényleges katonai szolgálatra a ČH-ba. Mivel alacsonyabb osztályba kerültünk, a prágai RH, a cseh rendőrklub érdeklődött irántam, és én beleegyeztem abba, hogy a csehszlovák fővárosba küldjenek. 1958-tól a katonaság végéig versenyeztem az RH mezében.
Tehát 1957-ben már felnőtt válogatott volt. Arról is szó esett, hogy 1958-ban mindkét fogásnemben bajnok lett. Összesen hányszor volt bajnok?
Tizenháromszor. Ennek közel felét szabadfogásban szereztem. Nekem mindegy volt, melyik fogásnemben birkózom.
Legnagyobb sikere a római hatodik hely az olimpián?
Voltam hatodik az 1961-es jokohamai világbajnokságon is, még pedig szabadfogásban a 62 kilósok között. És még egyszer hatodik lettem, mégpedig a manchesteri vb-n, 1966-ban. Európa-bajnokságon pedig Szófiában végeztem hatodikként.
Mindig hatodik lett. Egyszer sem állt közel az éremhez?
Sajnos, nem. Miután 1962-ben Teplicére kerültem, nem maradt már sok időm a versenyzésre, bár még sokáig voltan válogatott birkózó. 1963-tól főállású edző lettem Teplicén.
Mikor és miért került Csehországba. Arról már tudunk, hogy 1958-tól a prágai RH-ban birkózott…
Válogatott versenyző voltam, jártunk különböző viadalokra, ezért számoltak velem a római olimpiára. 1960-ban három hónapos edzőtáborozáson voltunk a dél-csehországi Třeboňban. És ugyanide jött edzőtáborozni a későbbi feleségem, Ludmila is, aki prágai főiskolásként röplabdázott. Ott találkoztunk először. Később küldtem neki egy képeslapot az olimpiáról. A lánytestvérének a fiúja szintén birkózó volt, Ludmila vele üzent nekem. Címet cseréltünk, találkozgattunk Prágában, majd összejöttünk.
De még mindig nem tudjuk, hogyan kötött ki végérvényesen Csehországban.
1959-ben, a katonaság után visszatértem Pozsonyba, a Dunajplavbába. 1962-ig ott birkóztam, igazán kiváló csapatunk volt akkoriban. Meszesnek nem tetszett, de 1962 őszén elköltöztem Teplicére, későbbi feleségem ott kapott állást, és én követtem őt. Először lakatosként dolgoztam. 1963-ban megnősültem.
Tehát 1962 óta teplicei lakos. Említette, hogy edzősködött…
De birkóztam is, egészen 1968-ig. Mikor csapatom megnyerte az I. csehszlovák ligát, én még a szőnyegen is segítettem őket.
1964-ben és 1968-ban nem volt esélye kijutni az olimpiára?
Tokió előtt ugyan megnyertem egy ausztriai tornát, de volt egy cseh fiú az RH-ból, aki nyomult felfelé, és ő utazott az olimpiára. Mexikó már nem jött számításba. Aztán már tanítványaimmal voltam elfoglalva, ifi koruktól neveltem őket. Egyikük, Mirek Janota kijutott három olimpiára. Ennek köszönhetően edzőként még sikeresebb voltam, mint a szőnyegen. És ha a bajnoki címeket veszem alapul, akkor még jobban észrevenni a különbséget.
A komáromi kezdés után sikeres szakember lett…
Még pozsonyi tartózkodásom idején jelentkeztem edzői képzésre. Prágában szereztem képesítést.
Mikor tanult meg csehül?
Nem beszélem jól a nyelvet. Csak azt mondom, ami kijön a számon.
Maradt még kapcsolata a sporttal?
Az utóbbi tizenöt-húsz évben a lábammal volt bajom. Túl vagyok hét forgóműtéten, négyet a bal- és hármat a jobb lábamon hajtottak végre. Nem a birkózás következménye volt, inkább öröklődő valami. Az első operáción már 1965-ben voltam, azóta kicserélték a forgóimat, és nincs baj a lábammal.
Megtudhatnám: van-e még valamilyen kapcsolata a sporttal?
Nincs. Huszonhét évig rámentek a hétvégéim. A gyerekek is megnőttek, külön élnek, megígértem a feleségemnek, hogy már nem folytatom. Csak néha benézek a fiúkra. Akik ma folytatják Teplicében, mind az én tanítványaim voltak.
Gyerekei is sportoltak?
Fiam, volt csehszlovák ifjúsági birkózóbajnok, aztán abbahagyta. Elvégezte a testnevelési egyetemet, de mással foglalkozik, kereskedik. Van egy lányom, kicsit röplabdázott, közgazdasági egyetemet végzett, tanácsadóként dolgozik. Már négyszeres nagyapa vagyok. Az unokáim leginkább Bakára szeretnek járni velem.
Tóth Béla Bakán élő testvére, Mária is megmutatta a díszpolgári címről szóló oklevelet
Milyen gyakran jár Bakára?
Nyaranta tíz napra. A húgom él a faluban. A fiútestvérem már meghalt. Idősebb lánytestvérem pedig Komáromban lakik, hozzá is elszoktam menni.
Utódai közül tud-e valaki magyarul?
Senki.
Tagja a Csallóközi Olimpikonok Klubjának. Közvetlenül kapcsolatban van valakivel, vagy csak közvetve tud a tagságáról?
Nem vagyok kapcsolatban senkivel. Prágában jártam legutóbb az olimpikonok között. Ott találkoztam a volt csallóközi diszkoszvető világbajnokkal, Bugár Imrével is.
Térjünk vissza római olimpiai szereplésére. Hatodik lett, s bár volt hatodik világbajnokságon is, az ötkarikás helyezést tartja a legértékesebb eredményének?
Igazi élmény volt, hiszen húszévesen szerepeltem Rómában. A világbajnokságokat már nem tudtam annyira átélni.
Hogyan jutott ki Rómába? A sporttörténészek szerint nem mindig kaptak esélyt a szlovákiai sportolók, vagy nem annyit, mint a csehek. Önt ez hogyan érintette?
Én annyira jó voltam, hogy egyszerűen beválogattak, és szerettek Prágában. Már a katonaévek alatt is. Tizennyolc éves koromban felfigyeltek rám, hiszen már akkor az Adria-kupán harmadik lettem, s rajtam kívül még egy harmincéves cseh versenyzőnek sikerült érmet szereznie. A többiek mind kiestek. Látták, hogy tehetséges vagyok.
Hogyan ment a birkózás a római olimpián?
Nagyon jól. Egyáltalán nem taktikáztam, ahogy jöttek az ellenfelek, úgy győztem le őket. Huszonheten voltunk a 62 kilós súlycsoportban, zsinórban öt meccset nyertem. Pontozással. A hatodikat a későbbi tokiói olimpiai bajnok magyar Polyák Imrével vívtam, egyetlen ponttal kaptam ki tőle. Egy húszéves srác számára kiváló volt az a hatodik hely, mert hatalmas versengés folyt az érmekért.
Sportolóként találkozott-e a sztálinizmus megkülönböztető jegyeivel?
Nem nagyon. Nem voltam párttag, de nem vettem észre, hogy félreállítanának. Még akkor sem, mikor Teplicére telepedtem. Nincs mire panaszkodnom.
Környezete szlováknak vagy magyarnak tartja?
Szlováknak. Akik személyesen is ismernek, tudják, hogy magyar vagyok.
És Ön saját magát kinek tartja?
Nem tudom. A feleségem szokta mondani: nem tudsz rendesen se magyarul, se szlovákul, se csehül.
Magyarnak született…
Magyarnak tartom magam, a személyimben is az szerepel.
Nincs nagyon kivel magyarul beszélnie…
Csak nyáron, ha hazamegyünk. Lánytestvérem is tud szlovákul, Bakán sem szoktunk sokat magyarul beszélni, csak akkor, ha eljön valamelyik rokon vagy ismerős, aki csak magyarul beszél. Lánytestvéremmel hetente telefonálunk, szlovákul vagy magyarul csevegünk, persze én inkább csehül.
Készült: 2010 decemberében
Bertalan Györgynek, Baka polgármesterének beszéde 2017. július 29-én Tóth Béla díszpolgárrá avatásakor
Tisztelt hölgyeim és uraim! Bakai polgárok, vendégeink – elsősorban pedig legújabb díszpolgárunk, Tóth Béla bácsi!
Legjobbjainkat sokféleképpen méltatjuk. A kiválók elismerése számos módon történik – függően a hozzájuk való viszonyunktól, társadalmi státuszunktól. Baka község önkormányzatának vezetőjeként, a legrangosabb kitüntetés, melyet községünk szülötteinek adhatok, a díszpolgári cím. Ennek ellenére úgy érzem, szerény kísérlete ez csupán egy jelentős adósság törlesztésének, mellyel közösségünk tartozik neves tagjai felé! Annál is inkább, mivel hosszú éveken át fordítottunk elmarasztalandóan kicsiny figyelmet azok iránt, akik településünk javát szolgálták: úgy életre szóló munkával; mint messzi vidéken, hírnevének aranyozásával. Ezen hiányosságunkat kívánom pótolni ez alkalommal is, mikor a tisztelet eme hivatalos oklevelével fordulok Tóth Béla úrhoz. Faluközösségünk egyhangú és határozott akaratából, a bakai polgárok megbízásából, nevét ezennel a legnagyobb megbecsülést érdemlők közé írjuk, és hosszú generációkon keresztül dicsőségben megőrizzük!
Kozmér Tímea képviselő is gratulál az újdonsült díszpolgárnak
Tóth Béla 1938 november 16-án született szeretett községünkben. A sors úgy hozta, hogy fiatalon a komáromi hajógyár intézményeiben tanulhatta a lakatos szakmát. Az ötvenes évek második felében kihasználta a lehetőséget, és próbára tette fizikai erejét Meszes István vezetőedző birkózó szőnyegén. A találkozás sport és ember közt egy egész életen át kitartó, virágzó szerelemnek bizonyult.
Ahhoz, hogy valaki sikeres pályát fusson be – mondhatni – „számos csillag együttállásának” kell megvalósulnia. A személynek nyitott szemmel kell járnia és felismerni a lehetőségeket, melyeket az élet sodor felé. Ezeket azonban meg is kell tudni ragadni, és bölcsen, áldozatok árán kihasználni. Tóth Béla már fiatalemberként is jó sáfárként gondozta talentumait, s idővel országos bajnokká lett kötöttfogásban. Mindez nagyszerű teljesítmény, de vajon hány szépreményű felebarátunk karrierje futott zátonyra a büszkeség, a könnyelműség, a fásultság miatt? Sokaké – de nem az általunk ünnepelté. Díszpolgárunk azon ritka egyéniségek sorába tartozik, akik soha nem elégedtek meg teljesítményükkel, mindig többet akartak. Kitartással, alázattal és egészséges önbizalommal vették az újabb kihívásokat, s az elért eredményeknél mindig tovább láttak.
Példája elsősorban a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára lehet értékes. Bajnokunk ugyanis megtalálta az élet realitása és az álmok megvalósítása közötti egyensúlyt. Szakmájának hasznos mestere lett, sporttal kapcsolatos terveit mégsem adta fel. Kevesen mondhatják el, hogy rokonuk, ismerősük, földijük az ország képviseletében olimpián vett részt! Mi, bakaiak büszkén említhetjük: 1960-ban, Szlovákiát (és a felvidéki magyarságot) csupán egyetlen sportoló – Tóth Béla – képviselte a római olimpia birkózószőnyegein. Nem is akárhogy: csupán egyetlen vereség „kárhoztatta” a hatodik helyre…
Tóth Béla megköszöni földijeinek a megtiszteltetést
Baka eme kiváló szülöttének életműve a mai napig szervesen kapcsolódik az emberiség legősibb küzdőformájához, erőpróbájához és nemes sportjához. Az olimpiát követően még több alkalommal bizonyított világbajnokságokon (többek közt a Felkelő Nap országában, Japánban) és kontinensviadalokon egyaránt. Mikor életének párt választott, testben elhagyta a Csallóközt. Lélekben azonban új otthonában, a csehországi Teplicén is egy maradt velünk.
Végezetül mit is mondhatnánk, mi Tóth Béla titka és életének tanulsága? A legjobb talán, ha válaszként az egyik vele készült interjú soraiban kutakodunk: „Céltudatosság, fegyelmezettség, lelkiismeretesség. Semmit nem bízni a véletlenre. Kemény robot az edzéseken, hűség és tisztelet azon mesterek irányába, akik elég bizalmat találnak bennünk, hogy keservesen megszerzett tudásukat velünk megosszák!”
Ezen gondolatok által Tóth Béla nem csupán kiváló birkózó, edző, sportember; hanem élettapasztalat és emberség oktatója is. Itt és ezen a helyen szeretném kijelenteni, hogy megfogadjuk Béla bácsi intelmeit! Köszönjük a leckét, és díszpolgárként is kérjük: tanítson még!
Béla bátyám: Isten hozta otthon, Bakán!
Ehhez csak annyit tennék hozzá 79. születésnapján: Isten éltesse szerettei körében, Teplicén!
J. Mészáros Károly, aki az összeállítást írta és szerkesztette.
Köszönet a készséges közreműködésért Bertalan György polgármesternek