Kovács Sándor ökölvívó megnyerte élete meccsét, mégsem utazhatott a mexikói olimpiára. Pályafutásában 1968-ban hatalmas törés állt be, elment a kedve a boksztól, de szerencsére nem annyira, hogy abbahagyja. A komáromi sportember esete fura sporttörténeti tényeket is tartalmaz, s ezek némi képet adnak az akkori és korábbi állapotokról. „A strakonicei Vincent Vojík gyakori nagy ellenfelem volt. Ötször találkoztunk tétmeccsen, abból négyszer megvertem. Az 1968-as České Budějovice-i bajnokság elődöntőjében is 3:2-re nyertem. Ez volt életem legjobb meccse, jó formában bokszoltam, már a mexikói formaruhám is megvolt az olimpiára. Következhetett volna a döntő, de elmaradt.” A történet folytatását olvassa a Sztorik, történetek, esetek rovatban.
Miért nem bokszolt az 1968-as bajnokság döntőjében Kovács Sándor?
Íme a balszerencsés történet folytatása:
„A dél-csehországiak és a Dukla kakaskodásának lettem az áldozata. A Vojík pártiak azt mondták, ha nem ő nyeri a bajnokságot, szétszedik a ringet. Hát szét ugyan mégsem szedték, de azt elérték, hogy a Dukla egyetlen súlycsoportban sem állt ki a döntőre, így én sem bokszolhattam. És ennek következtében nem mehettem a mexikói olimpiára sem, mert az ötkarikás rajtra csak a bajnok lett volna jogosult. Azóta mindig eszemben van ez a elszalasztott esély“ – meséli évtizedekkel később szomorúan a kiváló öklöző.
(Kovács Sándor, komáromi ökölvívó, később edző. Nyolcszoros csehszlovák bajnok, három címet ifiként szerzett.)
Kapcsolódó írás:
(Cseh)szlovákiai magyar sportélet (1948–63), 6. fejezet: Kovács Sándor és nyolc bajnoki címe